2030-ra elérhetjük a népesség fenntartásához szükséges születésszámot
ElemzésekEurópa, azon belül Magyarország demográfia válságot él át: miközben a világ egyes részein a túlnépesedés okoz problémát, nálunk a népesség fogyása. Mennyi Földre lenne szükségünk?
Két véglet
Míg Afrika középső részén és egyes közel-keleti területeken még a népességrobbanás, a túlnépesedés jelent fenyegető veszélyt, addig a fejlett világ egy részén, ezen belül különösen Európában a másik végletet láthatjuk: a születésszám nem elegendő a népesség fenntartásához, az Európai Unió népessége egyelőre csak a bevándorlás miatt nem csökken.Demográfiai ciklusok
Az emberiség történetében a demográfia négy ciklusra oszlik: az első, amely a történelem nagy részét végigkísérte, az alacsony növekedésű, időnként stagnáló, sőt járványok, háborúk idején visszaeső népességet jelentett. A családokban sok gyerek született, de a gyermekhalandóság is nagyon magas volt, így átlagában épp csak arra volt elég, hogy lassan növekedjen a népesség. Tulajdonképpen szomorú időszak volt, a családok állandóan gyászoltak, de aztán jött a második szakasz: az egészségügy fejlődni kezdett, lecsökkent a gyermekhalandóság, de még mindig sok gyerek született, így megindult a népességrobbanás. A fejlett országokban ez 100-200 évvel ezelőtt zajlott, most Afrika középső, a két sivatagi öv közti része jutott ebbe a fázisba, valamint néhány Afrikán kívüli ország, például Afganisztán. A legnagyobb a növekedés Nigerben, ahol egy nőre átlagosan 7 gyermek jut, a szomszédos Nigéria lakossága pedig már 200 milliós, és ha nem sikerül a most előrejelezhetőnél jobban visszaszorítani a népességnövekedést, a századfordulóra akár 1 milliárdra is nőhet, miközben egész Afrikáé 4 milliárdra, ami fenntarthatatlan helyzethez vezetne.A jólét hatása
A demográfia harmadik szakasza, amikor már a születésszám is visszaesik, de a népesség még növekszik: a világ nagyobbik része még ebben a periódusban van. A negyedik szakasz pedig az, amikor családonként már 2 gyerek sem születik, itt tart most Európa jelentős része és Japán is. Mint látható, a gazdasági fejlettséggel fordítottan arányos a születésszám, tehát a nagyobb jólét épphogy csökkenti a gyerekvállalási kedvet. Ennek okai lehetnek, hogy kitolódik a tanulással töltött idő, későn állnak munkába a fiatalok, vagyis későn lesznek önfenntartók, de lényeges tényező az is, hogy a viszonylagos jólét elkényelmesedést eredményez, márpedig a gyereknevelés kemény feladat, még ha könnyebb is valamelyest, mint korábbi időszakokban volt. Mindemellé olyan társadalmi jelenségek is társulnak, mint a válások növekvő száma vagy a pártalálás nehézségei.Hazai helyzet
Magyarországon különösen rossz a helyzet, a népességfogyás már 37 éve tart, és egyes időszakokban igen alacsony szintre, 1,4 alá esett a termékenységi mutató, vagyis az egy nőre jutó születések száma, miközben 2,1 lenne a népesség fenntartásához szükséges szám. A népesség alakulásánál négy számot szoktak figyelembe venni: a születések száma, a halálozások száma, a kettő egyenlege, valamint a vándorlás egyenlege, ezek összessége adja egy ország népességének tényleges alakulását. A vándorlás pozitív egyenlege nálunk sokat javított a helyzeten, miután a 80-as és 90-es években a külhoni magyarság tagjai közül több százezren települtek át, és élnek azóta is Magyarországon.Célok és a várható folyamatok
Novák Katalin család- és ifjúságügyért felelős államtitkár a debreceni Közgazdász Vándorgyűlésen közölte: a cél, hogy 2030-ra elérjük a 2,1-es termékenységi rátát. Ha ez megvalósulna, azt jelentené, hogy a nagyjából az ezredforduló körül született korosztály, majd az azt követő korosztályok már reprodukálnák magukat. Ha tehát a cél megvalósul, akkor arra lehet számítani, hogy stabilan évi 90 ezres korosztályok lesznek, és mire a népességcsökkenés megáll, vagyis kihalnak az ennél még lényegesen nagyobb számú korosztályok (valamikor 2070-80 körül), akkor a népességszám 80-85 éves átlagéletkort figyelembe véve 7,2-7,5 millió között stabilizálódna. Addig viszont, bárhogy is alakulnak a dolgok, elkerülhetetlen lesz egy kedvezőtlen folyamat: a 65 év felettiek aránya a társadalmon belül jelentősen megnövekszik, a mostani 15-tel szemben 30-35 százalék lenne az arány 2060-ban a jelenlegi tendenciák folytatódása esetén. Ez munkaképes lakosság arányának lényeges csökkenését jelenti, ami komoly terheket róhat a gazdaságra, és persze a nyugdíjrendszerre is.Amiben az állam segíthet
