Egymás karjaiba kergetheti Kínát és az Európai Uniót Washington - meddig terjedhet az újdonsült barátság?  

Napjainkban egy újonnan formálódó gazdasági világrend gyorsan változó korát éljük. Felbomlani látszanak korábbi alapvetésnek hitt szövetségek és folyamatosan tapogatóznak egymásnál a világ vezetői a lehetséges együttműködések feltárása érdekében. Szinte elcsépeltnek hathat, hogy a legújabb kori Pax Americana időszaka véget ért és az Egyesült Államok már nem feltétlenül tekinthető a ’’szabad világ’’ kizárólagos védelmezőjének. Többpólusú világrend kezdett el kialakulni, amelyben új katonai és gazdasági szuperhatalmak emelkedtek fel és megnőtt a regionális hatalmak jelentősége. Ebben a kibontakozó világrendben lazulni látszanak a transzatlanti kapcsolatok és törésvonalak jelentek meg Nyugat-Európa és az Egyesült Államok sokáig megbonthatatlannak tűnő szövetségén.

A világkereskedelem harmadát uraló szövetség bontakozhat ki

Miközben az Egyesült Államok külpolitikája egyre erősebben az amerikai érdeket helyezi előtérbe a jelentős gazdasági potenciállal bíró Európai Unióban is elkezdett megérni a gondolat, hogy érdemes formálnia a meglévő gazdasági kapcsolatrendszerét, ezen a területen pedig találkozhatnak Kína ás Európa érdekei.

Miközben az Európai Unió és Kína kétoldalú kereskedelmi és gazdasági kapcsolata eddig is rendkívül fontos volt mindkét fél számára, tartotta magát az a nézet, hogy Kína és az EU egymással ellentétben állnak az elmúlt évtizedben kibontakozó globális gazdasági konfliktusban.

Az Eurostat adatai alapján 2024-ben az EU teljes áruexportjának 8,3 százaléka Kínába irányult, amivel Peking volt a közösség harmadik legfontosabb exportpartnere, míg az Unióba érkező import 21,3 százaléka Kínából származott (a kétoldalú áruforgalom mérlege összegében is deficitet mutat az EU szempontjából), ami jól mutatja a Kína-EU bilaterális kereskedelmi kapcsolatok jelentőségét.

Sokáig azonban az Európai Unióban Kínára egyfajta szükséges rosszként tekintettek,hiszen szükség volt a kínai importra, azonban a deficites kereskedelmi mérleg miatt az európai iparra leselkedő veszélyként definiálták a kelet-ázsiai országot.

Az Egyesült Államok azonban az utóbbi hónapokban egy erőteljes, protekcionista gazdaságpolitikát kezdett el kiépíteni, ami vélhetően az USA-ba áramló import csökkentését is célozza. Ez pedig Kína és az EU számára egyaránt rémisztő lehet, hiszen 2024-ben az Unió exportjának 20,6 százaléka az Egyesült Államokba irányult, míg a kínai exportnak a 15 százaléka került az USA-ba a Trading Economics kimutatása szerint.

Az EU és Kína számára tehát fontos piac az USA piaca, amelyet most némileg megváltoztathat az új amerikai gazdaságpolitika. Ez pedig egy új, együttműködésre nyitottabb irányba terelheti a kínai-európai uniós kapcsolatokat, mert így megóvhatják a gazdaságaikat az Amerikában esetlegesen elszenvedett piacvesztés okozta egyre súlyosbodó kockázatoktól.

Ennek jelentősége pedig nem elhanyagolható, hiszen az Európai Unió tagországai együttesen a világkereskedelem euróban kifejezett értékének a 16,1 százalékát adják, míg Kína a 13,5 százalékáért felel 2023-as adatok alapján. Az Egyesült Államok részesedése eközben euróban számítva azonos Kínáéval, így jól érzékelhető, hogy az EU és Kína együttesen rendkívüli súllyal bír a globális kereskedelemben.

