Így „kerestem” negyedmilliót pár nap alatt!

Meg kellene csinálni, csináltatni ezt-azt a lakásban, a házban, vagy a ház körül? Inkább csinálni kellene, mint csináltatni. Erre jöhetünk rá, ha a mai munkaerőpiacon körülnézünk.

Egy személyes történet következik, így ha bármelyik szereplő magára ismer, az csakis „a véletlen műve” lehet... Egy átlagos kis faluban élek Budához közel, egy 30 éve épült, de szépen karban tartott házban. Már beköltözésünkkor magas volt a páratartalom, pedig viszonylag új az épület és régebbi fa nyílászárók vannak, így nem fülled be (annyira) a lakás, mint sok modern otthonban. Mégis, hosszú évek óta élünk együtt a dohos szagokkal, a kissé penészedő sarkokkal és szekrény-hátsórészekkel. Persze kezeljük mindig az erősen klórszagú szerekkel. Mi több, komoly páramentesítő gépet is beszereztünk, ám ha télen bent teregetünk, akkor soha nem megy 65-70 százalék alá a páratartalom, szemben az ideális 50 százalék körüli értékkel. Pedig rendszeresen szellőztetünk, fűtünk, és persze sokféle, az interneten fellelhető praktikát kipróbáltunk.

Idén azonban meguntuk a dolgot. Légtechnikai szakembert ajánlott az egyik ismerősünk. A szaki okos, hozzáértő, de tipikusan olyan „nagy beszédű”, okoskodó, nem túl szimpatikus mesterember volt.

Mindent részletesen elmondott, amikor felmérte a problémát, hiszen az azért látszott, hogy valóban évek óta ezzel foglalkozik, és fura modora ellenére ért azért ahhoz, amit csinál. 

Helyben össze is számolta az árajánlatot a 3 szellőzőventilátor kiépítése és néhány, falon átmenő szellőzőlyuk formájában bruttó közel 350 ezer forint jött ki!

A szám döbbenetesen nagy volt, de gondoltam drágák a ventilátorok és persze drága a szakmunka is manapság. Csakhogy megmutatta a katalógusokat is, amelyből a gépeket hozza. És kiderült az is, hogy maga a beszerelés egy bő délelőtt: összesen csak 4-5 órányi feladat neki és egy segédmunkásának.

Az ember persze kíváncsi és utánanéz az ajánlott ventilátor típusoknak és a szerelékeknek. Hamar kiderült számomra, hogy a munka teljes anyagköltsége valahol 50 ezer forint magasságában van. No ekkor elejtettem a tollat. Egy profi szakmunkás és egy segéderő, összesen 5+5 óra munkával hozzávetőleg 300 ezer forintot kér? Rendben van, hogy igényes, tervezést, tapasztalatot, ismereteket és gépeket is megkövetelő szakmunka és nagy falakat kell átütni. No, de a segéderő egy fél napra 30-40 ezer forintnál nem kerület többe még a főváros környékén sem.

Tehát kiszámoltam: a mesterem óránként 50 ezer forint feletti megbízási munkadíjat kér!

No ezen a ponton döntöttem el, hogy felgyűröm az ingujjamat, és utánajárok a dolognak. Pár nap alatt előkerült a csodaszer: a YouTube, és persze a fórumok, szakmai weblapok. Ezen felül egy-két hozzáértő ismerős segítségével végül úgy-ahogy kikupáltam magam légtechnikában, ventilátorokban.

Majd kihívtam egy nyugdíjas szakembert, aki nem légtechnikus, de 50 centis fúrószára és nagy tapasztalata van az építőiparban. A segéderő én voltam, a szaki pedig 4 ezret kért óránként, de még így is „kerestem” hozzávetőleg negyedmillió forintot pár nap leforgása alatt. A végeredmény biztosan nem lesz olyan jó, és „örök-garanciát” sem kapok, de innentől fogva elhatároztam: amit csak tudok, magam csinálok a házban és a ház körül. A pénzt pedig inkább félreteszem a jövő évi, balatoni nyaralásra.

Azután még elgondolkodtam azon, hogy annak, aki Pest környékén, vagy egy nyugat-dunántúli nagyváros környékén él, fizetése pedig az átlag alatti, vagy legfeljebb átlagos, sajnos nincsen más választása. Eleve önmaga, barátokkal, ismerősökkel kell manapság nekifogjon lakása, háza rendbetételének. Mert az építőipar hatalmas növekedése, elszívó ereje miatt vagy egyszerűen égen-földön nem talál szakembert, vagy pedig csillagászati árakkal találkozik. Ha pedig kevés a pénze és maga nem ért a mestermunkákhoz, valamint nincs is rokona, ismerőse, annak még jó ideig csöpögni fog a csapja és a képeit, polcait sem fogja felfúrni senki...