A tudás földrajza: Hogy néz ki ma a világ tudás- és tudáshálózati térképe?
MAGCsizmadia NorbertA világ 100 térKÉPben2019. elején Barabási-Albert Lászlót a világ egyik legrangosabb tudományos folyóirata, a Nature kreatív igazgatója felkérte, hogy készítse el, a lap százötven éves jubileumi számának borítóját. A különleges borítón a Nature magazinban 1900 óta megjelent 88.000 tanulmány és cikk egymáshoz való kapcsolódásait mutatja meg. A hálózat vizualizációján kirajzolódik, hogy milyen nagymértékben multidiszciplináris a folyóirat, más-más színnel jelölve az egyes tudományágakat. A tudományágak egyre jobban összekapcsolódnak, és új fúzióként egyészen út eredmények születnek meg.
A Nature címlapja 2019. novemberi száma
Barabási-Albert László hálózati modellje alapján
Forrás: The Nature folyóirat – 2019. november
A 21. század a tudás, a kreativitás évszázada, ahol az egyéni ötletek és innovációk számítanak a legfontosabb valutának, és azok az országok, amelyek nem rendelkeznek elég tudással, kénytelenek lesznek megvásárolni azt. A tudás pedig egyre drágább és drágább lesz.
S ez az a különleges világtörténeti pillanat, amikor a nagy kiterjedésű államokkal szemben - amelyek elsősorban a természeti és fizikai tényezőkre építhetnek -, a területileg kicsi országoknak - amelyek szűkölködnek a természeti erőforrásokban - tudásukban kell naggyá válniuk, ahogy ezt tették például Ázsia kistigris országai: Szingapúr, vagy Dél-Korea.
Az új ötletek és a tudás keletkezése földrajzilag továbbra is behatárolt keretek között megy végbe. Az információs technológia és társadalom idején a földrajzi tér jelentősége nem tűnik el, sőt az új ötletek, a tudás keletkezése, annak körülményei földrajzilag továbbra is meghatározottak. Az innovációra és a termelékenységre a földrajzi tér egyre jelentősebb hatással van.
Hogyan néz ki a világ tudományos összekapcsoltsági térképe?
Az információ-technológia robbanásszerű fejlődése nagymértékben változtatja meg az emberi, a társadalmi, a földrajzi, a gazdasági, a politikai, a kulturális kapcsolattartást, hiszen jelentősen megkönnyíti a világról szerzett tudáshoz való hozzáférést, az adatok felhasználását, az ismeretek összehasonlítását, elemzését, újracsoportosítását, gyarapítását.
Összességében a tudáson és technológiai innováción alapuló gazdasági fejlődés azokat a területeket, csomópontokat globális városokat, HUB-okat, megarégiókat és földrajzi térségeket helyezi előtérbe, amelyek magas színvonalú felsőoktatási és tudástranszfer-intézményekkel rendelkeznek, és emellett kedvező klimatikus körülményekkel bírnak.
A gazdasági szerkezetváltás következtében egyre inkább az emberi erőforrás, a tudás által hozzáadott érték az, ami a gazdasági növekedés motorját képezi. Az új gazdasági erőt jelentő tudás, innovációs képesség, valamint a kreativitás mind globális szinten, mind pedig az egyes nemzetgazdaságokban kimutatható növekedési tényezőt jelent. Egyszerre eredményezik a foglalkozás átrétegződését, az oktatásban való egyre nagyobb arányú és egyre magasabb szintű részvételét, a kutatás-fejlesztési ráfordítások növekedését, a bejegyzett szabadalmak számának emelkedését és a szellemi tulajdonjogok szaporodását, összességében pedig a kulturális és kreatív iparágak GDP-hez történő, egyre jelentősebb hozzájárulását.
S ha megnézzük, hogy térben hol összpontosultak a tudáshálózatok, akkor érdekes képet kapunk mind térbeli, mind pedig időbeli vonatkozásban.
Olivier H. Beauchense évekkel ezelőtt elkészítette a tudományos együttműködések térképét az Elsevir adatbázisai alapján. Adatvizualizációt úgy alakította ki, hogy több mint 23.000 tudományos szakmai cikket alapul véve rajzolta meg az együttműködések térbeli hálózatát.
Ha például egy tokiói egyetem professzora, a Los Angeles-i UCLA egyetem professzorával készít egy közös tanulmányt, akkor ennek következtében a városok összekapcsolódnak, így született meg a 2005-2009 közötti térkép. Majd évekkel később a Scimago Lab munkatársainak és adatbázisainak segítségével frissítette térképet 2010-2016 közötti adatokkal és együttműködésekkel számolva. A két térkép közötti különbség igen látványos, különösen Ázsia (Kína, Délkelet-Ázsia, és India) megerősödésével és a globális tudáshálózatba való bekapcsolódásával, másfelől gyönyörűen kirajzolódik, hogy mennyivel összekapcsoltabb is lett a világunk.
