A világgazdaság változó gravitációs súlypontja - Kolumbusznak igaza volt
ElemzésekCsizmadia NorbertA világ 100 térKÉPbenKolumbusznak igaza volt, hogy nyugat felé indult el, hogy elérjen Keletre. A történet, amely, a reneszánsz időszak hajnalán kezdődött Pienzában (Toszkanában) 1474-ben. Itt élt Paolo Toscanelli, a sokoldalú felfedező, a tudós, innovátor, akit érdekeltek a térképek és a világ megismerése. Gyűjtötte a különleges térképeket és jó barátságban volt Kolumbusszal. Ő adta neki azt az ősi keleti térképet, amely megváltoztatta a világot, és évszázadokra megváltoztatta a történelem menetét. Toscanelli tudta, hogy a Föld gömbölyű és ebből kiindulva tudta, hogy a Kelet sokkal gyorsabban elérhető, ha nyugati irányban indulunk el. A történet innen pedig már ismerős. Elindul a nagy földrajzi felfedezések kora, és egy hosszú távú, 500 évig tartó új atlanti világkorszak vette kezdetét. Akkoriban Földünk gazdasági gravitációs erőközpontja Európában volt. De hol található ma?
2017-ben a McKinsey tanácsadó cég, a világgazdaság változó súlypontját vizsgálta térbben, az elmúlt 2000 évre vonatkozóan. A kutatók a GDP alapján súlyozták a föld középpontjától való távolságot, és hozzátettek egy 2025-ös becslést.
Megállapították, hogy a 2000 és 2010 közötti évtizedben volt a leggyorsabb a változás üteme, mintegy 30 százalékkal gyorsabb mint a második világháború után. A világ gazdasági súlypontja az elmúlt évszázadok során megváltozott.
De az 1980-as évek közepe óta ennek az elmozdulásnak az üteme - az Egyesült Államokból és Európából Ázsia irányába - drámai módon növekszik, mivel Kína például 10-szer nagyobb sebességgel urbanizálódik. A kutatás eredményként pedig ez a térkép született.
A gazdasági gravitációs súlypont alakulása isz. 1 – 2025 között
Forrás: McKinsey Global Institue, 2017.
A világgazdaság súlypontja 9300 km-t mozdult el kelet felé 40 év alatt.
Danny Quah a szingapúri NUS LKYPS vezetője, a London Shcool of Economics and Political Science professzora a világgazdaság súlypontjának változását modellezte 2011-ben a gazdasági aktivitás helyszíneinek átlagai alapján. Számításaihoz a megtermelt bruttó hazai termékeinek összértékét, a világ egy millió lakos fölötti városi agglomerációit azonosította és használta fel.
Az így végzett számításai alapján, míg 1980-ban a világgazdaság gócpontja az Atlanti-óceán közepén helyezkedett el, 2008-ra már Izmirrel egybeeső hosszúsági vonalon volt, és ez a változás jól tükrözi Kelet-Ázsia és Kína gazdasági növekedését, az eltolodás fő okát. A közel 700 vizsgált helyszín gazdasági teljesítményét megbecsülve a szerző arra az eredményre jutott, hogy 2025-re a súlypont pontosan India és Kína között fog elhelyezkedni.
A változás mértéke a Föld felszínén szemlélve az 1980-as állapotokhoz képest 9,300 kilométeres eltolódást jelent.
A gazdasági gravitációs erőtér alakulása isz. 1 – 2025 között
Forrás: Danny Quah. 2011. “The Global Economy’s Shifting Centre of Gravity”
Az elmúlt 2000 év gazdasági fejlődése egy ábrában
A 10 évvel ezelőtt az Economist hetilapban megjelent egy nagyon érdekes összefoglaló egy szemléltető ábrával, amely alapján az időszámításunk kezdetétől 2010-ig mutatja meg, hogy mely országok és térségek adták a világ GDP-nek jelentős részét. Az eredmény alapján az 1830-as évekig Kína és India, majd a Brit Birodalom, a 20. században az Amerikai Egyesült Államok, és a 2000-es évek közepétől pedig ismét Kína és Ázsia felé mozdul a világ gazdaságának gravitációs erőközpontja.
Forrás: visual capitalist
Ma a világgazdaság súlypontja már (ismét) Kínában található
Ha azonban nem eurocentrikus világtérképen ábrázoljuk a mozgás irányát, hanem az origóba az északi sarkot helyezzük és így jelenítjük meg, hogy a világtörténelem során mely országok és birodalmak voltak a meghatározók a geopolitikai erőtérben, akkor azt látjuk, hogy a világgazdaság súlypontja Keletről indulva az óramutató járásával megegyező irányba haladva „körberajzolja” az északi féltekét!
