A munkanélküliség nem kell, hogy átok legyen - a kezelésére már el is készült egy átfogó javaslat
ElemzésekA gazdasági világválságok, háborús és járvány-krízisek esetén kifejezetten fontos egy monetáris unió ellenálló képessége, vagyis az esetlegesen bekövetkező aszimmetrikus sokkok hatékony kezelésének képessége. A Hitelintézeti Szemlében publikált, Kiss Donáth Márk és Szapáry György közgazdászok által írt szakmai cikkben a szerzők új javaslatokat tesznek az Európai Unió gazdaságának stabilizálására. A keretterv szerint a stabilizációs funkció megteremtéséhez egy automatikus, munkanélküliségre alapozó rendszerre lenne szükség.
Régóta foglalkoztatja a közgazdászokat és gazdaságpolitikusokat az a kérdés, hogy miként lehetne az Európai Unió költségvetését olyan funkcióval felruházni, amely sokkok esetén stabilizációs szerepet tölthetne be. A szakmai cikk egy olyan mechanizmusra tesz javaslatot, amely automatikus, és a munkanélküliségre alapoz, hasonlóan a nemzeti szintű automatikus stabilizátorok szerepéhez.
Újszerű a javaslatban, hogy nem a munkanélküliség általános rátáját veszi figyelembe a szakirodalomban található javaslatokhoz hasonlóan, hanem a többlet-munkanélküliek számát használja fel.
Így kiküszöbölhetőek az országok közötti strukturális munkanélküliségi különbségek. Egy többlet-munkanélküliségre építő rendszer esetében nem kell a nemzeti rendszerekhez hozzányúlni, hanem egy kiegészítő, top off rendszer kerülne bevezetésre.
A tanulmány kiemeli, hogy az egyszeri vagy ideiglenes segélyezési alapok helyett egy állandó struktúra kiépítésére lenne szükség az Európai Unió hosszú távú gazdasági stabilizációjához.
A segélyezés összegét és kedvezményezettjeit a „többlet-munkanélküliek” változó használatával mutatnák ki, ami röviden annyit jelent, hogy azok az országok részesülnének támogatásban, amelyeknél a munkanélküliségi ráta növekedett az elmúlt 7 év munkanélküliségi ráta mozgóátlagához képest.A mozgóátlag egy olyan változó, amely egy szélesebb idősáv adatait fedi le, így kiküszöbölve a hirtelen és ritka kilengéseket, ugyanakkor tisztább trendeket mutatva.
Általában az unió gazdasági ciklusát 7 évre határozzák meg. Ezen változók használatával képesek felvázolni egy valós képet a többlet-munkanélküliek számának alakulásáról, továbbá képesek arányosan kiszámolni a megfelelő juttatásokat az adott tagországok számára.
A többlet munkanélküliségre építő rendszer figyelembe venné a strukturális munkanélküliségi különbségeket is, azaz, azokban az országokban sem járna magasabb támogatás, ahol strukturális, társadalmi okok miatt jellemzően magasabb a munkanélküliségi ráta, hanem egységesen az adott országra jellemző korábbi évek átlagához mérten veszi figyelembe a többlet alakulását. A tervek szerint kifizetések a nemzeti rendszerek mellett, egy erre a célra létrehozott alapba érkezének segély formájában. Az alapba irányuló befizetéseket GDP arányosan osztanák fel a tagállamok között.
Az időtartamot és a helyettesítési rátát illetően a 2009-2022 közötti időszak adatait veszik figyelembe, hogy kikerüljék a nagy gazdasági világválság torzító hatását.
A tanulmányban továbbá kifejtik:
A gyakorlatban egy olyan rendszer lenne működőképes, ahol egységes arányú befizetéseket kellene minden évben eszközölni a közös alapba (MSA)”. És hogy “a többlet-munkanélküliségi támogatásra szánt kifizetések és a haszonélvező országok közötti megoszlások évenként nagyon változóak lehetnek.
Az állandó és előre meghatározott befizetések szükségességéből kifolyólag szükség lenne egy felső határt tenni a segély felhalmozott pénzösszegeire, amelynek tartalékait a válságosabb időszakok stabilizálására használhatnák fel.
A tanulmány kalkulációk szemléltetésével az Eurózóna GDP-jének 0.33 és 0.5 százalék közötti éves befizetéseket javasol „egy munkanélküliségisegély-alapba a többlet-munkanélküli segélyek fedezésére.”Ezeket a kifizetéseket a tagállamok kapnák meg, nem közvetlenül a munkanélküli személyek.
Ezért egy olyan feltétel rendszer (kondicionalitás) kialakítására lenne szükség, amely támogatja az olyan reformokat, amelyek a strukturális munkanélküliséget csökkentik.
A tudományos cikk szembenéz az intézményrendszer esetleges erkölcsi kockázataival, amennyiben egyes országok trendszerűen többet fizetnének be, míg más országok több segélyben részesülnének.
Ezért lenne szükség ellenőrizhető gazdasági reformokra - írják a tanulmány szerzői.
