A Hamász magára vonta az egész világ haragját - Egy izraeli magyar család beszámolója

Az Izraelt ért terrortámadás a magyar társadalmat sem hagyta érintetlenül. Nem csak a természetes módon felébredt részvéttel kötődünk az áldozatokhoz, sok esetben barátaink és szeretteink hozzátartozóit érte támadás. Mikor elhatároztuk, hogy izraelieket szólaltatunk meg a történtekkel kapcsolatban, megdöbbentően könnyű volt magyar érintetteket találni.

Közeli ismerőseink körében is számtalan beszámolót hallottunk elrabolt, eltűnt vagy meggyilkolt fiatalokról. Róna Aser úrhoz is közeli barátokon keresztül jutottunk el, aki egy gázai övezettől négy kilométernyi távolságra levő kibucban él családjával.

A Róna család érintettsége azonban túlmutat a terrortól való fenyegetettségen. A családban hat gyermek van, akik közül hárman katonakötelesek. Pontosabban fogalmazva a legidősebb már leszerelt, így tartalékosként hívták vissza szolgálatra, a korban utána következő éppen honvédelmi kötelezettségét teljesíti, a harmadik gyorsított alapkiképzésen vesz részt a napokban.

Az aktív szolgálatot teljesítő gyermek hétfő este búcsúzott el a szüleitől, valószínűleg bevetésen is részt vesz majd az izraeli válaszreakcióban.

A Róna család iszonyú lelki terheket cipel ezekben a napokban. A szeretteikért érzett aggodalom, az otthonuk kényszerű elhagyása mellett meg kell birkózniuk a tudattal, hogy százakat mészároltak le az országban, miközben kibucukból két családnak is vannak eltűnt hozzátartozói.

A menekülteket pszichológusok és szociális munkások segítik, csoportos, egyéni alkalmakat szerveznek, amelyek során az emberek megoszthatják gondolataikat egymással.

Sokan azonban igyekeznek elnyomni magukban a feszültséget, az emberek hazafias kötelességüknek érzik, hogy erősek maradjanak, néha azonban akkor derül ki, hogy mi munkálkodik a lelkekben, amikor elkezdenek kérdésekre válaszolni.

A lelki megrázkódtatás ugyanis még akkor is jelentős, ha az izraeli lakosság már hozzászokott a folyamatos háborús légkörhöz.

A szombat hajnali véres támadás kezdetén is mindenki azt hitte, hogy a szokványos palesztin erőszakot szenvedi el az ország. Gyakran előfordul ugyanis, hogy palesztin területekről rakétákat lőnek ki Izrael irányába, azokat azonban a Vaskupola-rendszer még azelőtt lelövi, hogy lakott területet érnének.

Az elmúlt években számtalan hasonló szituációt megélt a Róna család is.

Ilyenkor megszólal a figyelmeztető jelzés, az emberek pedig bemennek a házukban levő bunkerszobába, a megerősített falú lakóhelyiségbe, ami az év nagy részében egyszerűen hálószobaként funkcionál.

A gázai övezethez közeli kibuc lakói akkor kezdtek gyanakodni, hogy ezúttal erőszakosabb támadás érte a zsidó államot, amikor az izraeli szervek első üzenete azt kérte, hogy a házak ablakait, ajtajait zárják be.

A hírekből végül megtudták, hogy nem csak rakétatámadások történtek, hanem a terroristáknak sikerült betörniük Izraelbe, és a gázai határhoz közel eső településeken, illetve a Negev- sivatagban tartott fesztiválon tömeggyilkosságokat hajtottak végre és túszokat ejtettek.

A géppuskasorozatok hangja, a tűzharcok zaja a Róna család házából is hallható volt. Az ezerfős falu lakói bezárkózva, a híreket figyelve töltötték a szombati napot.

Időnként felröppent a hír, hogy a mi kibucunk környékén is terroristák ólálkodnak. Szerencsére ez vaklármának bizonyult, az aggodalom azonban ráült a közösségünkre

– meséli Róna Aser.

A bezártság órái alatt az emberek a híreket figyelték, mindenki az eltűnt hozzátartozóit kutatta.

Izrael történetének legnehezebb órái voltak ezek. Végül vasárnap reggel egy rövid időre megnyíltak a kibuc kapui, Róna Aser és családja autóba tudott ülni, és három kisebb gyermekükkel, illetve Róna úr látogatóban levő budapesti szüleivel maguk mögött tudták hagyni a konfliktuszónát.

Út közben megtudták, hogy a magyar kormány repülőt küldött a kint rekedt magyarokért, Róna úr első útja tehát a Tel-Avivhoz legközelebbi repülőtérre vezetett, ahol a követség munkatársai fogadták őket. A szülők szerencsésen hazatérhettek Magyarországra, Róna Aser pedig Izrael egy biztonságos szegletében kapott menedéket családjával.

