Vajon ma is életbe lépne a NATO közös védelme Amerika oldalán?

A NATO történetében eddig egyetlenegyszer került sor a közös védelemről szóló 5. cikkely hivatalos aktiválására: negyed évszázaddal ezelőtt, szeptember 12-én.

Az amerikai külpolitika szövetségesek elleni lépései miatt kérdéses, hogy ma újra azonnal összeállna-e egy katonai koalíció az USA mellett – véli Daniel Fried, az amerikai Nemzetbiztonsági Tanács (NSC) korábbi egyik vezetője, aki 25 évvel ezelőtt, a terrortámadások idején a Fehér Ház Helyzetjelző Termében tartózkodott az NSC szokásos kedd reggeli ülésén, amelyet Condoleezza Rice nemzetbiztonsági tanácsadó vezetett.

Az első repülőgép becsapódásakor még csak szerencsétlen légiközlekedési balesetnek hitték az esetet. Amikor azonban bejelentették a második gép becsapódását, a termen néma döbbenet lett úrrá, és azonnal nyilvánvalóvá vált, hogy összehangolt terrortámadásról van szó – írja visszaemlékezésében Fried.

A későbbi varsói nagykövet és helyettes államtitkár szerint a szakértők nyíltan elismerték egymás közt, hogy a nemzetbiztonsági apparátus kudarcot vallott: bár Oszama bin Laden és az al-Kaida ismert fenyegetés volt, a terrorizmust addig csak egy periférikus problémának tekintették, nem pedig kiemelt nemzeti veszélynek.A támadás másnapján Nick Burns, az USA NATO-nagykövete felvetette a szervezet 5. cikkelyének életbe léptetését, amire a NATO történetében addig még soha nem volt példa.A többség azonnal igent mondott, egyedül az önállóságukra hagyományosan büszke franciáknál mutatkozott némi habozás. (Ekkor Jacques Chirac volt az elnök, Hubert Védrine pedig a külügyminiszter.) Condoleezza Rice ekkor felhívta francia kollégáját, és mindössze annyit mondott: „Szükségünk van erre.” A franciák ezután állítólag azonnal beleegyeztek a kötelezettségvállalásba.

A NATO történetében így először került sor az 5. cikkely hivatalos aktiválására: a 2001. szeptember 11-i amerikai terrortámadások közvetlen másnapján. Ez a NATO-szerződés azon cikkelye, amely kimondja: »egy tagállam ellen irányuló támadás mindegyikük ellen irányuló támadásnak tekintendő« , bár a tévhittel ellentétben a cikkely mérlegeli, de nem kifejezetten írja elő a katonai fellépést.Első lépésként az Észak-atlanti Tanács elvi döntést hozott az 5. cikkely életbe léptetéséről, azzal a feltétellel, hogy igazolást nyer: a támadásokat külföldről szervezte meg egy nemzetközi szereplő.

Az európai államok és Kanada azonnal felajánlották légterüket, hírszerzési adataikat és katonai segítségüket, később az afganisztáni katonai akciók során pedig számos szövetséges katona vesztette életét. Olyan országokból is, amelyeket a jelenlegi amerikai politikai vezetés nyíltan megsértett vagy fenyegetett, így például Dánia és Kanada – fogalmaz a nemzetbiztonsági vezető.

Bukások, hibák, beismerések

Daniel Fried szerint sikeresnek nevezhető, hogy a támadások után átszervezték a hírszerzési és elemző apparátust, szigorították a kikötők és repülőterek biztonságát, valamint felvették a harcot a terrorhálózatok finanszírozása ellen. Ennek köszönhetően 25 éve nem történt hasonló léptékű támadás az USA-ban - írja Fried.

Mai szemmel szintén jó lépésnek tekinthető, hogy George W. Bush elnök már 2001. szeptember 17-én ellátogatott a washingtoni Iszlám Központba, és élesen elhatárolta a muszlim vallást az al-Kaida terroristáitól, megelőzve a Pearl Harbor utánihoz hasonló tömeges megbélyegzést, bár a muszlimok elleni gyűlölet-bűncselekmények száma így is megugrott.

A 9/11 után elkövetett jogi és etikai kudarcok azonban súlyosak: az USA -a CIA- kínzásokat alkalmazott, és törvényes alap nélkül tartott fogva gyanúsítottakat.

Másrészt a merényletet kitervelők közül például Hálid Sejk Mohamed pere 25 év után is jogi útvesztőben van, mivel a tanúvallomásokat kínzással csikarták ki, és független bíróságok helyett nem katonai bizottságok elé állították őket.A merényleteket követő két nagy háború közül az afganisztánit ugyan elviekben jogosnak találja a szakértő az Al Kaida akkori rejtegetése miatt, de a misszió egészét nyilvánvaló kudarcnak is tartja: a 20 éves ott tartózkodás és az óriási erőforrások ráfordítása ellenére a 2021-es kivonulás után a tálibok visszavették a hatalmat, így a projekt nagyrészt kudarcot vallott.

Az Irak elleni fellépést egyértelműen rossz döntésnek nevezte a biztonságpolitikai vezető: Szaddám Huszeinnek nem volt köze 9/11-hez, a tömegoszlató fegyverekre vonatkozó vádak pedig gyenge hírszerzési adatok félreértelmezéséből és felértékeléséből adódtak. Bár Szaddámot megbuktatták, a háború szörnyű felkelésekhez, káoszhoz és a szövetségesek bizalmi tőkéjének feléléséhez vezetett.

Fried szerint a jelenlegi Trump-adminisztráció nemzetbiztonsági stratégiája a terrorizmust a drogkartellekre, a „hagyományos” iszlamistákra és a baloldali radikálisokra szűkíti le. A drogkartellek elleni fellépés fontos, de terrorizmusnak nevezni őket torzítja a prioritásokat. A fentanil tömegpusztító fegyverként való kezelése miatt több kulcsfontosságú szövetséges (Egyesült Királyság, Kanada, Hollandia) leállította a hírszerzési adatok megosztását az USA-val.Donald Trump fenyegetései (Dánia felé Grönland miatt, Kanadával való konfliktusok, a NATO-kötelezettségek megkérdőjelezése, védővámok Európa ellen) pedig felmorzsolják a nyugati világ politikai tőkéjét.

Végül az adminisztráció a NATO-szövetségeseivel való egyeztetés nélkül indított katonai és tengeri akciókat Irán ellen. Mivel a szövetségeseket nem tájékoztatták és nem vonták be, az USA partnerei nem csatlakoztak a műveletekhez, sőt korlátozták az amerikai gépek légtérhasználatát is.

Ha ma történne egy 9/11-hez hasonló tragédia, erősen kérdéses, hogy Amerika számíthatna-e még a szövetségesei feltétel nélküli segítségére – összegezte Daniel Fried, aki reméli, hogy a NATO-n belüli repedéseket még nem késő megjavítani és a partnerek közötti bizalmat visszaállítani.