A legtöbbet itt keresik az emberek – tízmilliókat visznek haza

A 8 milliós ország nem csak a pontos vonatok és az Alpok, hanem a magas fizetések hazája is. A kontinensen ugyanis itt viszik haza a legtöbb bért az emberek, ahogy arra az Eurostat adatok is rámutatnak.

Átváltva a 42 millió forintos éves fizetés errefelé átlagosnak számít. Noha Svájcot meghallva a csokoládé minden bizonnyal előbb jut eszünkbe, mint a cigaretták, mégis a legtöbbet a dohányiparban dolgozók keresik meg. Az országos átlagnak rendszerint a másfélszeresét teszik zsebre.

A pénzügyi szektor az ágazatok rangsorában csak a második helyen áll.

Az óráikról is roppant híresek, aminek annyi alapja tényleg van, hogy évente több mint 25 millió órát gyártanak le Svájcban. Ám ez csak az exportjuknak a 9 százalékát fedezi.

Ezzel szemben a vegyipari és gyógyszeripari termékek a teljes kivitel 44 százalékát teszik ki. A gépek és az elektronika pedig több mint a 14 százalékát.

Ahol a minimálbér is csillagászati

Országos szinten nincs meghatározva a minimálbér, viszont ettől még az egyes kantonok Svájcban dönthetnek úgy, hogy a béreknél megszabják a legkisebb összeget, amit a munkáltatók adhatnak.

Genfben például a világ egyik legmagasabb minimálbérét fogadták el: teljes munkaidőben így átváltva mindenki hazavisz legalább havi 1,7 millió forintot.

A helyi minimálbér alig pár éve lett bevezetve, elsősorban azért, mert a városatyák arra jutottak, hogy túl nagyok a társadalmi különbségek.

Egyik oldalról Genf tobzódik a luxusban. A hatalmas magánbankszektor mellett itt otthonra talált több nagy aukciós ház is, mint amilyen a Sotheby's vagy a Christie's is, amelyek rendszeresen hatalmas drágaköveket adnak el elképesztő árakon.

Közben több tízezer szállodai dolgozó, pincér, takarító és fodrász is él Genfben, akik a kötelező minimálbér előtt olykor a megélhetésért küzdöttek. Annyira, hogy sokan jótékonysági szervezeteken keresztül jutottak élelmiszerhez.

Persze úgy tűnhet, hogy a nemes cél érdekében kicsit túl lőttek a célon Genfben: hisz az 1,7 milliós fizetés elsőre roppant magasnak tűnik.

Csakhogy errefelé sokszor egyetlen szoba bérlése is több mint 400 ezer forintot kóstál.

Ahogy az egyik jótékonysági szervezet vezetője a BBC-nek magyarázta korábban: az élelmiszer-vásárlásoknál átváltva kétszázezer forintból kijönni egy hónapban már nagyon jó szervező-képességről tanúskodik. Emellett az egészségbiztosítás is sokat elvisz.

Mindez rávilágít arra a tényre is, hogy csak azért, mert Svájcban magasak a fizetések és európai mércével mérve is nagy a jólét, még nem jelenti azt, hogy a társadalmi problémákat sikerült teljesen maguk mögött hagyniuk.

A helyi sajtót alaposan bejárta egy friss kutatás, amely szerint a svájci családoknak a fele nem tud havonta annyi pénzt félretenni, hogy egy váratlan kiadásra, például egy sürgős fogorvosi látogatásra elég legyen a megtakarítás.

Tízből négy család pedig azt állítja, hogy anyagi helyzetük szerepet játszik abban, hogy nem vállalnak több gyermeket.

Visszakérik a váratlan ajándékot

Bár Svájcban az adminisztráció nagyrészt olyan gördülékenyen és jól működik, mint egy jó svájci óra, ám azért a gépezetbe itt is be tud kerülni egy-egy homokszem.

Zürichben még februárban mind a 30 ezer városi alkalmazott véletlenül duplafizetést kapott egy technikai hiba miatt. Emiatt Zürich városa véletlenül 200 millió dollárral többet költött a tervezettnél. A váratlan bónuszt persze mindenkinek vissza kell fizetnie.