Mennyit lehet keresni a CIA-nál?

Mike Spann CIA tiszt, a nyolc tagú Alpha-kommandó tagja volt az első amerikai katona, aki elesett Afganisztánban, miután a 9/11-es merényletben (New York ikertornyok lerombolása, a Pentagon elleni repülőgép-becsapódásos terror-támadás) megsebzett USA útnak indította az első különítményt, hogy leszámoljanak a terroristákkal.

Az Al-Kaida globális, iszlámista alapú terrorszervezetet és vezetőjét, a vagyonos szaúd-arábiai nagycsaládból származó Oszama bin-Ladent gyanúsították a merényletek szervezésével.

A CIA különítményeseinek hosszú évekkel később Pakisztánban sikerült végeznie bin Ladennel és cinkosai egy csoportjával.

Az amerikai hadsereget arra képezték ki, hogy területet tartson, szerezzen vissza...Bennünket CIA-sokat pedig arra, hogy nagyjából csak arra számíthassunk, amit magunk is meg tudunk csinálni…

- nyilatkozta egy még aktív szolgálatban lévő, azaz csak névtelenül szereplő, terepen dolgozó (field officer) szolgálatbeli a Mike Spannról írt 2021-es könyvben.

És a CIA rugalmasan nem utasította/utasítja el az ellenfél hasonló szolgálataival az együttműködést. Ami, tegyük hozzá, adott esetben igen hasznos oda-vissza funkciót tölthetett be.

A múlt század hatvanas-hetvenes éveiben Londonban is működő Victor Louis szovjet újságírót minimum kettős ügynökséggel gyanúsították. Mondják, dolgozott a CIA-nak is alapmegbízója, a KGB utasítására.

Londoni telefonszámát keleten-nyugaton sokan ismerték. (Magyarországon eme sorok írója is beszélt vele, amikor az újságszerkesztőséget felhívta, bemutatkozott és X.Y. ismert külpolitikai újságírót kérte.)

Afféle üzenetközvetítő volt a Kelet és a Nyugat között. Tudták, hogy legfeljebb két telefonhívásnyi távolságban van a Kreml mindenkori urától.

Nagy tekintélynek, mindentudónak ismerték. Ő jelezte például egy magyar balettegyüttes szovjetunióbeli vendégszereplése lemondása kapcsán elsőként az 1956-os szovjet katonai beavatkozást.

Kirgizisztánban, amely valamikor az USA kedvenc és reményteljes közép-ázsiai bázisának számított, az afganisztáni háború idején az amerikai és afgán kormánycsapatok repülőgépeit Oroszországban gyártott üzemanyaggal működtették.

A Manas légitámaszponton a CIA és az oroszországi KGB-utód SzVR emberei is benne ültek az üzemanyag-üzletet lebonyolító „vegyesvállalatok” (az amerikai dominanciájú Mina Corp. és az oroszországi Red Star Enterprises) vezetőségében.

A gyakorlatilag már 2003-ban felállt struktúra szerint sok tízezer tonna különleges jet-fuel üzemanyagot adtak át a Manas repülőtéren az ott állomásozó amerikai logisztikai alegységeknek,

amelyekben ott voltak a CIA emberei is.

Sajtójelentések szerint mindkét fél (és a csendes harmadik, a mindenkori kirgizisztáni kormány) elégedett volt az üzletmenettel.

Nem vesződtek holmi könyveléssel, számlázással. Hoci-nesze alapon üzleteltek. Itt az üzemanyag-szállítmány, vidd az ellenértéket, a százdolláros kötegekkel megtömött bőröndöket… Persze csurran-cseppen alapon az üzletet lebonyolítók mindig eltettek maguknak, alvállalkozóiknak néhány bőröndnyi pénzt.

Vagy valaki kevesellte a pénzt és „felnyomta” a félig-meddig sutyiban folyó bizniszt, vagy éppen a soron lévő kirgizisztáni „forradalom” buzgómócsingjai borították ki a bilit, vagy a gyorsan romló nemzetközi légkör hatott oda, nem tudni.

Tény, hogy 2010-ben a washingtoni képviselőház védelmi és biztonsági albizottságát vezető John Tierney vizsgálatot indított az ügyben.

