A szülők és a gyerekek is kifáradtak a home office-ban – mi a megoldás?

Noha az online világát jó ideje elöntik a karjukon cuki kisbabával home office-ban dolgozó anyák és újabban apák stock fotói, a valóság koránt sincs tele ilyen Insta-kompatibilis pillanatokkal. Hatékonyan dolgozni, jól gyereket nevelni, házimunkát végezni mind különálló, egész embert kívánó feladatok, amelyeket nem lehet tartósan egymásba csúsztatni az ember fizikai és mentális teljesítőképességének végessége miatt.

Márpedig a kicsivel több mint egy esztendeje kezdődött Covid-járvány éppen ezt az elvárást támasztja sokmillió dolgozó szülő felé, annak számos következményével együtt.

Nem kevés emberről van szó: az Eurostat mérése szerint 2019-ben közel negyvenkét millió felnőtt élt olyan háztartásokban, ahol legalább egy, hatévesnél fiatalabb gyerek nevelkedett, de az egy vagy két gyerekes háztartásokban is több mint harmincmillió felnőtt élt. E népesség közel egyharmada teljes munkaidőben végezte a munkáját. A home office-hulláma természetesen a magyar munkavállalókat sem kerülte el; a KSH minapi adatai szerint tavaly februárban a vírus megjelenése előtt mindössze körülbelül százezer fő dolgozott a nappalijából, ez márciusra háromszázezerre, majd a májusi csúcsra közel hétszázötvenezerre nőtt.

A foglalkoztatottak tizenhét százalékáról van szó. Jól látszik, hogy a lezárások és a járványügyi korlátozok nyomában járó gyermekfelügyleti intézmények bezárása mennyi embert – szülőket és gyerekeket egyaránt – érint, aminek hatásai napjainkban is megjelennek.

Szerepcunami: hány sapka legyen az emberen?

„Egy évvel korábban, a kezdeti sokk után az emberek praktikusan berendezkedtek a home office-ra és az otthontanulása, sokan megtalálták az egyensúlyt az otthonlétben, s kifejezetten élvezték, hogy több időt tölthetnek a családjukkal. A második hullámot követő időszakban már elfogyott a kezdeti lelkesedés és energia is” – fogalmazott Kovácsné Kelemen Anikó pszichológus, családterapeuta.

A szakember szerint néhány hétig, egy-két hónapig otthon lenni még talán izgalmas kihívás, de egy év után már mindenki joggal vesztette el a türelmét, vált lehangolttá, esetleg dühössé.

Az elmúlt esztendőben szülők százezreinek, összességében millióinak kellett egyszerre betölteni számos, egyenként erős jelenlétet igénylő szerepet. A kérdés az, hogyan is lehet valaki egyszerre férj és feleség, tanár, óvónő, vezető és beosztott s még szakács is? Mindez csupán egy rövid ideig tartható fenn, mert a tartósan jelentkező túlterheltség és kimerülés következményekkel jár. Egyaránt jelentkezhetnek testi, idegrendszeri és lelki, mentális tünetek; tartós fáradságérzet, memória- és koncentrációs problémák, motiválatlanság, fokozott stresszreakciók. Kovácsné Kelemen Anikó szerint ezen tünetek együttes és tartós jelenléte mindenképpen szakemberi segítséget kíván.

A gyerekek élete is megváltozott

A dolgozó szülők mellett kevés szó esik arról, hogy a Covid okozta változások hogyan hatnak a gyerekekre, pedig az ő korábbi napirendjük, életük is kizökkent a helyéről. „Most mindenki sokkal szenzitívebb, zaklatottabb, a szülők feszültsége mintegy átragad a gyerekekre is” – fogalmazott Szécsi Judit gyermekpszichológus.

„A bölcsődés és az óvodás korú gyermekek számára a karantén-helyzet következtében kialakult új szabály- és szokásrendszerhez való alkalmazkodás jelent nehézséget, több gyerek esetében pedig a szülői figyelem szétaprózódása okozza a háttérbe szorulás érzését” – tudtuk meg Szécsi Judittól. A szakember arra hívta fel a figyelmünket, hogy „a kicsiknek a biztonság érzése alapvető szükséglet, így nagyon sérülékenyek, ha egy új élethelyzettel szembesülnek”.

Mindemellett – ezt már Kovácsné Kelemen Anikó tette hozzá – az otthonlét a szünidő érzését keltheti a gyerekekben, amit a kicsik viselnek a legnehezebben.

„Fizikailag jelen van mindenki, mégsem elérhetőek a számukra. Ezt érzelmileg nagyon megterhelő lehet, úgy érezhetik, hogy nem fontosak” – árnyalja a helyzetet a pszichológus. Nehéz helyzetben vannak a kisiskolások, a kamaszok is, hiszen mint Kovácsné Kelemen Anikó mondja, életkori igényeikből fakadóan idejük nagy részét a kortársak között kellene tölteniük, ehelyett hosszú ideje otthon vannak a szüleikkel, e kényszerű összezártság pedig csak fokozza a barátok hiánya miatti frusztrációt.