Felmerül a kérdés, hogy mit tehet az állam a kedvezőtlen születési tendencia megfordítására, a születésszámok emelésének elősegítésére. Novák Katalin szerint, ha megkérdezik az ifjúságot, hogy akar-e házasodni és akar-e gyereket, akkor az a válasz, hogy igen, legalább kettőt, de ha azt kérdezik, hogy egy éven belül tenne-e valamilyen lépést az ügyben, akkor már sokkal bizonytalanabbak a válaszadók. Az okok egy része olyan, amin állami szerepvállalással segíteni lehet. Az, hogy a tanulmányok ideje, a munkába állás kitolódott, azt eredményezi, hogy a fiatalok nem akarnak rögtön a családalapítással foglalkozni, mielőtt valamire jutottak volna a karrierépítésben és a jövedelemszerzésben. Ezt olyan intézkedésekkel támogatják, amely lehetővé teszi, hogy a munka és a gyermeknevelés összeegyeztethető legyen, sőt, akár az egyetemi évek alatt is lehetőség legyen a családalapításra. Erre vezették be a diplomás, illetve hallgatói gyed intézményét: aki a felsőoktatás ideje alatt vagy rögtön azután vállal gyereket, rögtön kaphat gyedet, nem kell előzetes munkaviszony, mint korábban. A diákhitel törlesztésénél bevezették, hogy egy gyerek születése esetén felfüggeszthető átmenetileg, két gyereknél feleződik a visszafizetendő összeg, három gyereknél pedig teljesen megszűnik a tartozás.Munka és család
Míg nagyjából 10 éve ezermilliárd forint volt a családtámogatásra fordított összeg, addig ez most ennek duplája, és jóllehet közben a DGP is örvendetesen növekedett, ez igen magas arány: a GDP 5 százaléka, míg az OECD átlag 2,5 százalék. Lényeges, hogy míg korábban csak alanyi jogon járt a családtámogatás, feltétel nélküli volt, addig azóta kiegészült a munkához kötött támogatásokkal, hisz a cél a munka és a gyereknevelés összeegyeztetése. A továbbiakban azt szeretnék elérni, hogy a munkavállalás és a gyermeknevelés még inkább összeegyeztethető legyen. Fontos lenne, hogy családbarát munkahelyek segítsék a gyermekvállalási döntést, az anyáknak (és egyre többször az apáknak) ne kelljen kiszakadniuk a munkaerőpiacról, visszavárják őket korábbi állásukba, vagy legalábbis egy ahhoz hasonlóba, ha már betöltötték azt közben. Ugyancsak fontos lenne elérni azt, hogy az állásinterjún ne attól kellejen rettegni a nőknek, hogy megkérdezik: tervez-e gyereket, ki lesz vele, ha beteg stb.Rugalmas foglalkoztatás, karrierpontok
Mindemellett szükség van a rugalmas foglalkoztatottságra. Ennek egyik formája a részmunkaidő, bár nem is ez a legjobb megoldás, hisz ez kisebb jövedelmet is jelent, azonban a rugalmasságnak vannak más formái is: például amiben lehet, hozzáigazítják az időbeosztást a gyerekekkel kapcsolatos teendőkhöz (a szeptemberi iskolakezdéskor nem tartanak fontos értekezletet, vagy előbbre, illetve későbbre csúszik 1-1 órával a munkaidő, attól függően, melyik szülő viszi vagy hozza a gyereket az óvodába/iskolából). További intézkedésként család-, és karrierpontok nyílnak 70-80 helyen az országban, ezek arra hivatottak, hogy elősegítsék a nők helyben való rugalmas foglalkoztatását, összehozzák a munkaadót és a munkavállaló anyát, segítsék az átképzést, vagy akár segítsenek a gyerekfelügyelet megszervezésében. Emellett a kormány szorgalmazza, hogy ahol lehet, a cégek létesítsenek munkahelyi bölcsődét: ez az újonnan betelepülő nagy cégek, mint például a Debrecenben gyárat nyitó BMW esetében nem okozhat problémát.Eredmények
Novák Katalin végül szólt az eddig az utóbbi pár évben elért eredményekről: újra emelkedik a házasságkötések száma, rendkívül nagy ütemben csökken a terhességmegszakítások száma, növekszik az eleve magas élveszületési arány. Nő a gyermekvállalási hajlandóság a közép-, és felsőfokú végzettségűek között, a magasabb jövedelműek között jobban nő a gyerekszám, ez egy egészséges társadalmi átalakulás. A teljes termékenységi arányszámban a mélyponthoz képest 20 százalékos emelkedés történt, ha ezt még további 40 százalékkal sikerülne növelni, 2030-ra meglenne a kívánt 2,1-es mutató.Mennyi Földre lenne szükségünk?
