100-szoros eltérés az európai gázárakban két éven belül
ElemzésekMegszoktuk, hogy az olaj ára erősen ingadozik, amit a benzinárban is viszontlátunk, azonban a földgáz világpiaci áralakulásával korábban alig foglalkoztunk. Az utóbbi időben viszont óriási áremelkedés volt már a háború előtt is.
Stabil piac volt
A földgáz világpiaci áralakulása hosszú ideig nem volt túl érdekes, mivel viszonylag stabil volt, az olajár változását kisebb ingadozással követte. Emellett itthon a háztartási gáz és a távfűtés árának alakulása társadalmi érzékenysége miatt mindig politikai kérdés is volt, ritkán fordult elő, hog a piaci árszint lett volna a meghatározó. Az utóbbi közel 10 évben ráadásul változatlan volt az ár (előtte pedig csökkent, ezt neveztük rezsicsökkentésnek), így nem is volt nagy jelentősége, csak a nagyfelhasználók foglalkoztak a piaci árral, hisz ők ott vásároltak.
Összeomlás után az égig emelkedés
Az elmúlt bő két évben azonban alaposan felbolydult a piac.
A járvány kezdetekor 2020 márciusában a gázár is összeomlott az olajárral együtt,
miután a piaci szereplők arra számítottak, hogy az ipar egy időre leáll, így megszűnik a gázigény. Az európai fő meghatározó piacon, a holland TTF gázpiacon az ár 3 euró/megawattóráig esett vissza, ami évtizedekig nem látott alacsony ár volt. Innen azért viszonylag hamar helyreállt az ár, hisz az ipari leállások 1-2 hónapnál nem tartottak tovább.
Így az ár nagyjából visszatért a korábban jellemző 10-20 eurós ársávba. Tavaly nyáron azonban hirtelen áremelkedés kezdődött, ami ősszel vad vágtába csapott át: az ár 150 euróig száguldott, majd onnan visszaesett 100 alá, ami még mindig sokkal magasabb, mint a korábban jellemző szintek, de decemberben újra felrobbant az ár, ezúttal 190 euróig. Ekkor még úgy tűnt, hogy a járvány utáni újraindulás zavarai jelentkeznek a piacon, bár feltűnt egy szokatlan dolog:
az amerikai piaci ártól rendkívüli mértékben elszakadt az európai ár.
Nehezen arbitrálható
A földgáz egy meglehetősen bonyolult termék, épp halmazállapota miatt: szállítási és tárolása speciális művelet, ezért távoli földrajzi helyek között nem is lehet úgy learbitrálni az árkülönbséget, mint más termékek, vagy akár az olaj esetében, amit tankerhajókkal nagy mennyiségben lehet szállítani.
A gáz alapvetően vezetékeken szállítható, így eleve csak olyan helyek között jöhet létre a kereskedelem, ahol van kiépített vezeték. Az utóbbi időben ezt a problémát enyhíti az a megoldás, hogy a földgázt mínusz 160 fokig hűtig, ekkor folyadékká válik, melynek nagy az energiasűrűsége, és így már az olajhoz hasonlóan szállítható hajókon. Igen ám, de a hűtést fenn kell tartani útközben és a hajóba való betöltés és az onnan való lefejtés is különleges infrastruktúrát kíván.
Európa sarokba szorítása
Így fordul elő, hogy valamilyen helyi keresleti vagy kínálati probléma esetén különböző földrajzi helyeken erősen eltérő ár alakul ki. Az európai ár azonban szokatlanul magas lett a világban máshol kialakulthoz képest, mindenekelőtt a legnagyobb amerikai piaccal összevetve. Most már egyre inkább felmerülhet, hogy az Európában domináns piaci szereplő, az orosz Gazprom akár tudatosan is alakíthatta ezt a helyzetet, mintegy az ukrajnai háborút előkészítve, mivel tudták, hogy az Európai Unió szankciókat fog életbe léptetni (ezért ellenőrzik most például a német hatóságok a gazprom ottani irodáit).
Az idei év első két hónapjában ismét 70 és 100 euró között mozgott az ár, ami már a gazdagabb nyugat-európai országokban is elviselhetetlenül magas háztartási árakat eredményezett (ott jellemzően az állam eddig nem avatkozott be a pici folyamatokba).
A háború kitörése után aztán rövid időre 300 dollár fölé is felszaladt az ár, így létrejött a két éven belüli 100-szoros árkülönbség.
Onnan mostanra a 100 és 120 euró közötti sávba tért vissza az ár, miközben az EU elhatározta, hogy amilyen gyorsan lehet, csökkenti az orosz gáz részarányát az importon belül.
Cseppfolyós gáz
Ez azonban nem egyszerű folyamat, a gázt cseppfolyós formában kell máshonnan beszerezni. Az USA komoly vállalást tett az európai szállításra, ezzel hatalmas piacot is nyer, a szállítást azonban nem lehet azonnal felpörgetni, hisz hiányzik hozzá az infrastruktúra, ráadásul a a nagy volumenű szállításokhoz az Egyesült Államokban is növelni kell a kitermelést. Gáz bőven van, azonban jórészt speciális technológiával nyerik ki, így a kitermelés felfuttatása is időt vesz igénybe.
8-szoros árkülönbség egy időben
Így fordulhat elő az, hogy míg
az amerikai piaci ár nagyjából megawattóránként 15 euró körül alakul, addig Európában az ár ennek 8-szorosa, 120 euró.
Ez egy teljesen extrém piaci helyzet, melynek megoldása sajnos időigényes lehet.
A hollandiai TTF gázár alakulása megawattóránként, euróban. Forrás: stooq.com
A cseppfolyós gáz értelemszerűen jóval drágább, mint a hagyományos földgáz, hisz a hűtés, a kezelés és a szállítás költsége rárakodik az árra, de normális esetben ez nem jelent túl nagy felárat. Most azonban az ár az európai TTF árat követi, így a világ más részein is megérzik a vásárlók az európai krízist, ugyanakkor ha már nagy mennyiségben érkezhet ez a fajta gáz Európába, önmagában segíteni fog az árat visszatéríteni a reálisabb tartományba.
Előbb-utóbb helyreáll
Hosszabb távon vélhetőleg megszűnik az európai extrém értékeltség az amerikaihoz képest, ehhez azonban szükség van az orosz gáz más forrásából való pótlására, és persze sokat segítene, ha lezárulna a háború és helyreállnának az Oroszország és az EU közti kapcsolatok legalább annyira, hogy a gáz kereskedelme visszatérjen a korábban megszokott „békeszintre”.