Szécsi Judit is kiemelte: a kortársak biztosítják a kamaszok számára szükséges visszajelzéseket, ők segítenek önmaguk definiálásban is. Tovább nehezíti a jelenlegi vírushelyzet, hogy ebben az életkorban a szülőkről való leválás lenne a fő életfeladat, amit az állandó összezártság jelentősen megnehezít.

Amit a szülők megtehetnek önmagukért és a gyerekeikért

Az egyértelmű, hogy a szülőknek át kell segíteniük a gyerekeiket ezen a nehéz időszakon, ám hogy ezt meg tudják tenni, ahhoz előbb önmagukat kell megerősíteniük. Kovácsné Kelemen Anikó szerint a szülők egyik legfontosabb feladata a teendőik szelektálása és priorizálása, valamint az önmaguk felé támasztott irreális és teljesíthetetlen elvárások elengedése. „Legyünk megengedőbbek, türelmesebbek önmagunkkal és ne mondjunk le azokról a dolgokról – legyen szó olvasásról, filmnézésről, sportról – amelyek korábban segítettek a kikapcsolódásban, az ellazuláshoz alkalmazhatunk egyszerű légzéstechnikákat is”.

C. Szabó Helga business coach is úgy látja, hogy hiába nehéz sorrendet állítani a határidős munkák, a gyerekek oktatása és a háztartás vezetése mellett, a prioritások felállítására talán soha nem volt még ilyen nagy szükség. „Nem normális és nem átlagos helyzetben élünk, így le kell tenni a maximalizmust, a tökéletességre való törekvést, mert ez frusztrációkhoz és szorongáshoz vezethet” – fejtette ki a business coach. A tervezés fontos, mert azok megadják az adott nap kereteit, „ugyanakkor szükséges a megbocsátás, az elengedés magunk irányába is, mert nem baj, ha ma csak egyetlen emailt küldtél el, vagy ha csak egyetlen házi feladatot sikerült átnézned”. C. Szabó Helga számára az jeleni a legnagyobb kihívást ebben az időszakban, hogy nincsen lehetősége belemerülni a feladataiba.

Korcsoportonként más módszer működik

Egyébként is eleve megnyirbált munkaidőben dolgozik, hiszen három gyermek édesanyjaként számos más feladatot is el kell látnia. „Ha napközben keveset sikerült haladnom, akkor munka után, ahogy a férjem belép a lakásba, én azonnal elvonulok a dolgozószobába, kiteszem a ne zavarjanak táblát és csak altatás után jövök elő” – avatott be minket a mindennapokba.

Mivel az óvodás-kisiskolás gyermekeknek a biztonság érzése kiemelten fontos, a kialakult helyzetet értelmezni kell számukra, ez által tudjuk segíteni őket, hogy szorongásuk csökkenjen – hívja fel egy fontos lépésre a figyelmünket Szécsi Judit. A szülői következetesség, a betartott napirend, egy jutalmazórendszer bevezetése, valamint a friss levegőn való mozgás, szabad játék létszükséglet a gyermekek számára.

A kamaszok esetében viszont az erős szülői kontroll az ellenállás melegágya lehet, így „célszerűbb inkább a kompromisszumokra törekedni, emellett az önállóan vállalt feladatok elvégzése segíti hozzá leginkább a fiatalokat a felelősség élményéhez”.

A gyermekpszichológus szerint ennek a korosztálynak az érzelmek jól kommunikált megértésére, bizalomra, és nem feltétlen konkrét problémamegoldási javaslatokra van szüksége a szüleitől. Kovácsné Kelemen Anikó javaslata szerint a szülők lehetőségeikhez mérten próbáljanak minél többet játszani a kicsikkel, játékosan bevonni őket a házimunkába, legyen nekik is feladatuk, amire büszkék lehetnek, ha elvégzik. „Beszélgessünk a nagyobbakkal, és próbáljunk megértőek lenni akkor is, ha épp nem kíváncsiak ránk, adjunk nekik teret az elvonulásra is”.

Érdemes csökkenteni a közösségimédia-használatot

Sokak számára viszont gondot okoz a nehézségekkel való őszinte szembenézés, hiszen a közösségi média tele van szuperszülők tartalmaival, amik mindennapos sikerekről, boldog családokról szólnak, amit alapvetően is, de egy kihívásokkal terhelt járványidőszakban még inkább érdemes fenntartásokkal kezelni, mert negatívan hat az ember önértékelésére.

„Az elkeseredett pillanatokról nem készülnek fényképek, ezért a posztokat görgetve az a hamis illúzió keríthet minket hatalmába, hogy mindenki jobban csinálja nálunk” – árnyalja a helyzetet Kovácsné Kelemen Anikó. A pszichológus azt javasolja, hogy a közösségi oldalak böngészésére fordított időt olyan tevékenységekkel töltsük, amik valóban a kikapcsolódást szolgálják.

C. Szabó Helga pedig alapvetően törekszik az ilyenfajta tartalmak elkerülésére; nem olvassa a híreket és az anyukás csoportok tartalmait, „s noha nem mindig sikerül elkerülnöm az összehasonlítást, de igyekszem azt mantrázni magamnak, hogy amit ott látok, az a színházi előadás és nem a háttérmunkálat, ezt pedig nem szabad összekeverni”.