CIA, orosz hírszerzés, szupertorpedó – mindez Kirgizisztán

Továbbra is áttekinthetetlen a helyzet Kirgizisztánban, ahol a hét végén parlamenti választásokat tartottak, amelyeket az ellenzék, a parlamentbe be nem jutott pártok érvénytelennek minősítettek.

A hétfői tüntetésen mintegy kétezren vettek részt, a RIA Novosztyi helyszíni jelentése szerint a rendfenntartókkal való összecsapásban több százan megsebesültek, egy ember meghalt. Kedden a központi választási bizottság érvénytelennek ismerte el a választásokat, amelyeket vasárnap, október 4-én tartottak, a szavazásra jogosultak 56,5%-a voksolt, négy párt (két kormánypárti, két centrista) jutott be az új parlamentbe.

Elemzők szerint a hét százalékos parlamenti küszöböt el nem érő kisebb pártok híveiből toborzódtak a tüntetők.

A szavazás eredményei kihirdetése után többezres tömeg lepte el Biskek, a főváros központját. Rátámadtak az ülésező parlamenti képviselőkre és kiszabadították a korrupció címén őrizetbe vett korábbi elnököt, Atambajevet. Kikapcsolták a pénzautomatákat, mondván, a korábbi, 2005-ös, 2010-es eseményekhez hasonlót várnak, amikor is a választási eredmények miatt tüntetők között lévő bűnözők kifosztották a pénzautomatákat.

Kirgizisztán a mintaállam Közép-Ázsiában

Ezelőtt tizenöt évvel Kirgizisztán a Nyugat szemében Közép Ázsia mintaállamának számított. Pénzzel kitömött amerikai, nyugat-európai NGO-k jelentek meg, hogy a kirgizeket a nyugati típusú demokratikus jövő útjára vezessék.

Az Egyesült Államok ezen az országon keresztül igyekezett megvetni a lábát Közép Ázsiában, kiszorítani onnan az oroszokat, újabban pedig a kínaiakat. Egyik sem sikerült neki.

Ahogy az Afganisztánban való amerikai, nyugati elkötelezettség fokozatosan gyengül, úgy veszti el Kirgizisztán is maradék jelentőségét Washington szemében.

A kétezres évtized a kazahokkal szoros etnikai-kulturális-történelmi-nyelvi kapcsolatban álló kirgizek számára ígéretesen indult.

Ahol Amerika és Oroszország jól megfér egymással

A főváros, Biskek nemzetközi repülőterének egy részét az amerikaiak – a kibontakozó afganisztáni nemzetközi békekikényszerítő-békefenntartó erő vezetői – a térség legfontosabb utánpótlási bázisává építették ki. Kezdetben Manas Légitámaszpontnak nevezték, majd utólag a szelídebben hangzó Manasi Tranzit Központ nevet kapta.

Az amerikai légierő patinás 376.-os Légi Utánpótlási-operatív (Expedíciós) Ezrede tartotta fenn. Ez volt a második világháborúban, majd később a vietnámi háborúban legendás hírűvé vált amerikai katonai egység hattyúdala. 2014-ben, amikor az amerikaiak kivonulása Manasból még tartott, a 376.-os ezred feloszlott.

Innen látták el üzemanyaggal a kétezres évek elején az Afganisztánban naponta több száz bevetést végre hajtott katonai csapásmérő-, szállító légiflottát, helikoptereket, vadászbombázókat.

Az üzemanyag alapvetően az Oroszországi Föderáció (OF) lepárlóiból származott.

Közös amerikai-orosz-kirgiz vállalatot állítottak fel a fogalmazásra, amelyet nem is nagyon titkoltan a CIA, és az orosz hírszerzés, az SzVR emberei ellenőriztek. Nagyon sok pénz, százdollárosokkal kitömött bőröndök cseréltek itt diszkréten gazdát – és mindebből bőségesen jutott belőle a helyieknek, a kirgiz vezetőknek is. Mondják, sohasem volt ilyen harmonikus a két szemben álló fél, az Egyesült Államok és az OF között az együttműködés, mint a kerozin- és dollárszagú manasi légibázison.

