Nem számít hányan buknak el, csak az, amit a közösségi médiában látnak az európai életről

Magyarországra jelenleg többszázezer menekült érkezik kelet felől Ukrajnából. A szomszédos országban dúló háború miatt rengeteg ember kényszerült elhagyni az otthonát és most a szomszédos országokban, Lengyelországban, Szlovákiában, Romániában, Moldáviában és Magyarországon keresnek menedéket. Ukrajnából a férfiak hadkötelezettsége miatt többnyire nők és gyermekek érkeznek, sokan épp csak azt tudták magukkal hozni, ami a kezükben egy táskában elfért. Fontos leszögezni, hogy az Ukrajnából menekülők egy fegyveres konfliktus elől menekülnek. Az országban ahonnan jönnek veszélyben van az életük. Nem munkavállalás céljából, vagy a magasabb életszínvonal reményében indulnak el a hazájukból. Az ukrajnai menekülteknek a fogadó országok, így Magyarország is minden segítséget megad. Hazánkban gyakorlatilag egy emberként fogott össze az ország és az állami szervek, az önkormányzatok, civil szervezetek és magánszemélyek egyaránt. Azok, akik korábban Ukrajnában legálisan tartózkodtak, Magyarországon akár hosszú távon is letelepedhetnek és új otthonra lelhetnek, ha szeretnének.

Fontos azonban kiemelni, hogy attól, hogy Ukrajnában háború dúl, a Balkán felől érkező illegális migráció továbbra sem tűnt el. Az ország déli határán továbbra is nagy a nyomás. A szerb-magyar határ mentén felhúzott műszaki határzárnak és az úgynevezett jogi határzárnak, valamint a magyar hatóságok munkájának köszönhetően hazánkba nem érkeznek tömegével illegális bevándorlók, azonban még így is sok a határsértés, sokan kísérlik meg törvényellenesen átlépni a magyar határt. Azok akik a Balkán felől érkeznek, még ha tényleg konfliktus zónából indultak is meg, többnyire azért jönnek az Európai Unióba, hogy magasabb életszínvonalon élhessenek.Az útjuk során számos biztonságos országon haladnak keresztül, de a céljuk egyértelműen a jómódú nyugat-európai országokba jutás. Ezek a bevándorlók többnyire fiatal férfiak és gyakran nincsennek meg az okmányaik. Magyarország a Balkán felől érkező migránsokat az ukrán menekültekkel ellentétben nem engedi be az országba.

A kezükben tartják az európai élet reményét

A balkáni útvonalakon már hosszú évek óta jönnek menekültek az Európai Unióba. A migrációs válság kezdeteként mindig a 2015-ös évet emlegetjük, de valójában 2013 volt az az év, amikor először elkezdett nőni a Balkánon keresztül érkező illegális bevándorlók száma. Ekkor kezdte el először éreztetni az arab tavasz – a líbiai polgárháború a hatását az illegális migrációval kapcsolatban. 2015-öt után pedig a szíriai polgárháború miatt ugrott meg a migránsok száma – fogalmazott Marsai Viktor, a Migrációkutató Intézet kutatási igazgatója, a Mathias Corvinus Collegium (MCC) ’’Migráció: esély vagy veszély?’’ című eseményén.

Az Európai Unió és Törökország között kötött megállapodás hatására, 2016 után kissé mérséklődött a migrációs nyomás. Később, az EU-Niger megállapodásnak köszönhetően is visszaesett a Líbiából érkező bevándorlók száma. A koronavírus járvány következtében, a migránsok számát tekintve 2020 volt a mélypont – ismertette.

2021-ben azonban újra nőni kezdtek ezek a számok – húzta alá. A geostratégiai helyzet nem javult, sőt Afganisztán és a Száhel övezet tekintetében még rosszabb is lett, mint 10 éve volt. A Covid-19 negatív gazdasági hatásai ráadásul szintén 2021-ben kezdték el érzékeltetni a hatásukat – tette hozzá.

Emellett megjelent egy olyan faktor is, amivel 10 éve még nem kellett számolni – hangsúlyozta. Ez a közösségi média forradalma, hiszen ma már az ember ott tartja a kezében a világot – vélekedett.

Mali kevésbé szerencsés régióit járva szomorú szembesülni azzal, hogy a helyiek az okostelefonokat a kezükben tartva a jobb élet – az európai élet reményét is a kezükben tartják.

Ma már nem azok az olasz állam által kihelyezett plakátok határozzák meg az elindulók gondolkodásmódját, amiken azt mondják, ne indulj el, mert veszélyes és ne bízz az embercsempészekben. Nem az számít, hogy hány kudarc jut egy sikertörténetre, hanem az amit az Európába sikeresen eljutott ismerős posztol az európai életéről – fogalmazott.

