Az USA Európában állomásozó egységeit harckészültségbe helyezték

Nem vitás, hogy a koronavírus-járvány az elmúlt száz év legnagyobb egészségügyi próbatételének tette ki a világot, szűkebb pátriánkat, Európát. Ennek a próbatételnek egyik sajátossága, hogy Európában, a Távol-Keleten, Délkelet-Ázsiában a katonai szembenállás éleződésével jár együtt. Az Oroszországi Föderáció (OF) és a NATO Kelet-Közép-Európába telepített szárazföldi és légi erőit vezénylő tábornokok, a Fekete-tengeren, a Baltikumon a flották parancsnokai farkasszemet néznek egymással.

Az USA Európában állomásozó egységeit (USEUCOM-parancsnokság alatt) az Ukrajna körüli orosz csapatmozgásokra hivatkozva a legmagasabb harckészültségi fokozatba helyezték, jelentette 2021. március 31-én az amerikai hadsereg központi napilapja, a Stars and Stripes (stripes.com). A forrás, Tod Wolters négycsillagos amerikai tábornok, a USEUCOM és a NATO-erők európai főparancsnoka (SACEUR).

A stripes.com megemlítette, hogy az amerikai és a NATO-légierő gépei árnyékként követik az OF bombázóit, harci gépeit a Baltikum, az Atlanti Óceán északi részén, az OF északi partjainál, a Fekete-tenger nemzetközi légterében.

A feltételezések szerint az európai amerikai csapatokat REDCON 1.5 (readiness condition) helyezték. Ez azt jelenti, hogy felkészülnek az ellenfél esetleges tömegpusztító fegyverekkel (WMD – atom- biológiai-, vegyi-, vagy más tömegpusztító hatású fegyverrendszerek) végrehajtandó csapására.

A WMD fogalomkörébe újabban beleszámítanak a nagyarányú kíbercsapások létfontosságú rendszerek, például atomreaktorok, energia-, vízszolgáltató központok ellen.

A REDCON 1.5 értelmében a csapatok teljes fegyverzetben, járműveiken várják az indulási parancsot, a fegyverrendszer kezelők a helyükön vannak, a pilóták a gépben ülnek. 

És a szemben álló feleknek – nagyrészt még a második világháború utáni hidegháborús időszakból adódóan – hatalmas vírusfegyver-gyártó és az ilyesfajta támadásokat kivédő (vakcina-gyártó, kifejlesztő) apparátussal rendelkeznek. Ennek alapján a legkülönbözőbb feltételezések - némelyikük vadnál is vadabb - láttak-látnak napvilágot.

Vírusjárvány – katonai szembenállás - a két dolognak elvben nincs közvetlen köze egymáshoz, noha egyes konteó-gyártók felemlegetik, hogy a közép-kínai óriásvárosban, Vuhanban a kritikus időpontban tartottak egy nagyszabású nemzetközi sporteseményt, amelyet összefüggésbe hoznak a COVID-19 vírus megjelenésével és rohamos elterjedésével. (Részletek a keretes anyagban.)

Viszont az amerikai-kínai katonai szembenállás egyre feszültebb helyzetet eredményez Tajvan körül és a Dél-kínai tengeren. B-52-es amerikai óriásbombázók demonstratív módon a kínai partoktól 22 kilométerre – a nemzetközi légtér határán – járőröznek, az USA hadiflottája nagy erőket összpontosított a térségben.

Még mindig nem tudjuk pontosan, hogyan jelent meg a vírus Európában, miként fejti ki hatását, miért van, hogy egyes embercsoportokat súlyosan megbetegít, vagy megöl, mások influenzaszerű tünetekkel megússzák.

Ugyan a biológiai és a vele együtt kezelt vegyi hadviselést, a biológiai harcanyagok (vírusok, baktériumok) kifejlesztését, gyártását egyezmények sora tiltja, nincs százszázalékos bizonyosság rá, hogy a kutatóintézetekben folyó munkát nem használják-e fel katonai, nemzetbiztonsági célokra is.

A múltból ilyen példák tömegesen adódnak. 

A Szovjetunióban a múlt század ötvenes évei elején az Aral tóban lévő szigeten, a Vozrozsgyenijen építettek fel egy hatalmas biofegyver kísérleti laboratóriumot.

Itt a többi között feketehimlő-vírussal, lépfene-, bubópestis-baktériumokkal kísérleteztek, és katonai célú (gránátokba, bombákba töltött) vírus-, baktériumkészítményeket gyártottak.

A Szovjetunió széthullása után függetlenné váló Kazahsztán és Üzbegisztán 1992-től több évtized alatt, amerikai segítséget is igénybe véve szabadult meg a Vozrozsgyenyije sziget halálos örökségétől. 

Kína esetében a nyugati elemzők többsége lehetségesnek tartja – de nincs rá szilárd bizonyítéka – hogy Peking katonai laboratóriumaiban biofegyver-kutatás, fejlesztés is folyik.

