Fizetés a semmittevésért? Van, ahol már bevezették
ElemzésekTöbbek között a briteknél is folyamatban van egy kísérlet, ahol a résztvevők fix jövedelmet kapnak havonta akkor is, ha nem dolgoznak. A jelek szerint vannak látványos előnyei az „ingyenpénznek”, de ha nagy léptékben alkalmazzák akár károkat is okozhat.
Mi lenne ha minden felnőtt kapna egy fix havibért még akkoris, ha semmit nem dolgozik – tömören így szól a feltétel nélküli alapjövedelem ötlete.
A koncepció mögé az utóbbi időben több techmilliárdos is beállt a Facebook volt vezérigazgatójától, Chris Hughes-tól kezdve egészen Jack Dorsey-ig a Twitter alapítójáig.
A különféle kísérletekkel már mondhatni tele a polc: világszerte száznál is több próbaprojekt indult. Nem csak a fejlett országokban így az USA-ban, Kanadában és Németországban, hanem többek közt Namíbiában, Irakban és Indiában is tettek már vele egy próbát.
A kísérletek túlnyomó részében pár száz vagy néhány ezer ember vett részt.
Hegyekben állnak már a témában készült kutatások, amelyek többnyire ugyanoda jutottak: az emberek boldogabbak, ha „ingyenpénzt” kapnak. Egész pontosan az „alapjövedelemben részesülő emberek jobb egészségi állapotról számoltak be. Kevésbé voltak depressziósak, stresszesek, szomorúak vagy magányosak” – derül ki egy finn felmérésből.
Mindez jól hangzik, csak van egy hátulütő: ahol tényleg országos szinten vezették be az alapjövedelmet ott az ötlet megfeneklett. Iránban indult egy nemzeti program 2010-ben, viszont az összeg eleve alacsony volt.
Átváltva valamivel havi 10 ezer forint felett volt az átutalt összeg. A cél az volt, hogy kompenzálják a korábban megszüntetett kenyér-, víz-, villany-, fűtés- és tüzelőanyag-támogatások fokozatos megszüntetését. A program úgy 10 évet élt meg.
Hasonló Mongólia esete is, ahol átváltva alig havi pár ezer forintot utaltak a lakosoknak pár évig, mígnem a kormányzat kifarolt az alapjövedelem mögül.
Természetesen azért mert Mongóliában és Iránban nem volt siker még nem jelenti, hogy az alapjövedelmet már el is kell vetni. Viszont nem véletlen, hogy az országos bevezetéstől ódzkodnak a kormányok. Túl sok pénzt kell megmozgatni úgy, hogy nem tudni mihez is fog mindez vezetni.
Az, hogy az alapjövedelem nem ördögtől való azt Alaszka esete mutatja: az amerikai államban, ahol valamivel több mint 700 ezren élnek, 1982 óta minden állampolgár évente kap egy csekket. Alanyi jogon évi 1000-2000 dollár, vagyis átváltva évi 360-720 ezer forint jár. Ez a pénz az olajtermelésből jön be.
Nyilván itt is eleve túl alacsony ahhoz a kérdéses összeg, hogy emiatt bárki otthagyja a munkahelyét, így a munkaerőpiacra negatív hatással nincs, viszont a szegénységet a jelek szerint segített visszaszorítani.
De mi történik, ha ennél jóval nagyobb összeg üti az állampolgárok kezét, akkor is ha nem dolgoznak?
Vannak szervezetek, mint amilyen a brit Autonomy is, amely amellett érvel, hogy idővel egy komolyabb alapjövedelemre mindenképp szükség lesz, hisz a technológiai újítások miatt beinduló munkaerőpiaci változások és az éghajlatváltozás nyomán rengeteg bizonytalanság vár ránk. A küszöbön álló krízisek átvészeléséhez pedig szükség lesz a polgároknak állandó, biztos bérre.
Az Autonomy is támogatta azt a tavaly indult angol kísérletet, melynek keretében 30 ember két évig úgy havi 700 ezer forint alapjövedelmet kap.
Sokat hangoztatott érv, hogy több felmérés szerint az alapjövedelemben részesülők nem csak jobban érzik magukat, hanem emellett szívesebben vágnak saját vállalkozásba.
Ami viszont nem világos, hogy ha a brit példához hasonló nagy összeggel bárhol elindulna egy országos program, vajon lenne, aki elvállalná a kényelmetlen munkákat? Bárki nekiállna takarítani vagy a raktárakban robotolni, ha biztos, hogy minden hónap végén érkezne a számlájára egy komolyabb összeg meló nélkül is?
Mivel a válaszokat nem tudjuk, marad a bizonytalanság. Svájcban pont ezért egy 2016-ban tartott népszavazáson a túlnyomó többség úgy döntött: nem szeretné, ha bevezetnék a feltétel nélküli alapjövedelmet.
Tanulságos Finnország esete is. Náluk 2017-ben döntött úgy a kormány, hogy megnézi, mi történik, ha véletlenszerűen kiválaszt 2000 munkanélkülit, és két éven keresztül havonta 560 eurós (220 ezer forintos) csekket ad nekik.
A résztvevőket biztosították arról, hogy továbbra is megkapják a pénzt, ha munkát kapnak. Ahogy az más teszteknél is történt: boldogabbak és stresszmentesebbek lettek az alanyok. De a plusz jövedelem nem segített nekik munkát találni. Finnország 2018-ban fejezte be a kísérletet.
