Nem csitulnak az indulatok - Az egykor virágzó ország lehet még a Közel-Kelet Svájca?

Lehet-e újra Libanonból a Közel-Kelet Svájca?

Nem túlzás a fenti kérdés aktualitása, hiszen az elmúlt időszak minden történése a valamikor fényesnek tűnő évtizedek végleges eltűnését vetítik előre. A hatvanas-hetvenes évek nyüzsgő, életteli, a legnyugatosabb életstílus elterjedése helyébe mára az ország radikális és rendkívül gyors leépülése, az infrastruktúrák lerombolása és a közszolgáltatások elégtelen működése lépett.A két-háromezer méter tengerszint fölötti hegyeken, pazar környezetben kiépült modern sícentrumok még működnek ugyan, de egyre kevesebb a látogató és a fizetőképes kereslet.

Egy másik, de nem kevésbé fontos és az alpesi országhoz hasonló elem volt a fejlett és stabilnak minősíthető bankrendszer elterjedtsége, megbízhatósága, annak átlátható és prudens működése.

Az utóbbi években azonban ez a rózsaszín kép is összetört.

2019 októberétől csődhullám tizedelte a bankokat, a libanoni font szinte napok alatt összeomlott. A valuta korábban az amerikai dollárhoz kötött árfolyama a huszadára esett, majd azóta az akkori értékének hatodára. A Libanoni Központi Bank minden próbálkozása ellenére a leértékelődést nem lehetett megállítani. A lakosság dollárszámláit befagyasztották, az ország gyakorlatilag csődbe jutott.

A libanoni font gyakorlatilag kiszorult a piaci forgalomból, és helyébe kizárólag az amerikai dollár lépett.Libanon kétségkívül pozitív imázsát alapvetően az határozta meg, hogy az ország etnikai, vallási-felekezeti és politikai megosztottsága mindaddig háttérbe szorult, amíg a tágabb közel-keleti politikai, biztonságpolitikai, de elsősorban a palesztin–izraeli konfliktus állandó és világméretű feszültséggé és véres összecsapássá nem szélesedett, és amely mögé felsorakozott az akkori két meghatározó politikai tömb: az Amerikai Egyesült Államok és az akkori Szovjetunió hidegháborús szembenállása.Libanon társadalmi és politikai megbékélését egy 1932-ban tartott népszámlálás és az 1943-ban – a francia mandátumterületi örökségből származó hagyományok alapján –  megalkotott alkotmány alapozta meg.

Izraeli bombázás Bejrút déli részén 2024 októberben, a Hezbollah-Izrael közöti háborúban fotó Shutterstock

A népszámlálás az alapvető összeírási célok mellett a lakosság felekezeti hovatartozását, és a legfontosabb keresztény–muszlim megosztottság mellett a 18 hivatalosan elismert felekezetnek az állami, a társadalmi és politikai élet irányításában arányos részvételének alkotmányos alapjait is rögzítette, és ez a rendszer mind a mai napig érvényesül. Ennek az egyik legfontosabb eleme, hogy az államfőnek mindig maronita kereszténynek, a törvényhozás elnökének síitának, míg a miniszterelnöknek szunnita muszlimnak kell lennie. A parlamenti és a kormányzati munkában, de az államigazgatás és a hadsereg vezetésében a felekezeteket képviselő pártok is – paritásos alapon – vesznek részt. A parlamenti helyek felekezetenként rögzítve vannak, a választásokon indulók a csak a saját felekezetüknek meghatározott helyekért indulhatnak.

Az 1948-tól datálható arab–izraeli háborúk egyértelmű vesztesei azok a palesztinok, akik az ENSZ Biztonsági Tanácsának 181. számú határozata ellenére sem tudják létrehozni a saját államukat.

A palesztin feszültség

A diaszpórába kényszerített palesztinok százezrei pedig a befogadó országokban egyre növekvő belpolitikai feszültségeket keltettek.

Így történt ez Libanonban is, ahol a befogadott mintegy 300 ezer menekült palesztint kategorikusan kizárták a társadalmi és gazdasági-üzleti szféra csaknem minden területéről. Nem csoda, hogy az amúgy is rendkívül törékeny megosztottságú libanoni társadalom nem tudta elviselni az egyre radikalizálódó palesztinok jelenlétét, ami 1975 tavaszán egy másfél évtizedes polgárháború kirobbanásához vezetett, amibe Izrael is aktívan beavatkozott: tartósan megszállta Dél-Libanont, kiterjedt bombázásokat hajtott végre, amivel elérte, hogy a Palesztinai Felszabadítási Szervezet –, amely addigra már nemzetközileg és katonailag is rendkívül megerősödött – 1982-ben elhagyni kényszerült a Bejrútban berendezett központját.

Ekkor tűnt fel a libanoni ellenállás egyik máig meghatározó mozgalma, a Hezbollah.