Éppen egy éve a The Washington Postban a Londonban élő szakértő, Dan Kaszeta cáfolta, hogy a koronavírus-járvány mögött egy esetlegesen a vuhani, kínai kutatólaboratóriumból kiszabadult vírus lenne.

A laboratóriumi elemzések szerint ezt a vírust nem az ember állította elő

írta a szerző, akinek gazdag tapasztalata van a témában. Harminc éves karrierje során szolgált az amerikai hadseregben, a Pentagonban, a Fehér Házban és az amerikai Secret Serviceben, az egyik titkosszolgálatban.

Ugyanakkor a hidegháborús korszak amerikai történelme is tartalmaz biológiai fegyverkísérleteket, köztük balul sikerült akciókat.

Amerikának már a második világháború vége felé volt bevethető biofegyvere, de alkalmazására sohasem került sor. A kínai propaganda azt állította, hogy  amerikai gépekről második világháborús japán biofegyver-szakértők bevonásával 1952-ben kolerával, pestissel, lépfenével fertőzött rovarokat dobtak le Észak-Korea felett.

Ennek alapja Mao Cetung kínai pártfőtitkár 1952. február 21-i levele Joszif Sztálinnak (Filippov elvtársnak), amelyben azzal vádolta az amerikaiakat, hogy az 1952. január 28. – február 17. közötti időszakban nyolc ilyen biofegyver-támadást intéztek Észak-Korea ellen.

Erről az állítólagos amerikai biofegyver-támadásról szóló hírt Méray Tibor, a Szabad Nép (a Népszabadság elődje) észak-koreai tudósítója röppentette fel. A hírt átvette az akkori világsajtó jelentős része. 

Hivatalosan az amerikai biofegyver-program 1943-ban kezdődött és 1969-ben fejezték be.

A hírhedt 470. épületet, a hétemeletes Végzet Tornyát (Doom Tower) Fort Detrickben, ahol biológiai fegyvereket gyártottak, már 1970-ben lezárták, de az épület lerombolására csak 1999-ben került sor.

Kezdetben katonákon-önkénteseken, majd később az ugyancsak önként jelentkező hetednapi adventistákon végeztek biofegyver-kísérleteket. 

Ez idő szerint az USA-ban hivatalosan a Nemzeti Biológiai(fegyver) Védelmi Stratégia határozza meg a témát.

Eme stratégia alapján koordinálják az állami struktúrák, magánvállalatok, más tényezők biológiai harcanyagok (baktérium-, vírusfegyver-támadások) elleni harcát.

Ennek technikai-technológiai központja Fort Detrick (Maryland állam), ahol az amerikai hadsereg biofegyver-támadás elhárításáért felelős intézménye, az USAMRIID, a fertőző betegségeket kutató katonai intézet is működik. Ez a szervezet azonosította a 2000-es évek elején az USA-ban végrehajtott biológiaifegyver-terrorcselekményekben használt anthrax (lépfene) baktériumokat, spórákat is.

Nagy-Britanniában a Porton-Down biológiai és vegyifegyver kutató védelmi intézet vált ismertté.

Legutóbb itt azonosították a Novicsok nevű szovjet-orosz biológiai harcanyagot.

Az OF-ban kémkedésért elítélt, majd fogolycserével nyugatra távozott és Angliában letelepedett, az angol hírszerzés a SIS (MI 6) zsoldjába állt orosz titkosszolgálati ezredes, Szergej Szkripal és lánya ellen 2018-ban egy oroszországi eredetű katonai méreggel, a Novicsokkal végrehajtott állítólagos támadás során harcanyag-nyomokat azonosítottak.

Tény, hogy mint minden, az emberi társadalomra komoly befolyást gyakorló jelenség, a koronavírus is rossz kezekbe kerülve hatalmas veszélyt jelenthet.

Az államok egy része ma is felhasználja vakcina(gyártó) pozícióját, hogy előnyöket csikarjon ki. Az EU eresztékei is recsegnek-ropognak, ahogy a gyártók-szállítók érvényesítik nemzeti érdekeiket – akár a szállítmányok visszafogásával, átirányításával. Középpontba kerülnek az egyes országok életének stratégiai fontosságú olyan elemei, mint az egészségügy, a gyógyszeripar, az orvosok, kutatók száma, a kórházak felszereltsége, a stratégiai tartalékok, a politikai országvezetés képessége a járványhelyzet kezelésére.

A megoldást, a koronavírus elleni vakcinák kifejlesztését, gyártását, elosztását kulcsfontosságú hatalmi kérdésként, befolyásoló-nyomásgyakorló eszközként kezelik a világ erőközpontjaiban. Ez a probléma most a modern, hibrid hadviselést folytató, a puha hatalmi eszközöket (soft power) is mindinkább bevető világunkban egyre aggasztóbbá válik.

Ugyan a NATO-nak nincsenek tiltott (biológiai, vírus- és baktérium) fegyverei, de megvannak az eszközei, beleértve az atomfegyverekkel való ellencsapást, ha biológiai fegyverekkel végrehajtott nagy támadás éri, szögezte le néhány hónapja a katonai szervezet főtitkára, Jens Stoltenberg.

