Átszervezik a kínai hadiipart - A világelső hely a cél

A kínaiak az iparfejlesztési politika módosulásával igyekeztek nagyobb mértékben bevonni a polgári vállalatokat is, elterjeszteni a hadiipari termékek és a civil piacokra szánt eszközök párhuzamos, kettős rendeltetésű gyártását (dual-purpose production).

Ezzel szervesen összefügg, hogy a nagy ütemben, folyamatosan növekvő katonai kiadások tortájából egyre nagyobb szelet jut a hazai hadiiparnak is – ami elsőrangú, stratégiai célja az országot irányító Kínai Kommunista Pártnak.

Ugyanakkor Kína hadiipara méreteit tekintve az USA után ezüstérmes, leszorította a harmadik helyre a hosszú ideig második Oroszországi Föderációt (OF).

A hadiipari exportban ugyanakkor Kína 2020-ban csak a világranglista ötödik helyén állt.

Kínában a 2010-2020 közötti évtizedben hivatalos adatok szerint a 2010-es 76,5 milliárd dollárról 2020-ra 178,6 milliárdra ugrott fel a védelmi büdzsé, ami egy évtized alatt jóval több mint kétszeres emelkedést jelent.

Összehasonlításképpen: a statista.com adatai azt mutatják, hogy az Egyesült Államok védelmi kiadásai 2010-ben, amikor Barack Obama átvette az elnökséget, rekordmagasságúra, 850 milliárd dollárra emelkedtek.

A 2019-2020-as pénzügyi évben, Donald Trump alatt ezek a kiadások 721,5 milliárd dollárt tettek ki, azaz jelentősen csökkentek.

A legtöbb mértékadó nemzetközi elemző-megfigyelő szervezet, így a Stockholmi Békekutató Intézet (SIPRI) is úgy véli, hogy Kínában a tényleges hadi kiadások mintegy 30-40 százalékkal nagyobbak, mint amelyeket a hivatalos források megadnak.

Minthogy a fegyverkivitel távolról sem nőtt olyan ütemben, mint a katonai büdzsé, ebből arra lehet következtetni, hogy a dinamikusan bővülő hazai hadiipari termelés egyre nagyobb százaléka maradt az országban a hadsereg igényei szerint – tehát kevesebbet szántak exportra.

Nem elhanyagolható szempont, hogy Peking világgazdasági kilátásai az idén javultak.

Ellentétben a jelentős mínuszokba csúszott Nyugattal, Kína gazdasága a tavalyi, COVID-19 vírusos évben kismértékű, 2-2,5 százalékos bővülést ért el. Emiatt tovább nőtt Peking relatív előnye és aránya a világgazdaságban. Aminek persze kihatásai vannak-lesznek a hadiiparra is.

A fent említett, összetett folyamatok eredőjeképpen a 2019-2020-as pénzügyi évben a DefenseNews a világ száz legnagyobb hadiipari vállalatát összegyűjtő ranglistáján az első öt helyezés ismét az amerikaiaké.

A legjobban szereplő kínai óriásvállalat, az AVIC repülőgépgyár az előző évi ötödik helyről a hatodikra csúszott.

A China North iparvállalati csoport megőrizte nyolcadik helyét, viszont a China Aerospace a tizedik helyről 2019-2020-ban a tizenegyedikre csúszott. Az előző évben az első tízben lévő három kínaiból a lejjebb csúszott kettő helyére amerikaiak rukkoltak elő.

A világ első tíz legnagyobb hadiipari vállalata 2019-2020-ban

Forrás: DefenseNews 

Ha meg akarjuk érteni Kína hatalmas tempóban fejlődő hadiiparának logikáját, először is a mérőeszközt, az egységet, a pénznemet kell meghatároznunk, ami Kínában nem is olyan egyszerű. Legjobb, ha a népszerű hongkongi gőzölt-töltött tésztabatyu után dim-sumnak nevezett jüanban, a CNH-ban indítjuk a felmérést.

Hogy mi ez, tüstént tisztázzuk.

A kínai fizetőeszköznek több mint egy tucatnyi neve van, renminbi (ami népi fizetőeszközt jelent mandarin nyelven), jüan, RMB, CNY és a „dim-sum jüan” a CNH.

Kína mindmáig bizonyos mértékben megőrizte a kettős árfolyam-rendszert, ami halványan emlékeztet a Szovjetunióban a Berjozka-rubelre, az egykori NDK-ban pedig a „kemény” nyugati D-Markra.

A legtisztább formában Észak-Koreában, a „remeteállamban” maradt fenn a kettős-hármas (árfolyam) rendszer, a közforgalomban szereplő won és annak alfajai, a „szocialista országokból” érkezett látogatók a „piros wonnal”, a tőkésország-beliek a „kék wonnal” fizethettek a valutás boltokban. Ezt a rendszert hivatalosan majdnem húsz éve eltörölték, a gyakorlatban azonban még működik a kettős árfolyam.

