Enyedi Ildikó: Csak ez az egyetlen törékeny életünk van

A főhős, a rejtélyes Störr Jakab hajóskapitány feljegyzései életéről, házasságáról, társadalmi és üzleti kapcsolatairól nyomtatásban mintegy 400 oldalt töltenek meg. A vásznon a férfi aránylag keveset beszél, bár az ő narrációja szövi a történetet.

A filmnél a verbalitás csak egy eszköz a sok közül. Fényekben, kompozícióban próbáltuk sűrítetten megjeleníteni a film lényegi kérdését, hogy mi is az élet, jelesül: Störr élete? Milyen tépelődések, szenvedések alakítják a sorsát.

Füst Milán két-három könyvoldalnyi szövegét nem pótolni akartuk, hanem a leírtak által elindított asszociációkat, érzeteket megmutatni a nézőknek

Hogy miért épp úgy és annyi ideig mutatjuk a szereplőket és a környezetet? A filmnek abszolút más a nyelve és nagyon máshogy is mesél, a tétje viszont ugyanaz. Ezért is próbáltam a kollégáimmal együtt minden olyan eszközt bevetni, amelyek segítségével ez a lényeg valamiképpen artikulálódik.

Nem arra neveltek minket, hogy a másik embert valóban tiszteljük

A filmművészet emlékezetes alkotásaiban, az ön filmjeiben is, az igenek és a nemek viszonylagosak, ráébresztenek, hogy semmi sem csupán fekete vagy fehér, az emberi kapcsolatok változó dinamikával fejlődnek.

Nem arra neveltek minket, hogy a másik embert - vagy akár saját magunkat -valóban tiszteljük, és teljes valójában igyekezzünk meglátni.

A másik érzékelése, megértése, mint feladat jelentkezik. Megoldásokat keresünk, megkíséreljük valahogy menedzselni a dolgokat. De sajnos meglehetősen eszköztelenek vagyunk. A kapitány is újabb és újabb feladatokat, leckéket kap a feleségétől, Lizzytől, amelyek mind próbára teszik.

"Hat láb és egy hüvelyk magas ember vagyok s kétszáztíz font, tehát valóságos óriás..." - közli magáról a regény harmadik mondatában Störr kapitány. Az a néző benyomása, hogy Gijs Naber holland színész, ha centire és dekára nem is, alkatilag mindenképp megfelel ezeknek a paramétereknek. Robusztus férfi, az arca apró rezdülései mégis gyengédségről és gyötrődésről árulkodnak.

Naber az egyik legkarizmatikusabb színész, akivel pályám során dolgoztam. Van összehasonlítási alapom, hiszen a Bűvös vadász című filmemben Tarkovszkij kedvenc színész-rendezője, az ugyancsak igen erős kisugárzású Alekszandr Kajdanovszkij alakította Maximot. A kapitány szerepére először egy kitűnő norvég színészt kértem föl, már el is kezdtünk dolgozni. De az egyik mesterszakos tanítványom vizsgafilmjében megláttuk Gijst. Tudtam, hogy ő lesz az igazi Störr kapitány! Tudtam azt is, hogy vele a film fókuszát úgy irányíthatom, hogy nem kell belemennem fölösleges dialógokba.

Négyes - magyar, német, olasz és francia - koprodukcióban készült a film. Könnyű volt meggyőzni a producereket a csere szükségességéről?

Az előzőleg választott színész gázsiját természetesen ki kellett fizetnünk, nekem pedig annyit húzni a forgatókönyvből, hogy kigazdálkodjuk a nem tervezett kiadást.

Mécs Mónika magyar vezető producer lelkesen támogatott a cserében, mert tudta, hiszen ismer, hogy ez nem valami szeszély, hanem a film javára válik. Az egész produceri csapat csodálatos emberekből állt, és mindvégig teljes és kölcsönös bizalomban dolgoztunk együtt. Nagyon szép munkafolyamat volt a forgatás.