A történelem során a civilizáció bölcsőitől, Kínából, az Indus-völgyi civilizációból, Mezopotámiából kiindulva tartott Egyiptom felé, ahonnan Görögország, majd a Római Birodalom felé haladt, a Földközi-tenger medencéjében.
Később a kora középkorban Európa közepén, majd nyugatra és dél felé indulva a reneszánsz időszakban Olaszország, majd Spanyolország és Portugália, majd később észak felé fordulva északra Franciaország, Németalföld, Németország, Nagy-Britannia vált a világgazdaság központjává. A 20. században, különösen a szuezi válságot követően az Egyesült Államok keleti partvidékén, majd a 80-es évek közepén az Egyesült Államok nyugati partvidékén (Los-Angeles, San Francisco, Szilícium-völgy), a 90-es évek közepére - a Csendes-Óceánon átkelve - Japán és a dél-kelet ázsiai kistigrisek (Malajzia, Dél-Kórea, Szingapúr, Hongkong) érintésével jut vissza 2010-es években Kínába, hogy onnan nyugat felé haladhasson tovább.
Kína négy megarégiója: Peking, Sanghaj a Gyöngyfolyó deltájának nagyvárosai: Hong-Kong, Kanton, Shenzhen, valamint Csengdu és Csunking találkozópontjában van jelenleg, ismét elindul nyugat felé, az új Selyemút mentén, az Övezet és Út kezdeményezés hatására.
A gazdasági gravitációs erőtér alakulása ie. 3000 – isz. 2025 között
A történelmi és a földrajzi tudatosság
Ian Morris, az angol származású régész-, és történész-, a Stanford Egyetem professzora, a „Civilizáció mértéke”, vagy a tavaly magyar nyelven megjelent „Háború? Mire Jó!” című lebilincselő könyvek szerzője, 2010-ben megjelent első „Miért uralkodik a nyugat – egyelőre” című könyvében összehasonlítja a Kelet és a Nyugat fejlődését az elmúlt 15 000 évben.
Eredményként azt kapta, hogy a szélességi körök mentén változott a történelem menete. Vagyis a földrajz, nem pedig a kultúra, a vallás, a politika vagy a genetika magyarázzák, hogy a Nyugat miért uralta a világot az elmúlt 500 évben. A nyugat elveszítette a vezető szerepét a római birodalom bukása után ezer évig, majd az 1500-as évektől ismét felemelkedett. Mivel azonban a történelem most is változik – ahogy a gazdasági gravitációs görbe is mutatja – a szerző azt javasolja, hogy aki szeretné megérteni a jövőt, annak érdemes ismét kelet felé tekintenie.
Jared Diamond, „Háborúk, járványok technikák” könyvéhez hasonlóan Ian Morris is rámutat Eurázsia jelentőségére. Az eurázsiai kontinens keleti-nyugati elrendezésének jelentőségére és elhelyezkedésére a „szerencsés szélességi körök” egyikében - olyan éghajlati zónákban helyezkedik el, amelyek jók a mezőgazdaság és az éghajlat – ezáltal a fejlődés - számára.
Különbözően az afrikai és amerikai földrész északi-déli tájolásától, amelyek -mivel azokon az éghajlati zónák drámai változatossága jellemző – természetes/természeti akadályokat képeznek az eurázsiai kontinensen könnyen végbemenő kulturális és biológiai átvitel előtt.
Szerencsés szélességi körök
Forrás: Ian Morris – Háború
Arnold J. Toynbee legismertebb művében a „Tanulmány a történelemről” a civilizációk keletkezésének alapvető mintázatait az interakció mintázatának tekinti. Összesen 28 civilizáció felemelkedését és hanyatlását vizsgálta a történelem folyamán, és arra a következtetésre jutott, hogy azok „úgy emelkedtek, hogy sikeresen válaszoltak a kihívásokra az elit vezetőiből álló kreatív kisebbségek vezetésével”, valamint a civilizációk ciklusokat követnek és a történelem tanulmányozása kereskedelmi és tudományos megfigyelésre alapult.
A 21. század négy megmaradt civilizációjából kettő, amely igazán fontos: a nyugati civilizáció, valamint a távol-keleti civilizáció. Toynbee két lehetőséget vázolt: vagy összekapcsolódnak, vagy ha a nyugati civilizáció magára marad, akkor az a hanyatlását jelentheti. A jövő elkezdődött: az 500 éves atlanti korszakot egy új hosszú távú fenntarthatóságra építő Eurázsia korszak váltja fel. Mark Twain azt írta, hogy a történelem nem ismételi önmagát, de rímel a korábbi mintázataira.
A szerző a Pallas Athéné Domus Meriti Alapítvány (PADME) kuratóriumi elnöke.