Peking pénzügyesei keményen dolgoztak, hogy felszámolják az említett kettősséget, ami mára gyakorlatilag alig érződik. (Korábban 14 dim-sum jüan ért egy dollárt, szemben a hivatalos, egy dollár egyenlő 6-8 „pekingi” jüannal.) A Bloomberg három és fél éve pont a magyarokat említette példaként, hogy a korábban hongkongi dim-sum jüanban kibocsátott államkötvények helyett áttértek a Pekingben kibocsátott, hivatalos pénzben, RMB-ben jegyzett Panda-kötvényekre. 

A Tíz Óriás – így nevezhetnénk az a tíz kínai állami hadiipari konglomerátumot, amely a 2010-es évtized végén átvezette az országot a következő évtized meghatározó céljai teljesítéséhez.

Ezek: utolérni, egyes szegmensekben lefőzni a vezető Egyesült Államokat, kisebb mértékben az Oroszországi Föderációt, kiterjeszteni a Mennyei Birodalom befolyásának a határait, első sorban a stratégiai rakétacsapatok, a haditengerészet és a légierő fejlesztésével.

Kína: a hadiipart meghatározó Tíz Óriás

forrás: reuters.com

Amiről szó volt, az összehasonlítás, ami nem egyszerű feladat.

Először is hogyan, milyen pénznemben számoljunk?

A „szárazföldi” Kína (onshore jüan, CNY) határain túl van az offshore-jüan, a dim-sum jüan, a CNH. A dim-sum jüan árfolyamát a kereslet-kínálat határozza meg (lebegő árfolyam, elsősorban Hongkongban és Szingapúrban, Londonban használják).

Az a külföldi, aki kínai fegyvereket vesz egy kínai vállalattól, egy ideig még jobban jár, ha Hongkongban egy ottani banktól vásárol dim-sum jüant, és azt az adott bank átutalja az exportőrnek RMB-ben, CNY-ben, vagy „népi pénzben” (renminbi) – mind a három ugyanazt jelenti.

Tehát tételezzük fel, hogy 2021. január tizenötödikén egy pakisztáni fegyverkereskedő megrendelt tízezer darabot a legújabb kínai automata rohampuskából, a QBZ-191-esből (kínai neve: Tyingucsi Pucsiáng Citung Jibáicsiuji). Hogy tudja kifizetni a vételárat, mondjuk fegyverenként a tízezer jüant, RMB-t a számára legkedvezőbb árfolyamon, módon?

Először is fizessen az eladónak a hivatalos kínai pénznemben, ne pedig dollárban.

Ha valamelyik pekingi vagy sangháji bankba utalná a vételárat, a tízezer jüan-RMB-ért, egy puskáért ki kellene fizetnie a hivatalos RMB-árfolyamon 1543 USA dollárt. Ha egy hongkongi bankban vesz tízezer dim-sum jüant, és ezt a bankot megbízza az átutalással az eladó  számlájára, akár 2-3 százalékkal kevesebbet fizethet ki dollárban, azaz minden puskán spórol 30-40 dollárt.

Ám a dim-sum jüan előnyei évről-évre apadnak, ahogy a pekingi állami politika céljainak megfelelően közelítik árfolyamát a hivatalos RMB-éhez.

Mindez befolyásolja a kínai hadiipar, a fegyverexport összehasonlíthatóságát a Nyugatéval.

Ezt a különbséget ma már a pekingi pénzügyesek minimálisra csökkentették, párhuzamosan Hongkong fokozatos pénzügyi integrálásával.

Azaz, az idő múlásával a hivatalos kínai adatok – ami a dollárban kifejezett összegeket illeti – közelítenek a valóshoz. Persze figyelembe kell venni, hogy Kínában a hadi kiadások egy részét más tárcák büdzséjében rejtik el.

Alapvetően két szakaszra osztható fel a kínai fegyverexport/import az utóbbi másfél évtizedben. A SIPRI adatai alapján az első szakaszban, 2006-tól 2012-ig általában az import lényegesen meghaladta az exportot.

2013 óta az export dominált a kínai fegyver-külkereskedelemben – egészen 2018-ig.

2016 volt a csúcs, amikor a fegyverkivitel csaknem a két és félszerese volt a behozatalénak. 2017-ben nagyjából egyensúlyban volt az export és az import, de 2018-ban a fegyverbehozatal ismét mintegy másfélszeresen haladta meg a kivitelt.

Peking hadiipara, noha szorosan együttműködött-együttműködik legnagyobb külföldi kooperációs partnerével, az OF-éval, fokozatosan önállósul.

Erre talán a legjobb példa a repülőgép-ipar. Az OF-től való legjelentősebb kínai komplett katonai gépvásárlások az 1991-2006-os időszakban történtek, a legtöbb gépet 2002 és 2006 között importálták a kínaiak.

Aztán az évezredünk elejétől a kínai hadsereg repülőgép-szükségletét egyre nagyobb mértékben a belföldi gyártásból elégítették ki.

Egy vonatkozásban maradt, sőt fokozódott a függés: a repülőgépmotor-behozatalban.

Kínának a mai napig nem sikerült az oroszországi motorokhoz hasonló jó paraméterű hajtóműveket kifejlesztenie. Míg a 2002-2006-os időszakban 145 gépet és 70 motort vásároltak az Oroszországi Föderációtól, addig 2012 és 2016 között mindössze 4 gépet, de 424 repülőgépmotort importáltak az OF-ból.