Pedig az orosz légibázis, Kant, Manastól harminc kilométerre keletre működött, működik a mai napig.

Kantról a legfrissebb hír, amely nem feltétlenül függ össze a 2020. október elején kirobbant biskeki zavargásokkal: az OF légi erejének a bázison állomásozó Su-25SzM csapásmérő harci gépei éles bombavetési gyakorlatokat, precíziós bombázást tartottak az egyik kirgizisztáni bombalőtéren. Mint a Vecsernyij Biskek című lap megjegyzi, a bázis pravoszláv papja, Alekszandr Anoskin még meg is áldotta és szentelt vízzel meg is locsolta a harci eszközöket.

Minthogy Kirgizisztán tagja az Orosz Föderáció által meghatározott katonai szövetségnek, a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetének (angol rövidítéssel: CSTO - Nyugaton a „keleti NATO-ként” is emlegetik), Kant légibázisa ennek a szervezetnek a gyors reagálású katonai komponenséhez tartozik.

Jelenleg hivatalos források szerint itt Szu-25SzM merev szárnyú harci gépek és Mi-8MTV5-1 modernizált katonai helikopterek állomásoznak.

Feladatuk a közép-ázsiai légtér biztosítása. Emellett Kant egyre nagyobb szerepet játszik az Iszlám Állam erősödő közép-ázsiai jelenléte ellensúlyozásában.

Az iszlámisták iraki és szíriai bázisai megsemmisítésével szétáradtak, jelentős részük családostul illegálisan visszaszivárgott Közép-Ázsiába, vagy Kína Kirgizisztánnal szomszédos északnyugati, ujgurok lakta területeire.

Manas sikeres működése is hozzájárult, hogy Vlagyimir Putyin elnök jó tíz esztendeje beleegyezett: az amerikaiak, a NATO Afganisztánba irányuló utánpótlása vasúton és részben közúton az USA-ból az egyik balti kikötőbe (Klaipedába) érkező szállítóhajókról tehervonatokra átrakva, orosz területen áthaladva érje el a két fő célállomást. Ezek: Manas és az üzbég-afganisztáni határon lévő Khairatan/Termez. Manasból légi úton szállították az utánpótlást a nemzetközi koalíciós erőknek, Khairatanból pedig teherautók vitték tovább Afganisztán belsejébe a szállítmányokat.

Termezben a katonai repülőteret az Észak-Afganisztánban szolgáló német kontingens ellátására légihíd kötötte össze Németországgal.

Ezt az egy ideig német irányítás alatt álló katonai objektumot sok Afganisztánban szolgáló magyar katona is ismeri, akiket a Luftwaffe Airbus 319M katonai személy- és teherszállítógépein hoztak-vittek Afganisztánból Magyarországra és vissza.

A jó tíz éve megindult, az OF-en áthaladó NDN (Northern Distribution Network – Északi Ellátó-Szétosztó Hálózat) NATO-ellátó rendszer viszonylag rövid életű volt. Az éleződő amerikai-orosz feszültség, az afganisztáni jelenlét visszafogása végül is elsorvasztotta.

Kína kirgíz befolyása egyre nő

Kirgizisztán zűrzavaros legújabb kori történelmében Moszkva – hol nyíltabban, hol a háttérben maradva – egyfolytában fontos szerepet töltött be. Helyét most Peking igyekszik átvenni, bizonyos sikerekkel.

Amerika a 2010-es évtized közepén feladta, látszólag véglegesen kiszállt a regionális befolyás megszerzéséért folyó versenyből, amelyben maradt Moszkva és Peking.

Kirgizisztán gazdaságilag már erősen kötődik a nagy keleti szomszédhoz, a boltok, piacok, bevásárlóközpontok dugig vannak a Mennyei Birodalomból származó árucikkekkel.

