Minden katonai díszszemlének van valami sugallt mondanivalója, amely megfejthető az esemény stílusa, a felvonultatott fegyverrendszerek, a vezetői beszédek alapján. A 2021-es moszkvai május 9-i, a Győzelem Napának 76. évfordulóján megtartott katonai parádé sem volt kivétel. Egy meglehetősen fáradt arcú Vlagyimir Putyin jelent meg a részvevők között - de nem a dísztribünön. Egy kupacnyi veterán között ült az első sorban – egyetlen biztonsági tiszt kísérte, ahogy kezet rázott a körülötte ülő öregekkel.
Beszéde kemény volt és rövid.
Alig több mint tíz percig tartott.
Noha nem nevezte meg, kiknek címzi mondandóját, nem volt kétséges, hogy Ukrajnának és a Nyugatnak.
Kísérleteket tesznek a történelem átírására, az árulók tettei igazolására… A nácik megszállottan hittek kivételességük elméletében, ennek az ideológiának az egyes elemei ismét felbukkannak
mondta. Putyin hangot adott aggodalmának, hogy Nyugaton ismét felerősödött az Oroszország-ellenesség, amit „russzofóbiának” nevezett.
A Moszkva körül emelt politikai cordon sanitaire (egészségügyi kordon) jeleként egyetlen külföldi államelnök, Emomali Ráhmon tádzsikisztán feje vett részt a parádén. A francia eredetű cordon sanitairet a múlt század nyolcvanas éveitől kezdték tömegesen használni egy-egy párt, politikai erő elszigetelésének leírására.
A felvonultatott haditechnika számszerűleg csaknem ötödével volt kevesebb, mint az előző évi, jubileumi, 75.-ik évfordulón.
Míg a korábbi években mindig megjelent több, katonailag újdonságnak tartott eszköz, fegyverrendszer – ezúttal ennek nem láttuk a nyomát.
Páncélozott harci járművek vonulnak a győzelem napi díszszemle próbáján. Oroszországban május 9-én ünneplik a náci Németország felett a második világháborúban aratott győzelem 76. évfordulóját. MTI/EPA/Anatolij Malcev
Az új generációs, hiper-sebességű fegyverzetet négy MiG-31K nehéz vadászgép képviselte, a hasa alatt hordozott egy-egy Kinzsal (Kh-47M2) hipergyors, tízszeres hangsebességgel száguldó, légi indítású ballisztikus rakétával, amelynek robbanófejét egy harminc Hiroshima-bombányi erejű hidrogén-fegyver alkotja.
Az Oroszországi Föderáció (OF) és a Nyugat katonai szembenállásának stratégiai eszközei, az interkontinentális óriás rakéták is hiányoztak.
Az egyetlen kivételt az RSz-24-es mobil kilövőállásról indítható Jarsz több nukleáris robbanófejes, interkontinentális ballisztikus rakéta képezte.
A tvzvezda.ru szájton továbbított helyszíni közvetítésének kommentátora megjegyezte:
a Jarszok adják az OF szárazföldi stratégiai mobil fegyver-rendszerei gerincét.
Akár üzenetértékű is lehet, hogy a Jarszokat ezelőtt tizenegy évvel kezdték gyártani, válaszképpen az amerikaiak Európába, Romániába és Lengyelországba telepítendő rakétavédelmi rendszereire.
A romániai rendszer évek óta működik, a többi között Magyarország területe jelentős részét is megvédi egy keletről jövő esetleges, ballisztikus rakétákkal indított támadás ellen. A lengyelországi rakétavédelmi rendszer erős késésben van, még mindig épül.
Talán a szándék, hogy az elmúlt hetek után kialakult roppant feszült Oroszországi Föderáció (OF) – NATO viszony után bekövetkezett némi enyhülést ne borítsák fel, talán a spórolás, a takarékosabb haderő- technikai fejlesztés játszott szerepet az idei moszkvai Győzelem Napi díszszemle viszonylagos visszafogottságában.
Akárhogy is valami biztató jel bukkanhatott fel az idei tavasz roppant veszélyes katonai szembenállása után.
Ez a farkasszem-nézés a Baltikumtól az ukrán-orosz határon át a Fekete-tenger térségéig megviselte a vírusválság miatt amúgy is megtépett idegeket.
Az oroszországi fél visszavonta a több mint százezer fős, a teljes hadra fogható katonai ereje csaknem egyötödét kitevő kontingenst a határ menti térségből, amire a készenlétben álló, számbelileg lényegesen kisebb NATO-erők is megnyugodhattak.
