A titokzatos államközi szervezet, amely az Amerika által dominált Nyugat kihívója lehet

A világhálón fellelhető magyarázat szerint a BRIC(S) mozaikszót Jim O'Neill, a Goldman Sachs közgazdásza alkotta meg 2001-ben, a gyorsan növekvő – Brazília, Oroszország, India, Kína – gazdaságokra utalva, amelyek előrejelzése szerint 2050-re uralni fogják a világgazdaságot.

Az S jelöli a Dél-Afrikai Köztársaságot (South-Africa), amely csak évekkel később csatlakozott az államközi összefogáshoz.

A neves közgazdász azóta revideálva korábbi álláspontját, már nem látja azt a gigászi potenciált a szövetségben, mint amit 12 évvel korábban.

Hogy valóban szakmai szempontok vezették-e O’Neill-t a véleménye megváltoztatásában, azt sosem tudjuk meg, az azonban tény, hogy a Nemzetközi Valutaalap (IMF) prognózisa szerint a BRICS országok 2028-ra a globális GDP 33,65 százalékát, míg a G7-ekként számon tartott gazdaságok, szintén az IMF eelőrejelzsée szerint, 2028-ban majd 27,77 százalékot állítanak elő.

A számok tehát azt mutatják, hogy cirka öt éven belül a BRICS lesz a világ legnagyobb gazdasági közössége. Lekörözve ezzel az Amerika által dominált tömböt. A kilátások tehát biztatóak a BRICS jövője szempontjából.

A prognózis azonban semmiféle meglepetést nem kelt azokban, akik az utóbbi években is figyelemmel követték a nyugati tömb és a globális dél között zajló gazdasági versenyfutás állását.

Már 2022-ben is a BRICS országok adták a világ GDP-jének több, mint egy negyedét, a világgazdasági forgalom 23 százalékát, a globális árukereskedelem 18 százalékát és a külföldi befektetések 25 százalékát. Mindezek mellett a föld lakosságának 42 százalékát képviselték.

A BRICS pedig az egyre sokasodó pesszimista előrejelzések és borúlátó jóslatok ellenére is növelte vonzerejét.

Az augusztus 22-én, Johannesburgban tartott legutóbbi BRICS csúcson meghívást kapott a csatlakozásra Argentína, Egyiptom, Etiópia, Irán, Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emirátusok is. Az invitáció gesztusa jórészt formaság, az említett országok csatlakozása biztosra vehető.

Így mára a BRICS korántsem az Amerika által csuklóztatott nagyhatalmak összefogásáról szól, hanem potens globális erőközpontként állíthatja az USÁ-t konkurenciaküzdelem elé.

Ha csak a két olajnagyhatalom világgazdasági jelentőségét vesszük alapul, akkor a BRICS meghatározó szereplői már jócskán elégedettek lehetnek az augusztusi csúcs eredményeivel.

A BRICS megerősödésével pedig a világ egy új korszakba léphet.

A kérdés az, hogy mi következik ezután. A tagjelöltek között ott találjuk Indonéziát, Törökországot, Nigériát, Szíriát. A hatalmas ambíciókat dédelgető szervezet feltörekvő gazdaságok közössége, olyan államoké, amelyek előtt hatalmas fejlődési potenciál áll, miközben jelentős nyersanyagvagyon felett rendelkeznek.

A népességnövekedésük pedig biztosítja a kiszámítható friss munkaerőt a növekedéshez.

Márpedig a nyersanyag és a friss munkaerő megléte dönti el, hogy végül melyik gazdaság képes növekedni és melyik fut vakvágányra.

Ne feledkezzünk meg arról, hogy a G7 országainak egy része konkrétan demográfiai katasztrófát él meg, a másik fele pedig csak a bevándorlás támogatása mellett tudja fenntartani gazdasági működését.

A nyersanyagok tekintetében pedig Afrika jelentősége óriása, illetve nem elhanyagolható körülmény, hogy Kína uralja a világ ritkaföldfémkészleteinek a döntő hányadát. A Kína által bejelentett európai gallium és germánium kiviteli korlátozás pedig már most is jelentős gondot jelent kontinensünk gazdasága számára.

A BRICS jelentőségét azonban nem az impozáns gazdasági eredmények adják, hanem az a tény, hogy feltörekvő országok összehangolt politikai cselekvéssel közösen védik meg gazdasági érdekeiket a kiszorítással szemben.

Klemensits Péter, az Eurázsia Központ elemzője a Növekedés.hu megkeresésére válaszolva elmondta, hogy Európa számára a BRICS megalakulása normális esetben színtiszta lehetőséget, nem pedig kihívást jelent. Kína és a többi résztvevő ország alapvetően az együttműködés szélesítése érdekében fogott össze, illetve, hogy egy Amerikától független hatalmi blokkot hozzanak létre, amely képes ellensúlyozni az USA globális nyomásgyakorlását.

