A szorongás fiziológiai folyamata és tünetei

Mi zajlik le a testünkben a szorongás során?

Képzeljük csak el, hogy egy autó a mi irányunkba száguld, és szemlátomást nem lesz képes előttünk megállni. Ilyen esetben valódi életveszélyben vagyunk, tehát agyunk limbikus rendszere bekapcsol, és figyelmezteti elménk központi rendszerét, hogy tartsa fenn a stresszválaszt, ezáltal segítve megőrizni a biztonságunkat. Ezt követően tegyük fel, hogy sikerült elugranunk az őrült tempójú jármű elől, vagyis megmenekültünk. A veszély megszűnt tehát, a stresszválasz is elmúlt, testünk működése pedig ismét harmonikussá vált. Ebből az esetből egyértelműen látszik, hogy önmagában a stresszválasz mennyire fontos része, igazi védelmezője az életünknek.

De mi is történt pontosan?

Potenciális veszéllyel találtuk szemben magunkat, amit az agyunkban fellehető szorongásért felelős egységek - többek között az amigdala - megfelelően észleltek. Ezek a részek ezt követően olyan jelzéseket küldtek az agykéreg irányába, amik bekapcsolták az ilyen helyzetekben alkalmas válaszokat. Ilyenkor jelentkeznek a felfokozott állapotra utaló olyan testi tünetek, mint például a felgyorsult légzés és a megemelkedett pulzus, ráadásul a kortizol és az adrenalin nevezetű stresszhormonok felszabadulása is ilyen esetekben a jellemző.

A probléma azonban akkor jelentkezik, ha ez az “üss vagy fuss” reakció, vagyis a stresszválasz akkor is aktiválódik, amikor nem fenyeget minket valós veszély.

A stresszválasz folytonos jelenléte sok esetben a gyermekkorban tapasztalt, egyébiránt természetes félelmekből származik. Ebben az életkorban, mivel az elme komplexebb funkciói még nem fejlődtek ki teljes egészében, a gyermek a külső környezeti hatásokra a legtöbb esetben csak zsigeri választ képes adni. Ez azonban még nem lenne probléma. A baj egyik fő forrása, hogy ilyen helyzetekben a szülők, akik gyerekkorukban szintén nem kapták meg a megfelelően támogató hozzáállást a saját szüleiktől, nem megértéssel és szeretettel fordulnak a gyermek felé, hanem, inkább mélyítve az adott problémát, ők is úgy reagálnak, hogy a gyermek még inkább szorongani fog. Felnőve aztán a testünk ahelyett, hogy a jelenre koncentrálva kínálna pozitív megoldásokat, még mindig a sok évvel korábbi helyzetekre nyújt válaszreakciót.

A szorongás tünetei

Abban az esetben, amikor a test stressz-szintje túlzott méreteket ölt, akkor a stressz tünetei még akkor is érzékelhetőek, amikor az aktív stresszválasz már rég befejeződött. Ezeket nevezzük szorongásos tüneteknek. A stressz fő forrása ilyenkor az egyén folyamatos nyugtalan állapota, ami a testet stresszválasz adására készteti.

A szorongásos zavaroknak számos, igen kellemetlen tünete van. A teljesség igénye nélkül ezek a következők lehetnek: légszomj, szapora szívverés, emésztési problémák, izomfeszülés, alvási problémák, remegés, izzadás, hányinger, étvágybeli változások, az immunrendszert érintő problémák, mellkasi fájdalom, ásítozás, krónikus fájdalom, állandó fáradtság, hátfájdalmak stb.

Ezen jelzésekkel - amik valójában a stresszválasz kapcsolódó elemei - a szervezet célja, hogy megfelelően felkészítse magát a különböző stresszhatásokra.

A szorongás mind érzelmi, mind viselkedésbeli szinten okozhat problémákat. Ami a viselkedést illeti, a szorongó egyén sokszor túlzott önkontrollt tanúsít magával szemben, vagy épp kerüli a társaságot, de az is előfordulhat, hogy egyfajta ideges mozgásban igyekszik levezetni feszültséggel teli testét és elméjét. Érzelmi szinten a szorongásos zavarban szenvedő illető lehetséges, hogy nehezen kezeli az érzelmeket, avagy még a legkisebb nehézségekre is túlontúl érzelmesen reagál, amik világosan mutatják rendkívül aggodalmaskodó, nyugtalankodó természetét.

A gyógymód

A szorongás gyógyítására manapság már különféle módszerek léteznek, így a gyógyszerektől kezdve az orvosi hipnózison át egészen a kognitív viselkedésterápiáig, sok-sok technika közül választhatunk. Számos tudományos kutatás bizonyította azonban, hogy a szorongásos zavarok megszüntetésére az egyik legkiválóbb és leghatékonyabb mód az imént említett kognitív viselkedésterápia.