A családfő elmondása szerint az elmúlt évek társadalmi megosztottsága egy szempillantás alatt semmivé lett. A politikai harcok két részre szakították Izraelt, a tragédia azonban újra egyesítette a lakosságot. Az ellenzéki erők, melyek eddig naponta szerveztek kormányellenes tüntetéseket, kérdés nélkül sorakoztak fel Netanjahu miniszerelnök mögé. A szolidaritás korábban is jellemző volt az izraeliekere, most azonban minden eddiginél erősebben vonja körül az állam minden polgárát. Adományok tömkelege érkezett egyik óráról a másikra a rászorulók számára.

Sokaknak egy papucsban kellett elmenekülniük, gyermekkel az ölükben. A társadalom azonban egyszerre mozdult. A felnőttruhától a pipereholmin át a bébiételig mindenből érkezett bőséggel

– meséli Róna Aser.

Hogy mi következik most? Egyelőre csak találgatások vannak arra nézve, hogy mihez kezd a helyzettel az izraeli kormány. Aser úr elmondása szerint iszonyú nehéz helyzetben van a zsidó katonai és politikai vezetés.

A társadalmat sokkolta, hogy a hadsereg és a titkosszolgálatok nem voltak képesek megvédeni az országot. Nagy presztízsveszteség ez a fegyveres szervezetek számára, illetve megingatta Izrael önmagába vetett hitét, és a Gáza körül élő 70 ezer ember  biztonságérzetét.

Sokan beszélnek arról is, hogy az ellenzéki tüntetések, a hadsereg demoralizálása, illetve a kormánykoalíció radikális szárnyának folyamatos akciói egyszerre gyengítethették Izrael erejét, illetve foglalhatták le a szolgálatok kapacitásait. A Hamasz a mostanra végletekig megosztott társadalom kiszolgáltatottságát használta ki.

Az okok, a magyarázatok elemzése azonban még várhat, a történtek azonnali cselekvést követelnek. A közvélemény pedig egyöntetűen ugyanazt akarja: megoldást, megtorlást, biztonságos békét.

– Nincsen olyan ház, ahol nincs halott – idézi az Ószövetséget Róna Aser.

A szombati támadás volt Izrael 9/11-hez mérhető katasztrófája. Pontosabban fogalmazva, az arányok tekintetében olyan, mintha New Yorkban tízezrek haltak volna meg 2001-ben. Az emberek elégtételt akarnak, a gázai övezet teljes felszámolását, semmi ne maradjon a helyén.

A világ zsidósága is egy emberként kér elégtételt. Az egykori askelóni lakos, Gonda Littman Szilárd izraeli barátai véleményét tolmácsolva elmondja, hogy a sokk és a döbbenet mellett az igazságtétel iránti vágy hatja át az embereket. Azt szeretné mindenki, hogy kerüljön pont az ügy végére, ne kényszerítse senki a zsidókat arra, hogy türelmesen várjanak a következő mészárlásra.

Hallottam egy története egy gázai arabról, aki hozzánk járt át dolgozni. Volt egy gépe, amivel a narancsfákat metszette. Szombaton ott ragadt Izraelben, majd ment volna haza ő is a családjához Gázába. Hazafelé úton azonban izraeli területen kilőtték a palesztin fegyveresek. Az izraeliek azt kérdezik, hogy ha a terroristákat nem érdekli az arabok élete, akkor minket miért érdekeljen

– teszi fel a sokakat feszítő kérdést Róna úr.

Az izraeli hadsereg szórólapokon keresztül értesíti a palesztin lakosságot a támadások előtt. Róna úr elmondása szerint azonban mindig a terroristák menekülnek el először, csak utána a civilek.

A Hamasz igazából nem is bánja, ha sok palesztin meghal, a civil áldozatok fotóival tudnak pénz szerezni a gazdag arab országoktól, az USÁ-tól és Európától. Az egyetlen megoldást abban látja, hogy a földdel kell egyenlővé tenni a teljes gázai övezetet.

Porig kell rombolni, mindenki jól tudja, hogy az egész gázai övezet egy betonból öntött terroristabázis. Minden segélyt arra használnak, hogy erődítményé alakítsák át Gázát

– mondja Róna Aser.

Jelen helyzetben kizárólag az izraeli túszok helyzete okoz dilemmát a Izrael számára. A közvélemény többsége azonban egyetért abban, hogy nem szabad tárgyalni a terroristákkal, meg kell torolni a történteket.

Vérzik a szívem a családokért, akiknek túszul ejtették a gyermekeit, hozzátartozóit, de alkudozni nem szabad. A terroristák bankautomataként használják Izraelt és a zsidó embereket, ha engedünk nekik

– teszi hozzá Aser úr.

Az orosz-ukrán konfliktus párhuzamát pedig visszautasítják az izraeliek. A terrortámadás alkalmával ugyanis nem két hadsereg ütközött meg egymással, hanem kifejezetten a civil lakosságot célzó mészárlást szenvedtek el.

– A terroristák nem mernének kiállni a reguláris izraeli hadsereg ellen, ők a patkány taktikát választották. A föld alól belopódzva, hátulról támadtak, legyilkolva gyerekeket, csecsemőket, lányokat, asszonyokat, öregeket. Ezt pedig rendkívüli sikerként ünneplik – zárja gondolatait Róna Aser.