Orosz haditengerészet kísérleti központja

Ma is működik a rejtélyes, hatalmas, hideg vizű, a Balatonnál 12-szer nagyobb hegyi tónál, a Isszik-kulnál az Oroszországi Föderáció haditengerészetének 954. számú kísérleti bázisa (kódneve: Ozero).

Itt fejlesztették ki 1943 óta a haditengerészet mélységi bombáit, torpedóit és víziaknáit.

Ezek mellé a hatvanas években felvették a legújabb katonai búvárfelszerelések, mélytengeri eszközök fejlesztését, kipróbálását. A kirgiz hatóságokkal kötött, a tó unikális élővilágát, tisztaságát megőrző megállapodás szerint jelenleg kizárólag elektromos meghajtású torpedókkal kísérletezhetnek, amelyeknek nincs robbanófeje és szénhidrogén alapú hajtóanyaga.

A múlt század hatvanas-hetvenes éveiben, amikor itt az Isszik-kul vizeiben próbálták ki a szuper-torpedó (a VA-111-es típusjelű rakétatorpedó) első változatait, még nem voltak ilyen szigorú környezetvédelmi előírások.

A rövid (az elérhető források szerint mintegy 10-15 kilométer) hatótávolságú, de a víz alatt az óránkénti 370 kilométeres sebességet is elérő rakétatorpedó indító fokozata kémiai, szilárd hajtóanyagú rakéta. Az orr részében külön gázfejlesztő fúvókák biztosítják, hogy a több mint nyolcméteres acél szivar teljes egészében egy gázzal kitöltött üregben, kavitációban haladjon. Emiatt tud csak így felgyorsulni. Kormányozhatatlan, csak egyenes vonalban halad. A VA-111-est már a múlt század hetvenes évei végén felvették a szovjet haditengerészet fegyvertárába.

Kémek az országban

Csak akkor került a világ figyelme középpontjába a VA-111-es, amikor az amerikai haditengerészet nyugalmazott hírszerző-tisztjét, Edmond Pope-ot rajtakapták kémkedésen.

Pope az Oroszországi Föderációba üzletembernek álcázva utazott be - állítólag az USA katonai hírszerzése, a DIA megbízásából.

Edmund Pope-ot 2000-ben az orosz elhárítás emberei tetten érték. Pope tagadta, hogy kémkedett, de a bizonyítékok, a dokumentumok és az ócskavasként az országból kivinni szándékozott katonai eszközök meggyőzték a bíróságot, amely húsz évre ítélte az amerikait. A frissen hivatalba került orosz elnök, Vlagyimir Putyin 2000 decemberében megkegyelmezett neki és elengedte Pope-ot.

Az ok humanitárius: az amerikai hírszerző-tisztnek csontrákja volt.

Mint az egyik tudós, aki részt vett az Isszik-kulon a VA-111-essel végrehajtott próbán, írta:

...mintha maga Poszeidón, a tengerek istene jelent volna meg. Iszonyú süvítés, zaj, majd felbukkan a víz felszínén a hatalmas, roppant sebességgel haladó tajtéksáv, jelezve a torpedó útját.

Kitérni előle nemigen lehet, a tíz kilométert csúcssebességgel valamivel több mint másfél perc alatt teszi meg. Elsődleges célpontjai a nagy amerikai repülőgép-hordozók.

Két további szupertitkos orosz katonai létesítmény működik Kirgizisztánban.

A haditengerészet 338. számú távközlési alegysége, a Marevo és az orosz stratégiai rakétacsapatok kötelékébe tartozó szeizmikus megfigyelőállomás. A Marevo hatalmas, több száz kilométeres, extrém hosszú rádióhullámon működő antennarendszerével biztosítja az összeköttetést a harckészültségben a világóceánok mélyén úszó orosz stratégiai ballisztikusrakéta-tengeralattjárók és a parancsnokság között.