Megvédenék az ismert globális kereskedelmet

Ezt most Brüsszelben és Pekingben is felismerhették és ennek köszönhetően egy meglepő, ám a fentiek tükrében korántsem logikátlan szövetség formálódik a globális kereskedelem utóbbi időben oly viharos vizein: Kína és az Európai Unió közösen lépne fel az eddig ismert globális kereskedelem, különös tekintettel a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) szerepének megvédéséért. Erre enged következtetni az a közös állásfoglalás, amelyet Peking adott ki csütörtökön, nem sokkal azután, hogy Vang Ven-tao kínai kereskedelmi miniszter és Maros Sefcovic, az Európai Bizottság gazdasági biztonságért felelős biztosa tárgyalt egymással. A megbeszélés fókuszában Kína és az EU gazdasági együttműködésének erősítése és az amerikai vámok ellensúlyozása állt.

A kínai tárcavezető egyértelműen fogalmazott: Washington lépései szerinte ellentétesek a WTO alapelveivel, aláássák a szabályalapú kereskedelembe vetett bizalmat, és súlyos kockázatot jelentenek a globális gazdasági stabilitásra nézve. Az Európai Bizottság tisztviselője hasonlóan vélekedett, mint kínai tárgyalópartnere:

Brüsszel álláspontja szerint az Egyesült Államok vámintézkedései torzítják a piacokat, és az EU kész más WTO-tagállamokkal – így Kínával – együttműködni a nyílt és stabil kereskedelem megőrzése érdekében.

Kiemelte: az unió célja a kétirányú piacra jutás elősegítése, az ipart érintő kérdésekben a párbeszéd mélyítése, illetve a beruházási együttműködés bővítése Pekinggel.

Elengedi az EU a kínai elektromos autók vámolását?

A nyilatkozat szép szavai mellett a korábbi viszonyokat ismerve meglepően gyorsan körvonalazódik egy kompromisszum a távol-keleti gazdasági nagyhatalom és az Unió között. Mindez új fejezet nyithat hat az európai–kínai autóipari vitában is.

Az Európai Unió és Kína megállapodott abban, hogy megvizsgálják a tavaly bevezetett magas vámok alternatívájaként egy minimumáras rendszer bevezetését a kínai elektromos járművekre – jelentette be az Európai Bizottság szóvivője. (A minimumár bevezetése ezesetben azt a célt szolgálhatja a jövőben, hogy a kínai gyártók ne jelenhessenek meg a termékeikkel nyomott árakon, amelyekkel az európai gyártók nem képesek versenyezni. Így lenne egy kötelezően tartandó legalcsonyabb ár, amelynek nem lehetne alámenni, afelett azonban valódi piaci verseny folyhatna, amelyben a kínai gyártókat nem lehetetlenítik el vámokkal.)

Úgy tűnik ezúttal a tárgyalások sem húzódnak el – legalábbis a kínai fél közleménye szerint „azonnal” megkezdődnek. Utóbbi különösen fontos, mert az EU esetében a jónak tűnő kezdeményezések gyakorta áldozatul esnek a végeláthatatlan tárgyalási folyamatoknak.

Ennek jelentőségét, hogy megértsük érdemes felidézni az Európai Unió által 2023 őszén bevezetett védővámokat, amelyek komolyan sújtották a kínai e-autókat: a BYD termékeire 17 százalék, a Geely autóira 18,8, míg a SAIC járműveire 35,3 százalék extra vámot vetettek ki – az alapesetben is meglévő 10 százalékos uniós gépjárműimport-vámon felül. A Bizottság akkor ezt azzal indokolta, hogy Kína állami támogatásokkal torzítja az e-autógyártás versenyét.

Most azonban fordulat állhat be ezen a téren. Ha sikerül egy olyan minimumáras rendszert kidolgozni, amely garantálja az uniós gyártók védelmét, ugyanakkor elkerüli a vámokkal járó kereskedelmi feszültségeket, az nemcsak a kínai–európai kapcsolatoknak tenne jót, hanem a globális autópiac stabilitásának is.

