Széfben lapuló készpénz? Erre az 5 népszerű húzásra vadászik most az adóhivatal!
AdózásÖt olyan, a gyakorlatban visszatérő bizalmi vagyonkezelési felépítést gyűjtött össze a BékésPartners ügyvédi iroda, amely egy adóellenőrzés során nagy valószínűséggel kérdéseket vet fel. A szakértők szerint egyik minta sem jelenti önmagában azt, hogy a struktúra hibás lenne, a felkészülést azonban mindegyik indokolttá teszi.
A kérdés aktualitását a bizalmi vagyonkezeléseket érintő jogszabályi változás adja. A módosítás a konstrukcióhoz kapcsolódó adókedvezményeket visszamenőlegesen nem szüntette meg, hanem az adóhatóság ellenőrzési kötelezettségét jelölte ki.
Az iroda korábbi elemzése azt tekintette át, hogy a vizsgálat során milyen szempontok kerülhetnek előtérbe: hogyan jött létre a vagyonkezelés, mit tartalmaznak a szerződések, meddig állt fenn a struktúra, ki hozta valójában a döntéseket, és mikor, milyen indokkal került ki belőle vagyon. A mostani összeállítás ezt folytatja, immár a gyakorlatban visszatérő felépítések felől.
A bizalmi vagyonkezeléseket érintő adóellenőrzések pontos tartalmát ma még senki nem ismeri, a jogszabályi rendelkezésekből, az adóhatóság eddigi gyakorlatából és a jogalkotói indokolásból azonban megalapozott következtetések vonhatók le arra nézve, hogy mi kerülhet a középpontba.
„Az ellenőrzés bekövetkezése ma már nem valószínűségi kérdés. Aki bizalmi vagyonkezelésben tartja a vagyonát, annak számolnia kell azzal, hogy előbb vagy utóbb sor kerül rá” – mondta dr. Békés Balázs, az SQN Trust igazgatósági tagja, a BékésPartners alapító partnere.
Az első típus a tranzakciós bizalmi vagyonkezelés. Ilyenkor a vagyon egy tervezett értékesítést közvetlenül megelőzően, a korábbinál lényegesen magasabb értéken kerül a struktúrába, a vagyonkezelő rövid időn belül értékesíti, a vételár a kedvezményezetthez kerül, a vagyonkezelés pedig kiürül, és sok esetben meg is szűnik. Az értékesítésre irányuló tárgyalások emellett gyakran már a vagyonrendelést megelőzően megkezdődtek.
Az iroda szakértői szerint ez a felépítés azt sugallja, hogy a vagyonrendelés célja nem a vagyon kezelése, hanem a tranzakción keletkező jövedelem adóterhének csökkentése volt. Önmagában nem kifogásolható, ha valaki él a jogszabály adta lehetőségekkel, feltéve, hogy ezt nem visszaélésszerűen teszi, a struktúra létrehozásának és megszüntetésének azonban célszerű az adóelőnyön túlmutató, írásban is rögzített indokkal rendelkeznie.
A második minta a kontrollátadás nélküli vagyonkezelés, amelyben a vagyonrendelő magánszemélyként maga látja el a vagyonkezelői feladatokat, a vagyonból pedig kilencvenkilenc százalékban ő maga részesülhet, mellette egy másik kedvezményezett szerepel egy százalékos részesedéssel.
„A jogalkotó nem zárta ki, hogy a vagyonrendelő kedvezményezett legyen, és azt sem, hogy saját maga lássa el a vagyonkezelést. A kérdés az, hogy van-e a struktúrának olyan további ismérve, amely a rendeltetésszerű joggyakorlást alátámasztja, például kidolgozott pótkedvezményezetti rend, a vagyonrendelő halálának esetére szóló rendelkezés vagy a vagyonkezelői jogutód kijelölése” – mondta dr. Horváth Balázs.
A harmadik felépítésben a szerződés a generációváltást jelöli meg a vagyonrendelés céljaként, a rendelkezései között azonban egyetlen olyan sem szerepel, amely ezt a célt szolgálná: a következő generáció tagjai nincsenek megnevezve, nincs meghatározva kiváltó esemény vagy időpont, és hiányzik a rendelkezés a vagyonrendelő halálának esetére is. Az iroda tapasztalata szerint ez többnyire nem megtévesztési szándékból, hanem a szerződésminta változatlan átvételéből alakul ki, és az öt minta közül ez orvosolható a legkönnyebben, mivel alapvetően szerkesztési kérdésről van szó.
A negyedik minta az alátámasztás nélküli berendelési érték. A vagyon magas értéken kerül a struktúrába, az értéket azonban nem támasztja alá értékelés, vagy az értékelést olyan személy készítette, akinek érdeke fűződött az eredményhez.
Az ötödik esetben a vagyonrendelő a kezelt vagyonba tartozó pénzeszközöket sajátjaként kezeli: a kifizetéseknek nincs szerződéses rendje, vagy a tényleges pénzmozgások nincsenek vele összhangban, és megjelennek a törlesztés nélküli kölcsönök is. A szakértők szerint a hibás kifizetés önmagában nem teszi hibássá a teljes struktúrát.
„Ha a hiba másként nem orvosolható, célszerű önellenőrzéssel elébe menni a kérdésnek, mert az ellenőrzés során megállapított hiányosságokhoz kapcsolódó szankciók így elkerülhetők. Ha viszont a kifizetések megfelelőek voltak, és csak magyarázatot igényelnek, a magyarázatot érdemes még az ellenőrzés előtt írásban rögzíteni” – mondta dr. Horváth Balázs.
Az öt mintázat közös vonása a BékésPartners szakértői szerint nem a rosszhiszeműség. A legtöbb ilyen struktúra valós célból, gyakran komoly szakmai közreműködéssel jött létre, a felépítés valamely pontján azonban a forma és a tartalom eltávolodott egymástól, és utóbb senki nem vizsgálta felül, hogy a kettő még összhangban áll-e.
„Ellenőrzés lesz, és nem csak azoknál, akiknek a struktúrája ezekre a leírásokra hasonlít. Egy megfelelően felépített és következetesen működtetett vagyonkezelés is akkor állja meg a helyét, ha a mögötte álló döntések, értékelések és pénzmozgások évekkel később is rekonstruálhatók, mert az eljárás kimenetele nem a vagyonrendelő szándékán, hanem a rendelkezésre álló dokumentumokon múlik” – zárta dr. Békés Balázs.