A népességnövekedés és a rohamosan növekvő túlhasználat miatt mára olyan ütemben használjuk az erőforrásokat, mellyel Földünk regenerálódó képessége nem tud lépést tartani. A különböző életmódok következtében a világ 7,4 milliárd lakosa azonban bolygónk forrásait eltérő mértékben használja, így az országok társadalmainak eltér az ökológiai lábnyoma, vagyis a természetre gyakorolt hatása. A Global Footprint Network 2003 óta kutatja és publikálja mind az egy főre eső átlagos ökológiai lábnyomot, mind azt, hogy a világ államai mekkora túlfogyasztást produkálnak a Föld biokapacitásához képest. Az ökológiai lábnyom mértékegysége a globális földhektár, melynek jelenleg 2,7 az egy főre eső értéke. Ám ha figyelembe vesszük, hogy bolygónk 12,6 milliárd hektár biológiailag produktív föld- és tengerterülettel rendelkezik, mellyel 7,4 milliárd lakost kell ellátnia, máris nyilvánvalóvá válik, hogy valójában minden emberre csak 1,7 hektár jut. Másképp fogalmazva, a világ népessége jelenleg nem egy, hanem 1,7 Földet fogyaszt. Ez részben annak az óriási szén-dioxid kibocsátásnak köszönhető, melynek felszívásához becslések szerint több mint fél bolygónyival több erdőre és vízfelületre lenne szükség. - olvasható a Pallas Athéné Innovációs és Geopolitikai Alapítvány kutatójának, Mogyorósi Alexandrának elemzésében.Mennyi Földre lenne szüksége az emberiségnek, ha a világ 7,4 milliárd fős népessége az adott ország fogyasztási szintjén és életvitele szerint élne?
Általában minél gazdagabb egy ország, annál nagyobb az ökolábnyoma. A sort Katar vezeti, mivel ha mindenki úgy élne mint a katariak, több mint 9 Földre lenne szükség a világ népességének eltartásához.Minden évben van egy olyan úgynevezett túlfogyasztási nap, amikor az emberiség természeti erőforrásokkal való gazdálkodása deficitessé válik. Amit ez után a nap után fogyasztunk, azt a Föld már nem képes megújulóképessége segítségével előállítani, ami azt jelenti, hogy attól a naptól kezdve a következő évi erőforrásainkat éljük fel. Ez a túlfogyasztási nap 2018-ban augusztus 1-jére esett.
A népesség erőforrás fogyasztásának fenntarthatatlanságára figyelmeztet, hogy a globális túlfogyasztás napja az évtizedek múlásával egyre korábbra esik. Körülbelül 1969-ig állt fenn az az egyensúlyi állapot, amikor az emberiség még nem múlta felül fogyasztásával a Föld adott évi eltartóképességét.
Ha Katar fogyasztása szerint élnénk, február 10-étől már a következő évi erőforrásokat élnénk fel. Ha pedig mindenki a magyar példát követné, az adott évre vonatkozó erőforrások kicsit kevesebb mint fél évig lennének elegendőek.