A következő hetek kulcsfontosságúak lesznek ezen a téren. A tervezett lépések tétje eurómilliárdokban mérhető, a jövőbeli döntés pedig egyszerre szólhat majd az iparági érdekekről, a technológiai versenyről és a geopolitikai befolyás erősítéséről.

Ursula Von der Leyen is gyorsan megvilágosodott

Adott tehát két kontinens, két gazdasági óriás, egy közös feladat. Az eddig Kínával gazdasági kapcsolatot keresőket (köztük hazánkat) olykor élesen bíráló Ursula von der Leyen is villámgyorsan ráébredt a napokban, hogy Európa és Kína – a világ két legnagyobb piaca – közös felelősséggel tartozik egy olyan kereskedelmi rendszer fenntartásáért, amely a jövő gazdasági biztonságának is záloga lehet.

A Li Csiang kínai miniszterelnökkel folytatott telefonbeszélgetés során az Európai Bizottság elnöke világossá tette: a jelenlegi, amerikai vámintézkedések által okozott zavarok nem maradhatnak válasz nélkül. Azonban az uniós politikus nem újabb vámokkal kívánna válaszolni, hanem stabil, kiszámítható szabályokkal, strukturált egyeztetésekkel és a kereskedelmi feszültségek minimalizálásával.

A bizottság ezügyben közreadott közleménye szerint az elnök hangsúlyozta: a világgazdaság stabilitása ma kulcskérdés, márpedig ehhez kiszámíthatóság kell – nem kapkodó reakciók, nem újabb kereskedelmi korlátozások. A feszültség fokozása helyett – ahogy Von der Leyen fogalmazott – tárgyalásos rendezésre van szükség.

Nem lesz mindig fáklyásmenet

A vámháború azonban alaposan felbolygatja a globális kereskedelmi láncokat, ami az EU és Kína gazdasági kapcsolatait is próbára fogja tenni. Az Unió és az ázsiai nagyhatalom közötti kereskedelem értéke már a korábbi években sem volt elhanyagolható, ám eszkalálódó vámháború veszélyezteti ezt a kölcsönösen előnyös kapcsolatot. Amennyiben a jelenleg zajló folyamatok haladnak tovább, az Amerikából kiszoruló kínai áruk nagy valószínűséggel el fogják árasztani az európai piacot, versenyhátrányba hozva az uniós gyártókat, miközben a globális növekedés lassulása visszafoghatja az európai gazdaságot. Az autóiparban is komoly következmények jelentkeznek, amennyiben az USA megdrágítja vagy kizárja a kínai autó- és alkatrészimportot, akkor a kínai gyártók még inkább Európára összpontosíthatnak exportjaikkal.

A technológiai szektorban a konfliktus kulcskérdése a fejlett high-tech termékekhez és alkatrészekhez való hozzáférés. Az USA már a vámháború előtt is szigorú exportkontrollokat vezetett be Kínával szemben, különösen a félvezetők és az 5G technológia terén. Európa ebben a kérdésben másként kénytelen egyensúlyozni. Miközben védeni akarja saját technológiai iparát és nemzetbiztonsági érdekeit, nem szeretné teljesen elzárni a kínai piac nyújtotta lehetőségeket. A gyakorlatban azonban egyre inkább igazodott az amerikai vonalhoz. Most viszont kérdés, az újsütetű barátság hatására változni fognak-e ezek a gyakorlatok?

Magyarország máris jól járt

Nem tudjuk, hogy az érdekszülte együttműködés mennyire bizonyulhat majd tartósnak Brüsszel és Peking között, annyi azonban biztos, hogy a blokkosodás helyett a konnektivitásban érdekelt Magyarországnak mindez már rövid távon is jó hír.