A tudományos együttműködések hálózata 2005-2009
valamint 2010-2016 között
Forrás: Sciene-Metrix, Scimago Lab, Inc,; Beauchesne, O. H., adatok: Scopus–Elsevier
Egy titkos tudástérkép - Mit kutatnak Amerikában és Kínában?
Az amerikai Columbiai Egyetem oktatói Dick Klavans és Bradrord Paley megrajozlták az egy évtizeddel ezelőtti eredmények tekintetében, hogy egyes nemzetek milyen tudományterületeken kutatnak a legtöbbet, azaz az egyes országok mire fókuszálnak a tudományterületeket illetően.
23 tudományos területet vizsgáltak Az USA, Kanada, Nagy-Britannia, Franciaország, Németország, Spanyolország, Ausztrália, Kína, Tajvan és Japán országokra fókuszálva.
Az angolszáz országok közül az Egyesült Királyság nagyobb hangsúlyt fektet a társadalomtudományokra, addig pedig Ausztrália nagyobb hangsúlyt fektet a biológiára, valamint Kanada a számítástechnikára. A legtöbb tudományos publikációval rendelkező két európai ország Franciaország és Németország a fizika és a kémia területén jeleskedik. Franciaország hálózata azonban mérnöki alkalmazásokat jobban részesíti előnyben, szemben a német tudományos eredményekkel, amely az elméleti szempontokat hangsúlyozza. Spanyolország viszont a mezőgazdasághoz kötődő tudományágakra összpontosít. Kína és Tajvan az alkalmazott matematikában erős a számítástechnikától a mérnöki és az alkalmazott fizika területein. Japán pedig többet kutat az orvosi területeken, valamint a fizikai kémia területén.
Térképek – A Nemzetek erőssége a tudományterületek alapján
Forrás: Archive for Digital Art
A gazdasági komplexitás és összekapcsoltság
Cesar Hidalgo és Ricardo Hausmann, a bostoni Harvard Egyetem professzorai, a gazdasági fejlődés értelmezését új alapokra helyezték a gazdasági komplexitás megalkotásával, és a fejlődés középpontjába egy adott ország által megtermelt termékek exportjával.
E gazdasági modell kutatásának alapját először 2007-ben, a Science folyóiratban publikálták, mely tanulmány Barabási Albert-László és Bailey Klinger közreműködésével készült. 2014-ben ennek kiterjesztéseként megjelent a The Atlas of Economic Complexity (A gazdasági komplexitás atlasza) című kutatásuk, mely integrálja Cesar Hidalgo és Ricardo Hausmann országonkénti szintre kidolgozott gazdasági komplexitás-indexét, valamint annak országokra vonatkozó elemzését.
Az elemzéshez 1965-ig visszamenően 123 ország külkereskedelmi statisztikája nyújt alapot. Az index értékében továbbá a termékek elterjedtsége, illetve egyedisége játszik fontos szerepet, annak alapján, hogy az adott terméket összesen hány ország állítja elő. Végül is az eredményben 2 tényező számít igazán: maga a tudás, azaz a know-how, hogy egy adott ország minél több olyan ágazattal rendelkezzen az exportok tekintetében, amely a magasan hozzáadott iparágakra fókuszál, valamint maga az adott exportált termék, hogy mennyire tud bekapcsolódni a globális terméktérbe.
A tudáson és a technológiai innováción alapuló gazdasági fejlődés azokat a térségeket és városokat helyezi előtérbe, amelyek magas színvonalú felsőoktatási és tudástranszfer-intézményekkel rendelkeznek, és emellett kedvező gazdaság-klimatikus körülményekkel bírnak.
A gazdasági szerkezet változása, a magasabb hozzáadott értékű tevékenységek irányába történő elmozdulás és ezzel párhuzamosan az urbanizáció ütemének gyorsulása milliók életét és életterét érinti.
A gazdasági komplexitás tekintetében a versenyképességi rangsor elején 3 régió országai szerepelnek: Ázsia és Délkelet-Ázsia országai (Japán, Dél-Korea, Szingapúr), Németország és Kelet-Közép-Európa országai (Németország, Ausztria, Svájc, Magyarország, Csehország, Szlovénia, Lengyelország), valamint Skandinávia országai (Norvégia, Finnország, Svédország). Az Egyesült Államok a gazdasági komplexitás tekintetében a 14. helyen szerepel.
A szerző a Pallas Athéné Domus Meriti Alapítvány (PADME) kuratóriumi elnöke.
