A gazdaság szerkezete alapján a legfejlettebb országokhoz hasonlítunk 

A fejlődés kezdete

A világ fejlett országai egy bizonyos utat jártak be gazdaságuk szerkezetét illetően, ez ráadásul több száz évig tartott, persze a leggyorsabb szakasz az utóbbi évtizedekre, esetleg évszázadra maradt. Kezdetben, amikor az első államnak tekinthető gazdasági-politikai egységek létrejöttek, a gazdaság alapja a mezőgazdaság volt (természetesen az állattenyésztést is beleértve).

Miután a termésátlagok alacsonyak voltak, a termény és az élelmiszer tárolása és szállítása nehézkes volt, a lakosság ellátásához szükséges élelmiszer megtermelése még úgy is gondot okozott időnként, hogy a lakosság túlnyomó része falvakban élt, mezőgazdasági tevékenységet végzett. A középkor elején még viszonylag kis városok voltak csak, nagyobbakat nem is tudtak volna élelmezni. A mezőgazdaság mellett még a kézművesipar volt érdemi, az élelmiszeren kívüli, mai szemmel rendkívül szűkkörű egyéb termékek elkészítésére.

Hatékony mezőgazdaság

A gazdaság szerkezete így döntően mezőgazdasági volt, és ez nem is tett lehetővé gyors érdemi gazdasági fejlődést, de még a népesség növekedését sem egészen addig, amíg a mezőgazdaság technikai fejlődése el nem érte azt a szintet, ahol már jóval kevesebb ember is elég volt a mezőgazdaságban, így a többiek munkaereje más területeken volt hasznosítható. A folyamatban döntő ugrást jelentett Amerika felfedezése, hisz több új olyan mezőgazdasági termény érkezett onnan, amely nagyot javított az élelmiszerellátáson és a mezőgazdaság hatékonyságán.

Az ipari súlyának növekedése

Nem sokkal ezután jelentek meg az első olyan országok, területek, ahol a mezőgazdaság mellett egyre nagyobb súlya lett egyes iparágaknak, a kereskedelmet pedig a tengeri, sőt óceáni hajózás lendítette fel. Az első, már nem elsődlegesen mezőgazdasára épülő gazdaságok Itália északi részén és Hollandiában alakultak ki, majd a folyamat az első ipari forradalom kezdetén gyorsult fel a 18. század végén, 19. század elején. A vasút megjelenése és elterjedése aztán óriásit lendített a folyamaton:

Európa-szerte és Észak-Amerikában megjelentek az ipari országok, ahol az ipar szerepe lényegesen nagyobb lett, mint a mezőgazdaságé, a falusi népesség óriási ütemben áramlott a gyorsan növekvő városokba, így mezőgazdaságban dolgozók aránya, egyúttal a mezőgazdaság gazdasági összterméken belüli aránya lecsökkent, miközben az élemiszerellátás egyre jobb lett a növekvő hatékonyságú mezőgazdaság által.

A folyamat során egyes országok ipari országokká váltak, máshol lassabban indult a folyamat, míg nagy területeken, különösen Afrikában, még mindig a mezőgazdaság súlya volt a döntő. Egy-egy ország fejlettségét leginkább az iparosodás mértéke jelezte.

A harmadik szektor térnyerése

Következő lépés volt, amikor az ipar hatékonysága is nagyot nőtt (ez már a 20. század), így ott is egyre kevesebb munkaerő kellett. A felszabaduló munkaerő a szolgáltatási szektorba kezdett vándorolni, amire közben egyre nagyobb igény is lett az életszínvonal és a fogyasztás növekedésével.

A második világháború utáni gyors fejlődés eredményeképpen az USA-ban, Nyugat-Európában, Japánban, Ausztráliában, Kanadában, Új-Zélandon és még egy-két országbn kialakult egy olyan gazdasági szerkezet, melyben a mezőgazdaság aránya mindössze 3-4 százalékra csökkent, és immár az ipar súlya is jóval 50 százalék alá került. A legnagyobb szektor a szolgáltatásoké lett, és a GDP-n belüli arányok mellett a munkaerő szektoronkénti eloszlása is hasonló volt. A mezőgazdaság kevés dolgozóval rendkívül hatékony lett, az ipar ugyancsak: többek között ezért is vesztette értelmét a munkásosztály szerepére épülő marxi ideológia. Míg Marx idejében a dolgozók igen nagy hányada tartozott ide, arányuk a fejlett gazdaságokban alaposan lecsökkent.

Régiónk

A folyamat Kelet-Európában is zajlott, persze lemaradással, a második világháború után elterjedő kommunista rendszer pedig az erőltetett iparosítást szorgalmazta, ami túlméretezett ipar és viszonylag szerény szolgáltatási szektor kialakulását eredményezte. A későbbiekben már javult a helyzet, de

a rendszerváltáskor még egy viszonylag elmaradott gazdaságszerkezett állt fenn, amit tovább nehezített az a tény, hogy ez az országcsoport az egymásközti kereskedelemre rendezkedett be, ami a világpiaci szintnél lényegesen silányabb termékek adásvételét jelentette.

A rendszerváltás

A rendszerváltáskor a gazdaság teljes szerkezetét, a nemzetközi munkamegosztásban való szerepét meg kellett változtatni, ami először összeomlásszerű visszaeséssel járt. Egy pillanat alatt a világpiac lett a meghatározó: a régi ipar jó része megszűnt, a felvevőpiacok elvesztek, helyette meg kellett kezdeni a világgazdasághoz való alkalmazkodást, a piacon elvárt szintű termékek gyártását, és a szolgáltatási szektor modernizálását.

A rendszerváltást megelőzően, 1989-ben a magyar gazdaságban a következő volt a szektorok megoszlása: a mezőgazdaság 15,6 százalékot képviselt, az ipar 35,5 százalékot, a külön számolt építőipar 8,4 százalékot, a szolgáltatási szektor 40,5 százalékot. 1991-re, a rendszerváltás utáni első évre máris nagy lett a változás: a mezőgazdaság aránya 8,6 százaléra csökkent (részben a volt szocialista országok, mint felvevőpiac elvesztése miatt), az ipar aránya 29,1 százalékra mérséklődött, az építőipar 5,5 százalékot tett ki, a szolgáltatási szektor 56,8 százalékra nőtt.

A fejlett szerkezet kialakulása

Az ezredfordulóra aztán, amikor már a gazdaság alkalmazkodása utáni gyors növekedés évek óta zajlott, az arányok közelíteni kezdték a fejlett országokét 4,3 százalékos mezőgazdasággal, 27,8 százalékos iparral, 5,2 százalékos építőiparral és 62,7 százalékos szolgáltatószektorral. A jelenlegi arányok ehhez képest már kisebb eltérést mutatnak: a mezőgazdaság maradt 4,3 százalék, az ipar súlya 25,9 százalék, az építőiparé 5,3 százalék, 65,5 százalékos szolgáltatási szektorral, természetesen úgy, hogy mindegyikben jelentős növekedés történt, az arányok minimális változása mellett.

A nagy gazdasági szektorok százalékos arányainak alakulása a rendszerváltástól napjainkig. Forrás: KSH

A gazdaság szerkezete ezzel lényegében elérte a fejlett országokban jellemző szintet, ami eltér, mondhatni elmarad: az egy főre jutó GDP, a gazdaság hatékonysága, termelékenysége. A következő időszak célja az ezekben való minél jelentősebb felzárkózás lesz.