Riasztó, de valós perspektíva.

Mire gondol a NATO-vezető?

Például egy olyan, vírusfegyverekkel végrehajtott támadásra, amelynek sok százezer halálos áldozata van a megtámadott országokban – aminek kezdeményezőjére (ha képesek egyértelműen azonosítani) szélsőséges esetben nagy méretű nukleáris fegyvercsapást mérnek.

Még mielőtt félresiklanának gondolataink: mind keleten, mind a nyugati katonai szövetségben mérvadó tudósok megállapították, a mostani vírus-járványt okozó, gyorsan változó, mutálódó koronavírus-törzs nem biológiai fegyver, nem ember alkotta harceszköz. 

De elvben az influenza és/vagy a koronavírus-törzsek is szolgálhatnak biológiai fegyverekként – a már jobban ismert és rettegett ebola-, feketehimlő-vírusokkal, vagy a baktériumok útján terjedő lépfenével (anthrax) együtt. És a határvonalat sokszor nehéz megvonni.

Mindenesetre a biolaboratóriumokat, a vírusok gyógyító szándékú megváltoztatásával, génmanipulálásával is foglalkozó vakcinafejlesztő központokat a megfelelő állami erőszakszervezetek, a polgári és a katonai elhárítás emberei nagyon szoros megfigyelés alatt tartják világszerte.

Mint ahogy a megbetegedések elleni harc, az oltóközpontok felállításától a kórházak zárt, fertőző osztályai működtetéséig, azok teljesítőképességéig – is mind-mind elsőrangú nemzetbiztonsági kihívást jelent.

Eddig az emberiség megúszta, hogy nagy méretű biológiai (vírus, baktérium) és/vagy vegyi harceszközökkel vívott háborúba keveredjen.

A kormányzatok mindig is nagy figyelmet fordítottak – és keveset beszéltek – biológiai és vegyi fegyverekkel kapcsolatos rendszereikről, eszközeikről.  

Ahogy az idő múlásával a titkosítási periódusok feloldódnak, úgy tudunk meg sok mindent a hidegháború időszakának biológiai, vírus- és baktériumfegyverei kifejlesztéséről. 

A Szovjetunióban az ötvenes-hatvanas-hetvenes években hatalmas tudományos és vegyipari-biotechnológiai kapacitások épültek ki, amelyekben az ország legjobb tudósai dolgoztak feltehetően kettős feladattal, polgárival és katonaival.

Vírus- és baktériumfegyverek kifejlesztésén, gyártásán, továbbá az ellenük való védekezésen munkálkodtak, ezzel egy időben a polgári lakosság járványvédelmét szolgáló vakcinákat is kikísérleteztek. Ez a hatalmas apparátus, szaktudás-halmaz is magyarázatul szolgálhat jelenleg az OF-ban a koronavírus elleni vakcinák gyors megjelenésére. Ugyanez vonatkozik a Kínai Népköztársaságra is. 

Bennünket azonban mindenek előtt az a régió érdekel, ahol élünk – Európa.

(Nyugat) Európa, az EU vezetése jelenleg két szélsőség között őrlődik. Az egyik szerint teljes mértékben nyitni kellene az Oroszországi Föderáció (OF), Kína, a (Távol)Kelet autoriter, politikailag nem egészen piszi (political correctness – politikailag korrekt) rendszerei irányában, akár az euró-atlanti kapcsolatok gyengítése árán is. A másik szélsőség a „keleti” kapcsolatok teljes megszakítását, Moszkva és Peking bojkottját és az euroatlanti kapcsolatrendszer kizárólagosságát szorgalmazza.

Mindkét szélsőség működésképtelen, mi több, veszélyes – politikailag, gazdaságilag és katonailag. Az európaiság (européernek lenni) sohasem jelentette a történelem folyamán a bezárkózást. Európa legjobb időszakaiban nyitott volt a világ felé, befogadta a külső értékeket. Ami nem zárta ki, hogy megőrizze az európai kultúrkörön, értékeken alapuló önazonosságát. A bajok csak akkor kezdődtek, amikor ezt a nyitottságot ilyen-olyan befolyás, rövid távú érdekek hatására feladták – illetve bármelyik szélsőség irányába igyekeztek eltolni.

Ma ez a kérdés elsősorban Oroszország (OF) kapcsán éleződik ki. Az OF Európa szerves része. Azé az Európáé, amelynek keleti földrajzi határait az Urál-hegységnél húzzák meg, de politikailag – éppen az OF miatt -Vlagyivosztokig tart. Az OF-val, ha tetszik, ha nem, közvetett szomszédok vagyunk és maradunk. Az euro-atlantizmus bástyáját, az Egyesült Államokat viszont több mint ötezer kilométer, az Atlanti óceán választja el Európa nyugati részétől. Azaz nem vezet semmi jóra Moszkvát kitaszítani a sokszínű, ma egészében az euroatlantizmus primátusán alapuló Európából.