Statisztából feltörekvő játékos - új európai űrhatalom születik?
ElemzésekLengyelország néhány év alatt látványosan újrapozícionálta magát az európai űrpiacon. A korábban alkatrész-beszállítóként ismert ország ma már komplett műholdakat és rakétákat fejleszt, saját űrstratégiát épít, és sorra nyeri az ESA-szerződéseket. Utánajártunk, mi a sikerük titka.
Míg Magyarországon Kapu Tibor sikeres űrrepülésének örült a közönség, Lengyelországban szintén ünnepeltek. A SpaceX Dragon kapszulában ugyanis ott ült Sławosz Uznański-Wiśniewski lengyel űrhajós is.
1978 óta, amikor Mirosław Hermaszewski a szovjet Szaljut űrállomásra repült, nem járt lengyel az űrben.
Közel két nemzedék várt erre a pillanatra
– jelentette ki Krzysztof Paszyk, Lengyelország akkori fejlesztési minisztere.
Kéthetes tartózkodása alatt Uznański-Wiśniewski tizenhárom tudományos kísérletet végzett, amelyeket lengyel tudósok dolgoztak ki – az AI-algoritmusok mikrogravitációs tesztelésétől kezdve az űrutazás emberi pszichére gyakorolt hatásának vizsgálatáig.
Az IGNIS-küldetés azt bizonyítja, hogy Lengyelország már nem csupán résztvevője a nemzetközi űrmisszióknak, hanem társteremtője is
– hangsúlyozta Marta Ewa Wachowicz, a Lengyel Űrügynökség (POLSA) vezetője.
Egy olyan ország számára, amelynek világűrben betöltött szerepe sokáig mások projektjeinek alkatrészgyártására korlátozódott, ez meghatározó mérföldkő volt – és eddigi legvilágosabb jele annak, hogy Lengyelország gyorsan fejlődő űripara számára a határ a csillagos ég - írja a Notes from Poland hírportál.
A hidegháború után Lengyelország űrtevékenysége meglehetősen szerény és széttagolt volt. A fordulópont 2012-ben jött el, amikor Lengyelország teljes jogú tagként csatlakozott az Európai Űrügynökséghez (ESA).
A tagság megnyitotta az utat: a lengyel egyetemek és vállalatok nemzetközi projektekre pályázhattak, hozzáfértek a technikai tudáshoz, és nagyobbat álmodhattak – mindezt az űrtechnológiai magánbefektetések felfutása is segítette.
Ennek ellenére egészen a 2010-es évek végéig Lengyelország csak mellékszereplő volt. Olyan alkatrészeket gyártott – áramköri lapokat, szerszámokat, szoftvereket, tudományos műszereket –, amelyek más nemzetek küldetéseit szolgálták.
Ez a helyzet a 2020-as években kezdett gyökeresen megváltozni. 2024 augusztusában a varsói Creotech Instruments mérnökei ünnepelhettek, amikor az EagleEye, egy 50 kilogrammos, teljes egészében lengyel tervezésű mikroműhold, sikeresen Föld körüli pályára állt.
Az EagleEye különlegessége, hogy teljes egészében hazai projekt volt: a POLSA és több lengyel cég konzorciuma irányította – a Creotech fővállalkozóként, a wrocławi Scanway a fedélzeti távcsövet biztosította, míg a Lengyel Tudományos Akadémia Űrkutató Központja a fedélzeti számítógéprendszert fejlesztette.
Először történt meg, hogy Lengyelország a tervezőasztaltól a kilövőállásig maga vitte végig egy műhold projektjét.
Az EagleEye sikeres repülése történelmi áttörésnek számított – kézzelfogható bizonyítéknak arra, hogy az ország immár nemcsak alkatrészeket képes gyártani, hanem teljes űreszközöket is építeni.
Elmondhatjuk, hogy forradalom zajlik a lengyel űrszektorban
– fogalmazott Łukasz Wilczyński űrkutatási szakértő, miután 2024-ben egymást érték a sikerek.
A forradalom kulcsszava a technológiai szuverenitás. „Egy országként, különösen a frontvonalban fekvőként, szükségünk van a saját ilyen eszközeinkre” – magyarázta, utalva arra, hogy az EagleEye nagy felbontású Föld-megfigyelése nemcsak tudományos, hanem biztonsági célokat is szolgál.
Nemzeti büszkeség, stratégiai tudatosság és biztonsági kényszer
Az EagleEye után újabb áttörések következtek. Még abban az évben egy Bursztyn (Borostyán) nevű kísérleti rakéta startolt egy katonai repülőtérről, és rövid időre elérte a világűr határát – ez volt az első hivatalos alkalom, hogy lengyel fejlesztésű rakéta átlépte a világűr küszöbét (bár feltételezhető, hogy a kommunista korszakban már történt hasonló, ám azt a szovjet hatóságok titokban tartották).
Eközben a gliwicei KP Labs startup bejelentette, hogy megérkeztek az első adatok az Intuition-1 műholdról, amelyet saját fejlesztésű, mesterséges intelligenciával működő fedélzeti processzorral láttak el, hogy segítse a képfeldolgozást.
A legnagyobb hazai szereplő, a Creotech Instruments 2025-ben 52 millió eurós ESA-szerződést nyert el a CAMILA projekt kivitelezésére, amely három Föld-megfigyelő műhold építését célozza. A vállalat ezzel a lengyel űripar zászlóshajója lett.
Mellette olyan cégek is felzárkóztak, mint a SatRev, amely nanoszatelliteket gyárt, vagy a finn-lengyel ICEYE, amely radarképes mikroműholdjaival már Ukrajnának is segít a háborúban. A fejlesztések révén Varsó végre tényezővé vált az európai űrpiacon – és 2027-ben házigazdája lesz a Nemzetközi Asztronautikai Kongresszusnak is.
A gyors felemelkedés mögött egyszerre húzódik meg nemzeti büszkeség, stratégiai tudatosság és biztonsági kényszer.
Az orosz–ukrán háború világossá tette, hogy az űrtechnológia ma a védelem kulcsa – a műholdas kommunikáció, a megfigyelés és az adatelemzés háborús döntőerővé vált.
Varsó ezért saját katonai űrprogramokat is indított, mint a MikroGlob és a PIAST, amelyek célja a titkosított műholdas kommunikáció megteremtése.
Lengyelország célja nem kevesebb, mint hogy az európai űrstratégia frontvonalába kerüljön. Az ország már az Artemis-megállapodás aláírásával is jelezte: részt akar venni a Holdhoz fűződő új űrversenyben.