A Hezbollahot a teheráni kormány finanszírozása mellett síita imámok alapították. Vezetői egytől-egyig Rúhollah Khomeini ajatollah, 1979-től Irán legfőbb vallási vezetőjének a követői voltak, és a fegyveres erőit az iráni Forradalmi Gárda katonai szakértői képezték ki. Irán nem titkolt célja az volt, hogy az egymás riválisaiként is működő síita militáns csoportokat egy egységes politikai–katonai mozgalomba tömörítse, amely hatékonyan tudja továbbfolytatni az Izrael elleni gerillaharcot.

Ennek eredményeképpen 2000 májusában Izrael kivonult Libanonból. Ugyanakkor a Hezbollah katonai ereje annyira megnőtt, hogy erősebb és hatékonyabb lett, mint a teljes libanoni hadsereg.

A Hezbollah valóban „állam az államban” erőre tett szert, és valódi hatékony szervezetté nőtte ki magát. Rendelkezik saját rádióval és műholdas TV-adásokkal, alapvető szociális szolgáltatásokat nyújt, kórházakat, iskolákat működtet, és pénzbeli támogatásban részesíti a harcokban elesettek családjait. Ugyanakkor a mártírok fiaiból verbuválja az Izraelt fanatikusan gyűlölő fiatalokat, és képezi ki őket a fegyverviselésre és a legkorszerűbb hadviselési technikákra. A mozgalom igen aktív a gazdasági területeken is: gazdasági vállalkozásokat működtet, tulajdonrészeket szerez jól működő vállalkozásokban, persze, nem mindig teljesen átlátható módon.

Az iráni szál

A Hezbollah a hitéleti, szociális és gazdasági tevékenységei mellett meghatározó szerepet játszik a közel-keleti régió és a világ kábítószer-kereskedelmében és -előállításában, és az ebből származó bevételeiket világszerte hatékonyan működő hálózatokon keresztül mossák tisztára.

A Hezbollah aszimmetrikus háborút folytat Izrael és a Libanonon kívüli izraeli célpontok ellen (robbantások, merényletek, emberrablások).

Az iráni támogatás évről-évre növelte a mozgalom harcképességét, és 2023-ra több száz olyan fejlett technológiával rendelkező rakétával rendelkezett, amely akár Jeruzsálemet is képes volt elérni.Az 1990-es években a Hezbollah egy forradalmi mozgalomból politikai szervezetté alakult át, egy olyan átalakulási folyamatban, amelyet a Hezbollah „libanonizációjának” neveznek. Az 1980-as évek kompromisszumok nélküli forradalmi álláspontjával ellentétben a Hezbollah mára már rugalmasan állt a libanoni államhoz.

Bejrút látképe (Shutterstock)

A választói támogatottsága abban is megjelenik, hogy a 128 tagú libanoni parlamentben 1992 óta jelen van (Hűség az Ellenállási Blokkhoz néven), és a legutolsó, 2022-es parlamenti választások során a síiták számára rögzített 27-ből – az eddigi választási eredmények közül a legtöbbet –, 15 mandátumot nyertek. A nemzeti egységkormányban rendszeresen két miniszteri posztot tölt be. Ezek után érthető, hogy Libanonban nem csak egy militáns terrorszervezetnek, a kormánnyal élesen szemben álló pártnak tekintik, hanem valódi és meghatározó politikai tényezőnek.

2023. októberi, a gázai terrormerényletet követő napon a Hezbollah üdvözölte a merényletet és dicsérte a Hamász Izrael elleni támadását. Az azóta eltelt közel másfél évben több száz irányított rakétát és tüzérségi lövedékeket lőtt ki Izraelre. Izrael válaszul 2024 szeptemberében precíziós bombázásokkal likvidálta a szervezet vezetőjét, Haszan Naszrallahot és több más lehetséges utódját is. Óriási légi fölényét és műholdas felderítési adatait kihasználva bombázta a Hezbollah állásait, fegyverraktárait és logisztikai, kiképző bázisait. A pusztítás mértéke messze meghaladja a 2006-os, 34 napos háború rombolását.

Az erőszakspirál egyelőre megállíthatatlanul pörög tovább

Jelenleg kizárható, hogy bármelyik félnek lenne valódi ereje és képessége arra, hogy ezt a zuhanást lelassítsa és megállítsa.

A libanoni parlament, a kormány és az ellenzéke, és a hosszú interregnum után hivatalba lépő államelnök folytatják komoly és felelősségteljes munkájukat.

A hófödte sípályákon a hó idén április-májusra is újra elolvad, a tavaszi szél pedig egykedvűen sodorja a szemetes utcákon a teljesen elértéktelenedett libanoni font bankjegyeket. A bejrúti tengerparti sétány fölött sorakozó impozáns felhőkarcolókról a lenyűgöző kilátás megmaradt ugyan, de az ország közeli és távoli jövője ugyanolyan láthatatlan maradt, mint amilyenné az már vált és a jelek szerint válik már sok-sok éve.

A szerző közgazdász, Magyarország korábbi libanoni nagykövete.

Címlapkép: Bejrút, Shutterstock