Az elért jó tokiói eredményeik ellenére az oroszok kiábrándultak

Pszichológia korlátok emelkedtek a sportolók fejében.

Ezt Zsukov szerint a női kézilabdásoknál lehetett a legjobban érezni. Az olimpiai éremeső három legjobbja, az Egyesült Államok, Kína és az Oroszországi Föderáció, OF (Oroszországi Olimpiai Bizottság/Csapat, angol rövidítéssel ROC néven engedték őket a tokiói olimpiára), helyezésüknek megfelelő számú csapatsport-döntőt játszott.

Az amerikaiak nyolcat, a kínaiak hetet, az oroszországiak hatot.

De az oroszországiak hoppon maradtak a csapatsportokban, noha döntősek voltak, minden csapatsport-döntőt elvesztettek, egy aranyat sem tudtak nyerni. Vagyis mind a hat döntőben alul maradtak, ami nagyon a sportolók, a sportvezetők lelkébe taposott. Most keresik a magyarázatot.

Pedig az olimpiai csapatnak nincs oka az önmarcangolásra.

Mint a sport-express.ru szakportál megjegyzi, az OF sportolói 71 érmet szereztek Tokióban, ezzel 17 év óta a legjobb eredményt érték el az olimpián.

Nemcsak a - sokak szerint igaztalan – tömeges doppingvád ült az oroszországi sportolók tarkóján, hanem sérelmezték a szerintük lépten-nyomon megnyilvánuló diszkriminációt.

Hiába figyelmeztettek a szervezők, hogy az olimpia nem a politikai számlák benyújtásának és rendezésének a színtere, Tokió sem volt kivétel – lásd a belorusz futónő történetét, amely az ország sportvezetői egyszerű erőszakoskodásával, parancsolgatásával indult, majd hatalmas nemzetközi politikai botránnyá nőtte ki magát.

Ugyanakkor az idézett orosz portál szerint sportolóik egészében véve derekasan állták a sarat.

Még ha nem is említjük az OF zászlajának, himnuszának hiányát, és a nyugati tömegtájékoztatási eszközök folyamatos provokációit, akkor is sportolóink kiálltak és helyt álltak

vonja meg a mérleget a hivatalos politikai vonalhoz közel álló sport-express.ru kommentátora, Oleg Samonajev.

Mitől blokkoltak le a döntő meccseken, mi hatott rájuk?

Egyáltalán ők bénultak le, vagy külső okok, bírói tévedések húzódnak a háttérben? Keresik a választ.

Az egyik magyarázat: kirekesztettnek érezhették magukat. Mélyen megérintette őket, hogy a világ katonailag egyik legerősebb hatalma még a saját nevén sem szerepelhetett Tokióban.

Ugyanis a korábbi sorozatos doppingvádak miatt nem indulhatott Tokióban az OF hivatalos csapata.

Ez volt a nagy hatalmú nemzetközi dopping-ellenes ügynökség, a WADA verdiktje. Végül is tény, hogy az OF-ban évekig nagyarányú doppingolás folyt, amit nemzetközi testületek állapítottak meg.

Egyesek még addig is elmentek, hogy meggyanúsítsák Witold Bańkat, a WADA lengyel származású elnökét, hogy engedett országa erősen OF-ellenes politikai vezetése és mások, nyugati vezetők nyomásának. Tény, hogy a WADA jelenlegi elnöke ezelőtt hat évvel politikai szerepet is vállalt, miniszteri rangban tagja volt az erősen Moszkva-ellenes lengyel kormánynak is.

A WADA az OF-t sújtó büntetése 2022-ig tart, addig az oroszországi sportolók egyetlen nemzetközi versenyen sem indulhatnak országuk színeiben.

A WADA döntése mögötti motívumokról, a politikai felhangokról máig tart a vita. Viszont tény, hogy Tokióban a ROC-csapat egyetlen tagjánál sem mutattak ki doppingszert a vizsgálóbírák-labortechnikusok.

Hogy mégse rekesszék ki őket teljesen, a nemzetközi sportélet vezetői, a tokiói olimpia szervezői kitalálták, hogy Oroszországi Olimpiai Bizottság/Csapat, ROC néven indulhassanak, és

még az Oroszországi Föderáció hivatalos himnuszát sem játszhatták Tokióban a győztesek tiszteletére.

Pjotr Csajkovszkíj 1. számú zongora-versenyének főmotívuma csendült fel, amikor a legfelső dobogóra lépett egy oroszországi győztes.