A BRICS országok célja, hogy megfelelő képviselethez jussanak a multilaterális szervezetek, az ENSZ-től kezdve a Világbankon át az IMF-ig. Azokon a fórumokon, amelyeken az USA hegemóniája korlátlanul érvényesül

teszi hozzá Klemensits Péter.

A BRICS országok célja, hogy demokratikusabbá tegyék a nagy nemzetközi rendszereket.

Ne feledjük, hogy példának okáért az IMF kormányzótanácsában 16,47 százaléknyi szavazata van az USÁ-nak, míg Kínának mindössze 3,65. A számok semmilyen tekintetben nem tükrözik a tagok gazdasági erejét.

Érthető okokból Kína a gazdasági erejéhez mért súllyal szeretne részt veni a nemzetközi intézmények irányításában. A megreformálhatatlan struktúrák mellett pedig a globális dél országai létrehozzák saját párhuzamos intézményrendszereiket.

Ilyen például a New Development Bank (Új Befektetési Bank) amely az elmúlt években ellátta a Világbank szerepét, rengeteg infrastrukturális beruházást finanszírozva Indiában, illetve Brazília megújuló energiaforrásokra való átállásának támogatásában. 

Klemensits Péter szerint a multipoláris világ létrejötte már nem terv, hanem a valóság része.

A BRICS életképeségét pedig éppen az bizonyítja, amit a nyugati elemzők legfőbb gyengeségeként emlegetnek. Mégpedig az, hogy konkurens országok – Kína-India, Kína-Oroszország, Irán-Szaúd-Arábia – félre tudták tenni nézeteltéréseiket, pontosabban fogalmazva a nézetkülönbségeik ellenére is összefogtak érdekképviseletük erősítése érdekében. Az együttműködési kényszer ugyanis sokkal nagyobb, mint az ellentétek szétfeszítő ereje.

A szerveződés így túlzás nélkül a globális biztonság garanciája lehet.

India a külpolitikai autonómiájának a megőrzését látja biztosítottnak a BRICS kötelékében, az afrikai országok megbízható és kiszámítható partnereket látnak a BRICS országokban, amelyekhez nem fűződnek rossz emlékek a gyarmatosítás miatt.

A közel-keleti országok pedig felismerték, hogy India és Kína a legnagyobb olajfelvásárlók, így hosszú távon az érdekeik sokkal inkább a BRICS-hez, semmint a nyugati tömbhöz kötik őket. A Kína felé fordulásukat elősegítette az is, hogy nemrég bebizonyosodott, hogy Kína képes békét teremteni a Közel-Keleten.

A Közel-Kelet és legfőképpen Szaúd-Arábia felismerte, hogy változik a világrend, ezért fordultak a BRICS felé

magyarázza Klemensits Péter.

A kutató szerint Európa számára is lehetőséget kínál a BRICS, miután a jelek azt mutatják, hogy az atlanti korszak után az Eurázsia korszak köszönthet a világra.

A XXI. század ugyanis egyértelműen Ázsia évszázada lesz, a gazdasági erő keletre tolódott. Klemensits Péter szavait a Goldman Sachs is alátámasztja, amely úgy kalkulál, hogy 2050-ra az Ázsia által megtermelt GDP eléri a 90,6 billió dollárt, miközben a világ teljes GDP-je 227,9 billió dollárra rúg majd. Most pedig Kína aktuális gazdasági lassulását elemzik a nyugati elemzők, érdemes tekintetbe venni, hogy az a „szerény” növekedés, amit Kína jelenleg produkál, az Európából tekintve még így is irigylésre méltó eredmény.

Érdemes lenne Európából is reálisan elemezni a helyzetet és időben kihasználni a lehetőséget

emeli ki Klemensits Péter.

Az Amerika összeomlásával kapcsolatos képzelgések pedig alaptalanok. A BRICS, Ázsia és legfőképpen Kína megerősödése nem jelenti Amerika végét.

Az USA jó eséllyel még évszázadokra meghatározza a nyugati világ arculatát és fejlődési irányát. Mindezekkel együtt kétségtelenül igaz, hogy az USA jelentős térvesztést szenvedett el, erőkivetítő-képessége gyengült.

Ez a folyamat azonban önmagától ment végbe, a világban uralkodó gazdasági és politikai körülmények egyszerűen nem teszik lehetővé egyetlen nagyhatalom dominanciáját. Az „egy nagy” mellett több óriás és számtalan kisebb „nagyhatalom” nőtt fel. Amelyek közül egy csoport összefogott, hogy versenyképes gazdasági ajánlatot tegyen a világ jobbat akaró része elé.