Hazánk, mint az EU tagállama és Kína egyik legszorosabb közép-európai partnere, sajátos helyzetben találja magát ebben a bonyolult geopolitikai és gazdasági környezetben.​

Magyarország következetesen a tárgyalásos megoldásokat részesíti előnyben a kereskedelmi viták során.

Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter a kialakuló helyzettel kapcsolatban is hangsúlyozta, hogy az EU-nak kerülni kellene a vámháborút, és inkább tárgyalásokat kellene folytatnia az Egyesült Államokkal és Kínával a feszültségek enyhítése érdekében. Kiemelte, hogy Magyarország gazdasága erősen exportorientált, ezért az ország érdeke a vámok csökkentése, nem pedig növelése.​

Emellett hazánknak Kínával az elmúlt években szoros gazdasági kapcsolatai alakultak ki. Ez tetten érhető a politikai megnyilvánulások terén is, mint Hszi Csin-ping kínai elnök tavaly hazánkban tett látogatása és a kínai-magyar kapcsolatok magasabb szintre emelésének a bejelntése, vagy éppen Magyarország díszvendégi meghívása a 2024-es Kínai Nemzetközi Befektetési és Kereskedelmi Vásárra (CIFIT). De éppígy jól példázzák ezt az olyan gazdasági folyamatok, mint a hazánkba érkező kínai működőtőke beáramlás megugrása és ezáltal az olyan beruházások létrejötte, mint a kínai BYD autógyártó vállalat szegedi első európai gyára, ami jelentős beruházást jelent az ország számára. Éppígy a CATL kínai akkumulátorgyártó Debrecenben épít gyárat, tovább erősítve Magyarország szerepét az elektromos járművek európai gyártásában, amely most új lendületet kaphat, ha fellendül a kínai elektromos autók forgalma a kontinensen.

A Kínával való gazdasági együttműködés keresése természetesen Magyarország részéről is aktív. Ezt jól példázza az is, hogy az európai országok közül hazánk 2015-ben elsők között csatlakozott az Övezet és Út Kezdeményezéshez (BRI), de nem szabad elfelejtkezni a Kína-Magyarország viszonylaton megindított számos új légiközlekedési-járatról sem, valamint a Kína és Európa közti kereskedelmet segítő, Magyarországon zajló infrastrukturális beruházásokról.

Magyarország számára tehát korántsem mindegy, milyen irányt vesz az EU és Kína kapcsolata, a most kialakulóban lévő trendek azonban kedvező képet festenek ezen a területen.

Az új barátság korlátai

A jövőre nézve, várhatóan Kína és az Európai Unió közeledése elsősorban a gazdaság és kereskedelem területére korlátozódhat. A globális biztonsági rendszer, a politikai, társadalmi színtér, vagy éppen az egyes harmadik államokhoz való hozzáállás terén egyelőre nem várható túlzott összeborulás a két fél között. 

Szintén kevésbé lehet számítani egy igazán elmérgesedő amerikai-európai viszonyrendszerre. A feszültségek ugyan eltávolíthatják egymástól a két felet, de számos pont marad, ahol az USA-EU érdekek továbbra is találkozni fognak.

Az Egyesült Államok pedig továbbra is fontos szereplője marad a nemzetközi kereskedelemnek, hiszen az amerikai gazdaság továbbra is óriási súllyal bír a globális gazdaságon belül, még ha némileg ronthat is a pozícióján a vámokkal. A hatalmas és rendkívüli fizetőképességgel bíró amerikai piac továbbra is vonzó lesz az európai és az ázsiai vállalatok számára, amelyek akár arra ösztökélhetnek egyes országokat, hogy végül külön megállapodásokat kössenek az Egyesült Államokkal.

A kínai-európai együttműködés azonban új kihívások elé állíthatja az Egyesült Államokat, új színt vihet a nemzetközi kereskedelem rendszerébe és segíthet megtartani esetleg növelni Európa versenyképességét és elkerülni azt, hogy a globális változásoknak az öreg kontinens ismét a vesztese legyen.