A feszültség forrása, az Ukrajna körüli helyzet sem vált drámaibbá.
Kijev nem kezdett újabb katonai akciót a két keleti szakadár „népköztársaság” ellen, amit Moszkvában nap mint nap jósolgattak.
Mi több, Zelenszkij ukrán elnök felajánlotta Putyinnak, hogy találkozzanak. Azóta is egyeztetnek az elnöki stábok, de a legvontatottabb egyeztetés is sokkal jobb, mint egy katonai összecsapás.
Mit is láthatott Moszkvában az idei katonai díszszemlére kíváncsi megfigyelő?
Mindenek előtt erősen beborult eget, szemerkélő-szitáló esővel.
A „régi szép időkben” azért arra adtak, és büszkén szivárogtatták ki, hogy a hadsereg meteorológiai szolgálatának gépei – vagy rakétái – felhőoszlatóval, vélhetően ezüstjodiddal csapatták ki a nedvességet, űzték el a borult időt.
Ami ezúttal persze nem zavarta meg a díszszemlét, a kisuvickolt tankokat, páncélosokat.
Mert visszafogott volt a felvonultatott fegyverzet, de abban igen jelentős helyet foglaltak el a páncélosok, a harckocsik, felfegyverzett páncélozott csapatszállítók, harcjárművek, önjáró nehéz tarackágyúk, amelyeket általában támadófegyverekként sorolnak be.
Ez akár üzenetnek is felfogható: Moszkva nem villog, de készenlétben áll.
Feltűnően nagy volt a díszszemlén felvonultatott haditechnikai eszközök között az olyan fegyverek aránya, amelyek nagy szerepet játszhatnának – remélhetően nem fognak – egy hagyományos fegyverzettel megvívott kelet-nyugat összecsapásban Ukrajna, Délnyugat-Oroszország, Kelet-Közép-Európa térségében. Azaz a páncélozott eszközökre, a tankokra, az egyéb páncélozott harcjárművekre, a csöves és a rakétatüzérségre gondolunk.
És most nem a parádét bevezető, 85 mm-es löveggel felszerelt második világháborús T-34-esekről van szó, hanem a T-72-estől a T-90-esig terjedő harckocsi-skála plusz az új Armata-család tagjairól, a korszerűsített önjáró nehéz tarackágyúkról.
Az itthoni harckocsizók, a magyar hadseregben még hadrendben tartott pár darab T-72-es gazdái aligha ismertek volna rá az „öreg csatalovaik” új, továbbfejlesztett változatára, a T-72B3M-re. Fő fegyverzete, a félelmetes 2A46M 125 milliméteres sima csövű harckocsi-löveg sorrendben ötödik fejlesztési változata már nemcsak különféle, akár űrméret alatti, páncéltörő, repesz-romboló gránátokat lő ki, hanem irányítható páncéltörő, 9M119 Refleksz (NATO-kódjele: AT-11 Sniper) rakétát is képes indítani. Az aktív páncéltörő-elhárító rendszer (nyugati szaknyelvben: ERA) különlegesen kiképzett formája miatt inkább hasonlított az izraeli Merkava harckocsi legújabb változatára, mint az általunk ismert „sima” T-72-esre.
És ha jól láttam az egyik felvételen, az új T-72-es változat lövegtornyáról – miként a több generációval korszerűbb T-14-es Armata harckocsi egyes változatairól és az ugyancsak a díszszemlén felvonultatott T-90M Prorivről is - körben acélháló függöny lógott le, amit nyugaton Q-netként ismernek.
Rendeltetése: elvben megfogja a vállról indítható páncéltörő rakétát, az RPG-t, amelybe ravaszul dupla, egymás mögött elhelyezett (tandem) kumulatív töltetet rejtettek el. Az első töltet felrobbanása csak előkészíti a terepet a második, pusztító töltetnek – persze ha a rakéta hozzáfér a tank páncélzatához.
De felvonultatták a Vörös Téren a három és fél éve bemutatott T-80BVM harckocsit, az eredeti, még a 70-es évekből származó tank továbbfejlesztett, gázturbina-meghajtású változatát is. Kontakt-5 elnevezésű aktív védelmi rendszere (ERA) külsőleg némiképpen hasonlóvá teszi a T-72-es legújabb változataihoz.