A tiltás gyakorlata olyannyira sikeres volt, hogy az 1. számú Csajkovszkíj-zongoraverseny (legalábbis annak a tokiói olimpián elhangzott részlete) jó néhány, a tokiói olimpiával kapcsolatos weboldalon máig elérhetetlen.

Ez mélyen megalázhatta a sportolókat, kisebbségi komplexumot fejlesztett ki bennük, vélik egyes elemzők. És a ROC elnevezés sem volt szerencsés. Ugyanezzel a három betűvel szerepel a nemzetközi világban Dél-Korea.

Elemzők egy része a tokiói szereplés árnyoldalait elemezve összefüggést keres a feszült nemzetközi helyzet, a nagypolitika és annak a sport világában való lecsapódása között.

Tény, hogy ma az OF és az Egyesült Államok szembenállása sok tekintetben felülmúlja a hidegháború legrosszabb időszakáét is.

A statisztika szerint 335 oroszországi sportoló vett részt Tokióban, szemben a 613 amerikaival.

Azaz az egyes sportolók esélyei sem voltak ugyanazok.

Persze tekintetbe kell venni, hogy az Oroszországi Föderáció lakossága 2021-ben valamivel meghaladta a 146 milliót, míg az Egyesült Államoké megközelíti a 331 és félmilliót.

Ami a konkrét statisztikai adatokat illeti, érdekes összehasonlítást dolgozott ki David Forrest, a liverpooli egyetem olimpiai témákkal foglalkozó közgazdásza. A BBC hasábjain jelent meg figyelemre méltó dolgozata. Ha Forrest táblázatait nézzük, az Oroszországi Föderáció sportolói nagyon jól szerepeltek és sok tekintetben felülmúlták amerikai társaikat.

Ez a magyar sportolókra is érvényes, akik, ha az ország népességét tekintjük, magasan a nagyhatalmak, Kína, az USA, az Oroszországi Föderáció elé kerültek.

Miből is indul ki a liverpooli közgazdász?

A kirajzolódó irányzatokból egyértelműen kiderül, hogy az olimpiai szerepléseknél mi számít: a népességszám, az egyes emberek jövedelmi szintje és a politikai rendszer. A nagy lélekszámú országokban, a nagyobb számú sportolóik közül nagyobb eséllyel kerülhetnek ki versenyképes élsportolók, véli.

Ami az egy főre jutó jövedelmet illeti (GDP-t), Kína és az OF nagyjából ugyanazon a szinten áll, a Világbank felmérése szerint évi 10.500 dollár/főn. Ha ezt a mércét vesszük alapul, a tokiói olimpián Kína és az Oroszországi Föderáció (ROC) szerepelt a legjobban, Kenyával harmadikként. Az USA ezen a listán csak a 15. helyen áll.

Ha a lélekszámot vesszük alapul, a nagyhatalmak sehol sincsenek, Kína, a ROC, az USA az első tízbe sem kerül be (Magyarország a 10., Hollandia a 9., Szlovénia a 6.). Sőt az USA-nak ezen a listán meg kell elégednie a 60. hellyel.

Ez azonban kevéssé vigasztalja az oroszországiakat, akik szerint a fent elmondottakat tetézte, hogy mindenütt érezhető volt a különféle sportokban az oroszországiak ellen ítélő bírók hosszú keze.

Alina Kabaeva, egykori művészi torna olimpiai bajnok, akit hosszú ideig Vlagyimir Putyin oroszországi elnök élettársaként emlegettek, szándékos bírói tév-ítéletsorozatnak tartja, hogy Tokióban Gyina Averina, a művészi torna sztárja csak az ezüstérmet kaphatta. Ezzel felborult az 1996 óta tartó hagyomány, hogy ebben a sportágban az összetett versenyt mindig az Oroszországi Föderáció versenyzője nyerte.

Két sportág van, amelyben szentségtörésnek számít megkérdőjelezni az oroszországi versenyzők világ-elsőbbségét: a női szinkronúszás és a művészi torna.

A szinkronúszásban Tokióban is hozták a formájukat az oroszországi sellőlányok.

A művészi torna másképpen alakult. A Moszkvában fogalomnak számító, fényes sportsikerek után a sportdiplomácia, a szervezeti élet felé elindult Irina Viner-Uszmanova, a Művészi Torna Össz-oroszországi Szövetségének elnöke elég keményen fogalmazott.

A Nemzetközi Művészi Torna Föderáció közvetlen feladatot kapott, hogy törje meg az oroszországi tornászlányok hegemóniáját Tokióban, ami meg is történt

foglalta össze a helyzetet Viner-Uszmanova a RIA Novosztyin, a Kremlhez közel álló nagy hírportálon.