Az EU, Kína, Japán és Szaúd-Arábia is versenyben a hidrogén technológiáért

Durván 40 tonna kék ammóniát indított útnak szeptember legvégén a Saudi Aramco olajvállalat Japánba, melyet az ország hőerőműeiben használ majd fel áramelőállításra, a földgáz- vagy széntüzelés alternatívájaként.

Japán 2030-ig 26 százalékkal kívánja csökkenteni üvegházhatású gázkibocsátását (a 2013-ban mért szinthez képest), melyben az alternatív energiahordozó komoly segítségére lehet.

A kék ammónia a kék hidrogén alapanyaga, a fosszilis tüzelőanyagokból előállított üzemanyag egyik változata, mely előállítása során a szén-dioxidot leválasztják és tárolják.

A megújuló energiából származó „tiszta” vagy zéró CO2-t kibocsátású hidrogént zöld hidrogénnek nevezzük, ezt elektrolízissel állítják elő, ahol a vizet alkotóira, oxigénre és hidrogénre bontják megújuló energia felhasználásával.

Hosszú évek óta lobbiznak világszerte a hidrogén mellett, melyre sokan a kibocsátásmentes jövő Szent Gráljaként tekintenek. Ám előállítása még mindig meglehetősen drága, és hasznosítása is komplikáltabb mint a hagyományos tüzelőanyagoké, ezért kevesebbet fektettek ebbe a technológiába.

A benne rejlő lehetőségek miatt azonban nemcsak Japán, hanem más országok is aspirálnak arra, hogy a hidrogén üzemanyag-felhasználásban az elsők között legyenek – közöttük nem meglepő módon Kína.

Szaúd-Arábia viszont a termelésben törhet az élre. Az arab ország már most is jelentős mennyiségben állít elő hidrogént szénhidrogénekből (illetve azok melléktermékeként) főként növényvédőszerhez és más vegyipari termékekhez. Ez az ún. „szürke” hidrogén, ami azonban tartalmaz CO2-t. Amikor ezt a széndioxidot leválasztják és tárolják keletkezik a „kék” hidrogén. Zéró emissziós értékkel viszont csak a zöld hidrogén bír.

A világ legnagyobb olajexportőre egyre jobban nyit a tiszta energiahordozók felé. A hatalmas földterületek és az olcsón termelt megújuló energia kimondottan kedvez a hidrogén előállításnak.

Júliusban a szaúdi város, Neom, mely az új technológiák (energiahordozók, robotok, mesterséges intelligencia, stb.) kísérleti terepe és az ACWA Power megállapodást írt alá az amerikai Air Products nagyvállalattal a világ legnagyobb zöld hidrogén- és zöld-ammóniaüzemének megépítéséről. A beruházás költségét elemzők 9 milliárd dollárra teszik, melyből 5 milliárd az üzem építése, 4 milliárd a működéshez szükséges nap- és szélenergia.

S bár az ország adottságai kiválóak a hidrogén előállításához szükséges megújuló energiaellátás szempontjából (hidrogént ma megújulókból lehet a legköltséghatékonyabban előállítani), az ipari léptékű termeléshez szükséges mennyiség termelése és legfőképp finanszírozása felvet néhány kérdést.

Az ACWA ugyanis elemzők szerint nem a legtranszparensebb vállalat, ami befektetők bevonásakor jelenthet problémát.

Ugyanakkor, ha a fenti nehézségeken sikerül túllendülni, akár paradigmaváltást is hozhat az arab ország energiatermelésében.

A demonstráció izgalmas lehetőséget jelent az Aramco számára, hogy megmutassa, milyen lehetőség rejlik a szénhidrogénben, mint megbízható és megfizethető alacsony szén-dioxid-tartalmú hidrogén- és ammóniaforrásban,

nyilatkozta a projekt kapcsán az Aramco technológiai vezetője, Ahmad Al-Khowaiter.

Az ország más területeken is próbál zöldíteni: az Aramco gáztermelés fellendítésére irányuló programokat és a szén-dioxidot elnyelő mangrove erdők telepítését is tervezi.

Mindeközben két másik nagyhatalom is verseng azért, hogy hidrogén nagyhatalommá váljék: az Európai Unió és Kína.

Utóbbi, a megújuló energiák és karbonmentes technológiák éllovasa költség és üzemméret, míg az unió a technológia és fejlesztés vonalán jár előbb.

S bár továbbra is drága, a zöld hidrogén technológia költsége azért csökkent – 2015 óta durván 50 százalékkal.

A költségek további csökkenéséhez és a technológia ipari mértékű elterjedéséhez az EU és Kína versengése is hozzátesz.

Az Európai Bizottság júliusban tette közzé igencsak ambiciózus tervét, melyben amellett, hogy következő négy évben az ipar számára fejleszti a szükséges technológiai hátteret, hidrogén hotspotok-at létrehozását tervezi az évtized végéig, melyek egy nagy európai hidrogén infrastruktúra gerincét képezik.

Az következő fázisban (2030-2050) a hidrogént már a nehéziparban, például acélgyártáshoz is használják. A hidrogén technológia a Bizottság számításai szerint körülbelül 180-470 milliárd euró befektetést és egymillió új munkahelyet hoznának Európába. Kína ugyan még Európa mögött van, de nem sokkal, a döntéshozók nem véletlenül sürgetik a terv megvalósítását.