Ehhez a harci járműhöz fűződik az orosz hadiipari export egyik legkínosabb epizódja, amikor 1992-ben Nagy-Britannia titokban létrehozott egy fegyverimportáló céget, amely úgymond Marokkónak szállított volna jó néhány T-80U harckocsit.
Noha ilyenkor nagyítóval szokás megvizsgálni az importáló céget, a brit ál-vállalkozás igen jó árat, darabonként ötmillió dollárt, a piacinak csaknem a kétszeresét fizette a T-80U-kért, amivel teljesen levette a lábukról az oroszországi hadiipari ellenőröket.
Aztán a megvásárolt T-80U-kat a britek nem Marokkóba vitték, hanem lőtereiken kísérletképpen cafatokra lőtték, mint teszt-alanyokat.
Az amerikaiak is kaptak egyet a T80U szállítmányból, amivel hasonlóképpen bántak a Maryland állambeli, Nagy-Budapest méretű, patinás Aberdeen Proving Ground-on, a harckocsi lőtéren. Két év múlva, 1994-ben pattant ki az ügy Londonban, amikor az akkori brit védelmi miniszter egy parlamenti vita hevében elkotyogta a különös üzlet részleteit...
Mindenesetre a Moszkvában a Vörös Téren látott T-80BVM több mint három évtizeddel fiatalabb az amerikaiak M1A1 Abrams harckocsija legújabb változataival, amelyekkel egyes szakértők szerint el tudna bánni. És az ára feltehetően a fele-harmada az amerikaiénak…
És a minapi díszszemlén Moszkvában felvonult a T-90M Proriv ugyancsak 2017-ben jelent meg a szorgosan fotózó nyugati katonai attasék előtt. Miként a többi új oroszországi tankot, ezt is a Kontakt-5-ös rendszer védi. Emellett van Stora infravörös hullámhosszon működő elektronikus rakétaelhárító rendszere, amely a tankra törő ellenséges rakéta érzékelő-irányítórészét zavarja össze.
A nem először látott sztár, amely most is felbukkant Moszkvában: a T-14-es Armata harckocsi.
Legfőbb újdonsága, hogy a T72-T-90 sorozat javítgatott-továbbfejlesztett változataihoz képest új konstrukció. Például a lövegtoronyban nincs ember.
Fegyvereit távirányítással működtetik – ilyen harckocsi tömegtermelésben nyugaton még nem létezik.
Mint ahogy a személyzetet-motort védő hatalmas acél „fürdőkád” sem, amely felfogja, tompítja az alulról, vagy oldalról érkező lövedék, lökéshullám erejét.
Persze nagy kérdés, hogy az OF hadseregének hány T-14-es Armatája van. Mert az eredeti, ambiciózus tervek szembesültek a gazdasági helyzet romlásával, az évek óta arányaiban csökkenő katonai kiadásokkal. Így az T-14-es Armaták (orosz hadiipari megnevezéssel: a 148. számú objektumok) a hírek szerint a tervezettnél jóval lassabb tempóban kerülnek hadrendbe.
Eredetileg 2015 és 2020 között 2300 darabot szándékoztak megépíteni, azonban a fenti nehézségek miatt ennek a mennyiségnek csak a töredéke, becslések szerint 100-150 darab készülhetett el. Miként a legtöbb orosz harceszköznek, ennek az ára is a fele-harmada a vele nagyjából összehasonlítható nyugati tankokénak. És még egy tetemes előny a Nyugattal szemben: az orosz páncélosok jelentős része egymásra épült fejlesztés. Azaz sok közös alkatrészük van, amely a szervizelést, javítást egyszerűsíti.
A NATO európai erőiben csaknem tucatnyi különféle harckocsi és több mint kéttucatnyi páncélozott harcjármű van rendszeresítve. Ezek alkatrészei egymással nem helyettesíthetők. Továbbá az európai NATO-tagállamokban az utak, hidak teherbírása, szélessége különböző. Németország nyugati részén hellyel-közzel még látni a sárga kerek, esetleg osztott mezős NATO-forgalmi táblákat, amelyek az egyes hidak teherbírását, illetőleg a hidakon áthaladó járművek követési távolságát jelzik. Az OF-ban gyártott tankok lánctalpai szélesebbek, mint a nyugatiaké, mert a rossz utak miatt inkább a terepen, mezőkön, mocsaras vidékeken való haladásra tervezték őket. Ezért a harckocsiknál fontos mutató a jármű súlya és a lánctalp-felület hányadosaként kiszámított, egy négyzetcentiméterre jutó talajnyomás.