Először Lizzy szerepére is mást szemelt ki.

Igen. Louis Garrelt már szerződtettük egy fontos mellékszerepre, ő mutatta meg a forgatókönyvet Léa Seydouxnak, aki azt kérte, igyunk meg egy kávét. Az az első párizsi beszélgetés eldöntötte bennem, hogy a kapitány feleségét neki kell játszania. Szerintem fantasztikus esély, hogy A feleségem történetében egészen más arcát mutathatja meg, mint más filmjeiben.

Minél kisebb egy szerep, annál fontosabb, hogy erős személyiség játssza

Ascher Irma casting direktor nem először fontos társam a munkában. Ennél a filmnél olasz és német kollégák szintén részt vettek a szereplők kiválasztásában. A Kodort alakító olasz Sergio Rubini például nemcsak rendkívül gazdag eszköztárú színész, hanem elismert rendező is.

Egy-egy epizódfigurára német nyelvterületről sikerült - akárcsak egy napra – olyan kiváló színészeket szerződtetni, mint pl. Joseph Hader.

Minél kisebb egy szerep, annál fontosabb, hogy nagy tudású, erős személyiség játssza, hogy az alatt a pici idő alatt, amíg látjuk a vásznon, komplex személyiséget rajzoljon meg.

Vajon az élettapasztalat befolyásolja A feleségem története minden mozzanatának katartikus átélését?

Tizenkilenc éves koromban volt egy nagyon furcsa és intenzív élményem: egy nyári estén egyszerűen rájöttem, hogy halandó vagyok.

Ezt persze tudja az ember, de ahogy telik az idő, lassan szűkül az a kertecske, ami az ő birodalma.

Ez a felismerés egyszer csak sokkszerűen bezuhant nekem. Nem lépésenként, hanem egyszerre kaptam meg a tudást, hogy csak ez az egyetlen törékeny életünk van. Ez az élmény meghatározó ennek a filmnek az elkészítésében is. Valami módon mindegyik munkámban benne van a szereplőim iránti megértés és minden emberben próbálom megkeresni az eredendő jót.

1989-ben kezdte írni a film első forgatókönyvét. Akkor jogi és pénzügyi akadálya volt a munkának. Hogy tudta három évtizeden át frissen tartani a vágyat, hogy Störr kapitányt életre keltse a vásznon?

Nagyon erősen hatott rám a regény.

A feleségem története kakukktojás a filmjeim között, mert minden forgatókönyvemet én írtam.

Nem is gondolom, hogy még egyszer adaptálni fogok.  Nem foglalkoztam folyamatosan a forgatókönyvvel, közben megszülettek és felnőttek a gyerekeim, akiktől igen sokat tanultam. Telt az idő, de nem hiszem, hogy más ember lennék, talán csak "olyanabb" vagyok, erősebben, tétovázás nélkül tudok önmagam lenni.

Science fiction Békés Italának

Mi a következő filmterve?

Egy science-fiction-t írok most Békés Itala számára. Nagyon remélem, hogy meg tudjuk csinálni, Itala szédületes formában van, egy cyborg figurát fog alakítani.

A messzi jövőben, amikor már 150 éves, egy biodómban kutatja a régi, 9 éves kislány önmagát.

Mi pedig látjuk a mostani világunkat.

Hol folytatja a tanítást?

A Budapesti Metropolitan Egyetemen, ezen kívül volt és lesz kurzusom Bécsben. A FreeSZFE-n Gigor Attila rendező kollégámmal szerettünk volna májusban elindítani egy mesterszakos osztályt a saját "kifutó" diákjaink számára. Sajnos nem sikerült, mert nem volt se pénz, se hely. De összeállítottunk egy mesterkurzust, amit az őszi félévben hat kolléga tart, a következő félévben pedig Gigor Attilával mi is bekapcsolódunk a kurzusba.

Nyitókép Forrás: Wikimedia