Kiemelte, hogy sokan a Közel-Kelet mellett az afrikai szubszaharai övezetet tekintik kibocsátó országoknak, de ennél jóval bonyolultabb a helyzet. Az észak-afrikai országok ugyanis nem csak szigetelő országok a szubszahara és Európa között, hanem tranzit és kibocsátó országok is egyben.

Ehhez hasonlóan azt is nagyon nehéz megválaszolni, hogy pontosan hányan szeretnének aktuálisan bejutni az EU-ba. A határátlépési kísérletek számából ugyanis nem lehet pontosan következtetni a belépni kívánó bevándorlók számára. Ennek oka, hogy sokan többször is próbálkoznak átlépni a határon ebből fakad a rengeteg határsértési kísérlet – hangsúlyozta.

Elmondta, hogy jelenleg körülbelül 30 ezer ember torlódott fel a Nyugat-Balkánon, ők próbálnak átjutni a magyar határon.

A bevándorlók nagy része egyébként nem illegálisan érkezik az Európai Unióba – húzta alá. Évente ugyanis 200 ezer illegális határátlépés mellett 7 és fél millió legális határ átlépés történik.

A migráció se nem jó, se nem rossz

Kováts András, a Menedék – Migránsokat Segítő Egyesület igazgatója egyet értett azzal, hogy az illegális határátlépési kísérletek nem reprezentatívak, azokból nem lehet arra következtetni, hogy mennyien jönnek be Európába valójában.

Ha nincsennek általános átrendeződések, és azt mondjuk, hogy az EU-ba irányúló migráció elsődleges célja továbbra is a jövedelemszerzés, akkor azt kell nézni, hogy az adott helyen például Budapesten tartózkodó külföldiek mekkora része tartózkodik itt legálisan, és hányan vannak köztük, akik illegálisan vannak itt. Ebből már megtudhatjuk, hányan jöttek be az unióba valójában – fogalmazott.

A dokumentálatlan migrációnak érteni kell a dinamikáját – tette hozzá. Van egy olyan tévképzet, hogy ennek elsődleges forrásai az embercsempészek által, a zárt határon keresztül illegálisan érkezők. Ez azonban nem így van. Az illegális bevándorlás nagyrésze ugyanis a túltartózkodásból származik. Ilyenkor a beutazás még legális, azonban később, gyakran, amikor az illetőnek lejár a tartózkodási engedélye, illegálisan úgy dönt, hogy nem hagyja el az EU-t – húzta alá.

Sokan ki be csúszkálnak a legális és az illegális tartózkodás között. Nagy a szürke zóna.

Van aki egy darabig legálisan tartózkodik, sikerül hallgatói jogviszonyt létesítenie, vagy házasságot köt, aztán később esetleg visszacsúszik, megszűnik a legális tartózkodást lehetővé tévő állapot, ezután illegálisan tartózkodik az EU-ban, ilyenkor akár előfordulhat egy kitoloncolás is. Számos ilyen és ehhez hasonló történetet lehet hallani a bevándorlók között – ismertette.

 Kiemelte, hogy többnyire munkaerő migrációról beszélünk. Azonban már jó ideje nem az európai munkaerőpiaci kereslet határozza meg a migráció dinamikáját.

Régen volt egy olyan képzet, hogy a migráció elsődlegesen egy kereslet indukált folyamat. Ez azt jelentette, hogy a fogadó országban zajló folyamatok határozták meg mennyien jönnek. Ez a 2000-es évek közepétől azonban érezhetően megváltozott. Az látható, hogy most már nagyon erősen megjelenik a kibocsátó országok dinamikája. A kibocsátó országokban lassan akkor is tolják az embereket, ha menni sem akarnak. Egyre kevésbé érdekes az, hogy a fogadó ország munkaerőpiacán lesz -e helye az Európába érkező bevándorlónak – húzta alá.

A migráció egyébként se nem jó se nem rossz - hangsúlyozta. Ezt a leegyszerűsítő nézetet kell leépíteni. A migráció bonyolult, vannak haszonélvezői és elszenvedői. Erről pedig beszélni kell - fogalmazott. Az sem igaz, hogy minden migráns rossz, de ennek az ellentézise sem. Attól, hogy valaki menekül még nem biztos, hogy ’’jó fej’’, hogy jó ember és nem mindig jó a migráció -tette hozzá. Épp így az is mindenkinek a saját joga, hogy befogad -e valakit vagy nem. nem kényszeríthető rá senkire, hogy menekülteket fogadjon be mondjuk a lakásába. Ha valaki nem akarja ezt, attól még nem rossz ember. Épp ezért a migrációt komplex módon kell szemlélni és a migrációról szóló párbeszédnek sem szabad leegyszerűsítőnek lenni – vélekedett.