Amerikában már most diákhitel válság van
ElemzésekA tandíj hitelt felvevők 40 százaléka válhat fizetésképtelenné 2023-ra. A csődök súlyosan rányomják bélyegüket a nemfizetők további életére és kilátásaira. Szeptemberben elkezdődött a tanév, az Egyesült Államokban is. A milleneiumi generáció, az ezredforduló táján születettek - és persze a szüleik - milliói teszik fel a kérdést: megéri? Más millióknak viszont lehetőségük sincs arra, hogy egyáltalán a kérdést feltegyék, mert egyszerűen nem képesek fizetni diákhiteleik törlesztőrészleteit.
Az Egyesült Államokban a diákhitelek állománya a második legnagyobb tétel a háztartási adósságban: 1,4 ezer milliárd dollárt tesz ki az állomány.
(A legnagyobb a jelzáloghitelek állománya, 9 ezer milliárd dollárral.) A Korn Ferry tanácsadó cég becslései szerint egy idén a felsőoktatásban végzett hallgató átlagos éves fizetése 50,4 ezer dollár, 2,8 százalékkal magasabb, mint egy évvel korábban. Az infláció 2,9-3 százalék körül van.
A Bloom Economic Research kutatóintézet szerint a 2017-ig tartó 10 évben a diákhitelek állománya 176 százalékkal emelkedett.
A pénzügyi válság kirobbanása, 2007-2008 előtt a jelzáloghitelekhez való jutás feltételeinek drámai könnyítése miatt számos család ilyen konstrukciójú kölcsönöket vett fel gyerekei taníttatásának fedezésére. Többnyire arra, hogy a gyerek drágább iskolába járhasson, mint amit amúgy a család költségvetése megengedne. A pénzügyi válság kitörése után azonban a jelzáloghitelek költségei és a törlesztő részletek megemelkedtek, a refinanszírozási csatornák bedugultak. A felsőoktatási tandíjak viszont szintén nőttek, így a jelzáloghitelt oktatási célra felvevő családok harapófogóba kerültek. 2007 és 2017 között az amerikai infláció 21 százalék volt. Ugyanebben az időszakban a felsőoktatási tandíjak 63százalékkal, a felsőoktatáshoz kapcsolódó lakhatási költségek 51 százalékkal ugrottak meg. A tankönyvek ára 88 százalékkal emelkedett. Közben a diákhitelek állománya a 2007-es 545 milliárd dollárról csaknem megháromszorozódott, a 13,1 milliárd dollárra tehető teljes amerikai háztartási adósságon belül részaránya 10,5 százalékra nőtt a 2003-as 3,3 százalékról.
Egy átlagos tandíjhitel havi törlesztőrészlete 350 dollár körül van.
Egy átlagos lakás bérleti díja tavaly júliusban 1 400 dollár körül alakult, ami rekordszintet jelent és 2,8 százalékos év/év növekedést mutat. Az étkezési kiadások nagyon szerényen számolva minimum havi 100 dollárba kerülnek. Valahol tehát havonta 1800-2000 dollár között tartunk. A frissen végzettek átlagfizetése 3 400 dollár - mondjuk Texasban - és 3100 dollár, például New Yorkban. Nem túl rózsás jövőkép..
De nézzük mindezt demográfiai bontásban is. 2016. végi adatok szerint az amerikai háztartások 22 százalékának van valamilyen diákhitel terhe, a 18-34 éves korosztályban ez az arány már 45 százalék. Vagyis a diákok nagyjából fele saját jövőbeni jövedelme terhére vette fel a hitelt. (2001-ben még csak 19 százalék volt ez az arány.) A diákhitel átlagos összege 33-35 ezer dollár, becslések szerint egy átlagos háztartásnak durván 6,5 évig kell spórolnia hogy a részleteket ki tudja fizetni.
Az Urban Institute nevű amerikai kutatóintézet szerint 2023-ra a diákhitelt felvevők körülbelül 40 százaléka képtelen lesz a törlesztésre.
A kutatók szerint évi 250 ezer tandíjhitel bukik be. A késve fizetett és bebukott hitelek bekerülnek az adósnyilvántartásba, rontják a nem, vagy késve fizetők hitelminősítését. Így ők más termékre vagy szolgáltatásra nehezebben, vagy egyáltalán nem kapnak további kölcsönöket. Amerikában ez az életminőség jelentős romlását okozza.
További társadalmi feszültségeket szül, hogy a hitelt fizetni nem tudók körében nagyobb a latinok és az afroamerikaiak aránya. Jellemző erre a körre az is, hogy a szülőknek alacsonyabb a fizetése és nagyobb körükben a munkanélküliség. Elgondolkodtató tény az is, hogy a kisebb hitelek felvevői körében nagyobb a nemfizetési ráta: az 5 ezer dollárnál kevesebb kölcsönnel rendelkezők egyharmada nem tud fizetni, míg a 35 ezer dollárnál többet felvevőknél ez az arány 15 százalék. Aki hátrányos szociális helyzete miatt kibukik a felsőoktatásból, ugyan kevesebb hitelt vesz fel, viszont végzettsége is alacsonyabb, így kevesebb fizetést kap, amiből nem tudja törlesztőrészleteit kifizetni. A fizetésképtelen hitelek pénzügyi terheit tovább emelik a behajtási költségek, valamint a további kamatterhek is - becslések szerint átlagosan 10 százalékkal. A probléma korántsem csak pénzügyi: aki nem a diákhitele kifizetésére keres, az elhalasztja a házasságot, a családalapítást is.
A helyzetet súlyosbítja, hogy az amerikai munkaerőpiac erőteljesen átalakulóban van. Egyre jobban terjed az úgynevezett gig-economy (magyarra talán hakni-gazdaságként lehetne fordítani), ami azt jelenti, hogy csökken a teljes munkaidős és emelkedik a részmunkaidős foglalkoztatottság aránya. A több, gyakran határozott idejű szerződés között pendliző munkavállalónak így kevesebb pénze, ideje, energiája marad a családalapításra. 