Legalább egyszer egy DAC meccsre minden magyarnak el kéne mennie

Egyedül a győzelem maradt el, de amúgy minden szempontból emlékezetes ünneppé varázsolták a dunaszerdahelyik a helyi focicsapat, a DAC 12700 fős Mol Arénájának avatóünnepségét. Régóta tudják a magyar fociszurkolók, hogyha igazán jó hangulatú magyar szurkolást, őrülten fanatikus drukkereket, egyszóval egy remek focimeccset szeretnének látni, akkor át kell rándulni a Csallóközbe.

A dunszerdahelyi DAC sokkal több a helyieknek, mint egy focicsapat, büszkeség, közösségi élmény, összekötő kapocs az anyaország, a Délvidék, Erdély és minden más terület magyarjaival.

Malacságokkal indult

A csodaszép, modern Mol Aréna, vagyis a DAC új otthona, több fázisban készült el, de immár teljesen kész van, vagyis a teljes, 12700 fős lelátóval üzemelhet a stadion.

Ahogy a mérkőzésre igyekeztünk, különös érzés volt, hogy egy másik országban vagyok, de mindenhol az úton, benzinkúton, a meccs körül csak és kizárólag magyar szó hallatszik. A nyitómeccsre, amely ráadásul az örök nagy rivális, a pozsonyi Slovan elleni csúcsrangadó volt, háromszor is megtelt volna a stadion, igaz az új nézőcsúcs végül csak 12135 fő lett. Hogyan lehetséges ez?

Miközben a hazai székekre bőven jutott volna még érdeklődő, természetesen a vendégszektorba nem lehetett hazai drukkereket ültetni, így ott volt még pár üres szék, noha szokás szerint a közeli Pozsonyból is megérkezett egy szurkolói vonat. Mindenesetre az 12135 fős új csúcs még nem a 100 százalékos kapacitás.

A program délelőtt hurkatöltéssel, malacságok kóstolásával indult és a népünnepélyen több hazai híresség, így a Tankcsapda, vagy a Videoton 1985-nem UEFA kupa második helyezett csapatának több tagja is részt vett.

Meghatódtak az egykori Vidi-sztárok

Disztl Péter, Csongrádi Ferenc, Horváth Gábor és a sorozat egykori gólkirálya, Szabó József nem csak a régi nagy meccseket idézték fel meghatottan. Akkor a Vidi, a Dukla Praha, a Paris St. Germain, a Partizan Beograd, a Manchester United és a Zseljeznicsar legyőzésével jutott a döntőbe, ahol végük a Real Madriddal szemben alulmaradt, de egy emlékezete meccsen, Madridban még a Realt is megverte.

Az egykori sztárok az emlékek felidézése közben láthatóan erősen elérzékenyültek azon, hogy egy focimeccs ekkora ünnep is lehet.

Jött Világi Oszkár

Dunaszerdahely focija mindig is a felvidéki magyarság jelképe volt, de amióta Világi Oszkár, a Mol é a Slovnaft olajipari cégek topvezetője vette át a csapat menedzselését, szponzorok, profi edzők, erős játékosok is érkeztek, fociakadémia épült és a stadion is megújult. A DAC az egyik, ha nem a legjobb helyzetben levő szlovákiai focicsapat lett.

A mérkőzés

Maga a meccs, bár valóban nagyon változatos, kemény és egyenlő küzdelem zajlott a pályán, ha el nem is rontotta a helyeik kedvét, de azért nem úgy alakult, ahogy a szurkolók szerették volna. A szlovák Fortuna Liga két legerősebb csapata közül a Slovan nyolc ponttal előzte meg a meccs előtt a dunaszerdahelyieket, azzal, hogy végül egy kései tizenegyesssel egy-nullára győztek, kicsit megléptek, már 11 pont az előnyük. Ha esetleg a bajnoki cím most távolabb is került (bár a DAC biztosan nem adja fel), az európai kupaszereplést biztosító helyek egyikét nagyon jó lenne megcsípni, ezt a szurkolók tavaly már megtapasztalhatták, mert akkor kijutott az Európa Ligába a csapat.

Show

Végül még két érdekes tanulság, a kis 22 ezres Dunaszerdahely akkora show-t csinált a meccsből, hogy azt bármelyik nyugat-európai topklub is megirigyelte volna, a kezdőrúgást Hosszú Katinka háromszoros olimpiai bajnok úszónő végezte el (őt még a Slovan szurkolói is megtapsolták), a meccs közben látványos koreográfiák, mindenféle sárga – kék eszköz bevetésre került, a meccset tűzijáték zárta.

Sportszerűség

Végül egy, a hazai pályákon sajnos szintén ritkán látható jelenségről. A DAC szurkolói számára a meccs ünnep, megmaradásuk, büszkeségük záloga. Ennek megfelelően is szurkolnak a helyiek.

Természetesen a DAC-ból a Slobanba igazolt focista, vagy a Slovanban magyarként játszó focisták kaptak beszólásokat, megjegyzéseket, de amúgy rendkívül sportszerűen, szinte mindig a csapatot buzdítva, énekelve szurkolták végig a hazaiak a 90 percet. Hát, ezt is meg lehetne tanulni.

Egy DAC meccsen magyarként résztvenni egészen elképesztő élmény. Ahogy maguktól, hivatalos kérés nélkül 10 ezer ember énekli a meccs elején és végén a magyar Hímnuszt, ahogy folyamatosan megy a ria, ria Hungaria, és ahogy végig magyarul buzdítják csapatukat, olyan felemelő, amelyet ritkán érez az ember. Az apukáknak külön javasolandó, hogy elvigyék fiaikat egy ilyen focimeccsre, hogy a gyerekek is megérezzék azt, amilyen Magyarországon is a hőskorban volt: milyen összetartó élmény is a futball.