A kirobbanó botrány, az elhidegülő amerikai-kirgiz viszony, Kirgizisztánban az oroszországi titkosszolgálatok felerősödő tevékenysége, Oroszország és az USA fokozódó szembenállása végül véget vetett a sokaknak (CIA-n kívül és belül) nem kis pénzeket tejelő biznisznek.

Csak zárójelben: Kirgizisztán mostanában ismét igen fontos az ukrán beavatkozás következményeivel küszködő Moszkvának, egyrészt a közép-ázsiai ország saját lőszeripara, másrészt Kínával való szomszédsága okán is.

E sorok írója már jóval 1975 (az egységes Vietnám megalakulása) után találkozott Vietnámban a CIA nyomaival.

A háború utáni években – még bőven a szovjet időkben – a CIA állítólag jelen volt jól álcázott szervezetei, csoportjai formájában a vietnámi, laoszi és a kambodzsai dzsungelekben is.

Vietnámban a Központi Fennsík és az északnyugati, Laosszal határos térségekben a hegyi törzseket igyekezett a CIA a hanoi kormány ellen mozgósítani, fegyveres felkelésre ösztönözni.

Célja volt az országon belül működő európai – első sorban szovjet – tanácsadók mozgásának korlátozása, adott esetben a célszemélyek likvidálása.

A vietnámi szolgálatok szerint az amerikaiak pénzeltek egy szervezetet, a FULRO-t is céljaik elérésére. A vietnámi dzsungeltávíró hírül adta, hogy egy-egy szocialista országbeli külföldi likvidálásáért a végrehajtó markát tízezer dollár ütötte.

A bizonyíték az illető madzagra felfűzött, levágott két füle volt.

A fül alapján az amerikaiak (is) be tudták azonosítani az embert, akit a felfegyverzett és kiképzett hegyi emberek megölhettek. Egyébként e sorok íróját is 1981-ben az észak-vietnámi rendőrség/elhárítás a lefényképezett füle alapján azonosította (nem pedig az akkor szokásos ujjlenyomattal).

Thomas Polgar (Polgár Tamás) Amerikába szakadt hazánkfia töltötte be 1972-1975 között a saigoni (dél-vietnámi) CIA-képviselet vezetői posztját (Station Chief).

Abban az időben a világon a legnagyobb CIA-külképviselet a dél-vietnámi volt.

Több magyar, aki 1973-75 között a dél-vietnámi Nemzetközi Ellenőrző és Felügyelő Bizottságban (NEFB) szolgált tiszti rangban, - kiváltképpen azok, akik az úgynevezett Pax rezidentúra ügynökeiként a NEFB-en belül hírszerzést folytattak a magyar kormány javára - ismerte Mr. Polgart.

A Dél-Vietnámban lévő CIA-tisztek, az amerikai diplomaták élénk érdeklődést mutattak a magyarok (és a lengyelek) iránt.

A Pax-rezidentúra körülbelül tucatnyi munkatársa nemcsak a dél-vietnámi belső helyzetet, hanem mindenek előtt

az amerikai és a kínai terveket, szándékokat próbálta kikémlelni rendszerbe foglalni, elemezni.

Mondják, a legjobb hírszerző munkát a Pax sajtó-megbízottja végezte...

Kis CIA-háttér:

- Case Officer – feladata elsősorban azon külföldi állampolgárok titkos megfigyelése, beszervezése, akiknek a saját titkosszolgálataikhoz fűződő kapcsolataik révén hasznosak lehetnek az Egyesült Államoknak.

- Követelmények: egyes pozíciókhoz elég a felsőfokú (három éves) alapképzés, másutt megkövetelik a B.Sc, vagy az M.Sc fokozatot. A nyelvtudást külön honorálják.

- Kezdőfizetés: A CIA toborzó-szekciója adatai szerint a kezdőfizetés évi 67.122-102.066 dollár. A kezdőfizetés lényegesen magasabb lehet, ha az illetőnek különleges pozíciója, képesítése van. A CIA-n belül – legalábbis a nyílt források szerint – az orvosok (a terepen dolgozókat beleértve) kapják magasan a legnagyobb fizetéseket, az átlag mintegy három és félszeresét.