Államháztartás: intézkedések nélkül az éves hiány a GDP 8 százalékát is túllépheti, ezekre a lépésekre van szükség

Tegnap megjelent a KSH gyorstájékoztatója, miszerint az első negyedévben a GDP-arányos hiány 9,0 százalékos volt. A deficit 838 milliárd forinttal, GDP-arányosan 3,1 százalékponttal lett magasabb az előző év azonos időszakához képest. Különösebb meglepetést ez az egyébként kirívóan rossz adat nem okozott, hiszen már április elején a Nemzetgazdasági Minisztérium gyorstájékoztatójából és az Államkincstár adatközléséből tudni lehetett, hogy az államháztartás folyamatai nagyon elszakadtak az idei költségvetési törvény előirányzatától, sőt még annak a decemberi kormányzati korrekciójától is. Már akkor is nyilvánvaló volt, hogy a kormányzat jócskán túlköltekezett az év első hónapjaiban a választás kimenetelének befolyásolása érdekében. Az általános politikai felelősségre vonás a választással megtörtént: a választópolgárok többsége – nyilván nemcsak a túlköltekezés miatt – vereséget mért az előző kormányra.

Csontvázak a szekrényből

\\
A választást követően aztán rendre sorra dőltek ki a csontvázak a szekrényből, apránként derült ki, hogy milyen – a költségvetésben elő nem irányzott, és ezért fedezettel nem rendelkező – költésekre került sor, illetőleg milyen már korábban ismert kiadási kötelezettségekre nem lett elegendő előirányzat képezve. Már május elején, amikor a Tisza-kormány felállt, kirajzolódott, hogy az éves hiány a távozott kormány módosított előirányzatánál lényegesen magasabb lesz, s az éves GDP 6,5 és 7 százalék körüli szintjét is elérheti. Azóta a Pénzügyminisztérium nekilátott a költségvetés tételes átvizsgálásának és a pótköltségvetés elkészítésének, ám ennek eredményeire egyelőre még várni kell.

Mindazonáltal már az eddig végzett munka során világossá vált, hogy a hiány éves nagysága külön intézkedések meghozatala nélkül akár a GDP 8 százalékát is meghaladhatja. A most közzétett KSH-gyorsjelentés számai is ezt az EU egészében is kirívónak számító kilátásokat támasztják alá. A sors kegyének vagy, ha úgy tetszik, a jó szerencsének köszönhetően a kormányváltás ténye és az új kormány programja olyan erős bizalmi előleget szerzett az országnak, hogy haladékot kapott mind az Európai Bizottságtól, mind pedig a három vezető hitelminősítőtől ahhoz, hogy hathatós intézkedésekkel helyre hozza a költségvetést, továbbá lehetőséget kapott arra is, hogy a hátralévő mérföldkövek teljesítésével hozzáférhessen az eddig befagyott EU-s források nagy részéhez.

Kiadások lefaragása:sokféle intézkedés párhuzamos alkalmazása szükséges

A haladék persze nem jelent semmiféle felmentést a takarékos és jogszerű gazdálkodás követelménye alól; a szükségessé váló, ám előre nem látott vagy korábban be nem tervezett kiadások fedezetét – mint például a legalacsonyabb nyugdíjak emelését, az iskolakezdési támogatást vagy a zöldség- és gyümölcs ÁFA-kulcsának csökkentését – csakis más területeken elért kiadáscsökkentéssel (vagy adóemelésekkel) lehet előteremteni. A kiadások hathatós lefaragásához sokféle intézkedés párhuzamos alkalmazására van szükség: számottevő megtakarítás eléréséhez a jogalap nélküli vagy\\
kellő indok nélkül teljesített kifizetések visszaszerzése, a közbeszerzések szigorítása, továbbá a felesleges és pazarló kiadások visszafogása vagy törlése egyaránt elengedhetetlenek.

Az elért megtakarításokon felül a GDP-nek a tavalyi tényeknél várhatóan kedvezőbb alakulásából, a devizatartozásaink utáni kamatfelár mérséklődéséből, a forint erősödéséből, továbbá az EU Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszközének a magyar költségvetésből eddig megelőlegezett összegének megtérüléséből képződhet meg az a mennyiségű forrás, ami révén várhatóan különösebb társadalmi és gazdasági megrázkódtatás nélkül lehet a költségvetés idei egyenlegét javítani, továbbá\\
megalapozni a költségvetési egyensúlynak a következő esztendőkben történő következetes javítását.

Márpedig erre az évtized végéig elengedhetetlen szükség lesz, ha az euró hőn vágyott bevezetésének államháztartási feltételeit meg kívánjuk teremteni.\\
A tények alapján és az elmondottak fényében igencsak meglepő az ellenzék azon állítása, miszerint jó állapotban adták át a gazdaságot az új kormánynak. A vártnál némileg kedvezőbb első negyedévi GDP-elérésének ugyanis súlyos ára a költségvetés túlköltekezése volt; az ugyanis nem a kivitel, a beruházások felfutásának vagy a termelékenység javulásának az eredménye volt.

De még ennél is meghökkentőbb az ellenzék egyes vezetőinek azon állítása, miszerint – ha kormányon maradhattak volna – az új kormánynak az Európai Bizottsággal kötött politikai megállapodása nélkül is sikerült volna megszerezni az eddig befagyott EU-s forrásokat. Arról viszont egy szót sem ejtenek, hogy a\\
lakosságot és a gazdaságot egyaránt sújtó fájó megszorítások bevezetése nélkül miként remélték volna a magyar államadósság leminősítését – a magyar állampapírok bóvli kategóriába sorolását – elkerülni, továbbá elérni azt, hogy a külföldi hitelezőknek fizetett kamatok terhe csökkenjen. Az ellenzék által vélelmezett „eredményeknek” a valóságtartama ugyanis egy cseppet sem nagyobb annál, mint a korábban általuk a Tisza Pártnak fennhangon tulajdonított adóemelésnek és az 1000 forintnál is magasabb benzinárnak. A költségvetési túlköltekezés valószínű következményeinek elhallgatásával pedig jóval kedvezőbb képet festettek a gazdaság valós kilátásairól, mint amivel a leváltásuk nélkül reálisan számítani kellett volna.

EU-források: ésszerű felhasználás a fókuszban

Az alaptalan vádaskodások és önfényező kijelentések helyett arra van szükség, hogy valamennyi parlamenti párt egyaránt azon legyen, hogy sikerüljön minden lehetséges EU-forrást mielőbb behozni, azokat ésszerűen, a gazdaság egészének javát szolgálva felhasználni. A közkiadásokat pedig úgy kezelni, hogy azokból takarékosabb és hatékonyabb felhasználással minél többet lehessen kihozni az ország eladósodásának egyidejű megállításával, sőt csökkentésével. Mert csak ebben az esetben számíthatunk arra, hogy – miként az a Himnuszban is áll – Isten megszánja a magyart és víg esztendőt hoz reá.