Élő macskaégetés, gyilkos foci és más bizarr középkori mulatságok

Középkori foci

A futball őse egészen kaotikus volt. Szabályok nem igen voltak, a résztvevők száma pedig nyugodtan elérhette akár a pár százat is. Volt hogy két falu lakói estek egymásnak a cél pedig az volt, hogy a labdát valamiként eljuttassák a kapukhoz, amelyek egymástól akár kilométerekre is lehettek. Sokszor nem a labdát, hanem inkább egymást rúgták. A régi idők futball meccseinek néha halálos áldozatai is voltak.

A kezezés szabálya akkoriban még nem élt. A labdát úgy vitték a kapu felé, ahogy csak tudták.

Azt viszont néha kiszabták, hogy temetők közelébe nem mehet a játék, a labdát pedig nem lehet elrejteni. Egy-egy meccs akár nyolc óráig is eltarthatott.

„A bolondok ünnepe”

A középkorban nagyrészt a papságról csak áhítattal illet beszélni. Kivéve egy napon: a bolondok ünnepén.

Ezt általában az év első vagy az utolsó napján tartották. Ilyenkor a bolondok püspökét és pápáját is megválasztották, olykor pedig jókora trágárságok közepette sort kerítettek a bolondok miséjére is. Az egyház igen csak ferde szemmel nézte ezt az ünnepet, hisz a résztvevők sokszor épp a keresztény szokásokat parodizálták ki.

A feljegyzések szerint a bolondok fesztiválján a férfiak sokszor nőknek vagy csavargóknak öltöztek, miközben buja dalokat énekeltek.

De arra is volt példa, hogy a templomokban adtak elő különféle bohózatokat. Főleg Franciaországban volt elterjedt, amíg a XV. században be nem tiltották.

Partik pestis idején

A fekete halál úgy Európa felét kiirtotta. Komplett falvak tűntek el teljesen a föld színéről. Amikor a kilátástalanság úrrá lett a kontinensen a nehéz időkkel mindenki másképp birkózott meg. Voltak, akik még vallásosabbak lettek mint annak előtte,

mások viszont abban a tudatban, hogy a világ hamarosan a járvány miatt végleg elenyészik fittyet hánytak minden előírásra és úgy buliztak, mintha nem lenne holnap.

A hangos és féktelen partikra néha idegenek házában került sor: a résztvevők ugyan birtokháborítást követtek el, de mindez már nem érdekelte őket.

A fekete halálnak végül nagy hatása volt az európai zenevilágra: a járvány után számos komponista szakítva a múlttal már nem vallásos, hanem földi témákról írta meg a műveit.

Medvehecc

A medvehecc olyan népszerű sport volt, hogy még a középkor után is fent maradt, egész a XIX. századig. A lebonyolítása a következőképp nézett ki: egy medvét rendszerint a nyakánál vagy a lábánál fogva kikötöttek egy arénában, majd harci kutyákat engedtek rá.

Mivel nehéz volt medvét szerezni ezért általában a harcnak előbb vége szakadt, mint hogy a bundás állat kimúlt volna.

Az ebek viszont rendszeresen belehaltak az aréna-harcokba.

VIII. Henrik angol király, annyira szerette a medveheccet, hogy az egyik palotájában kialakított egy saját arénát.

Nyilvános kivégzések

Ha egy nemes halálbüntetést kapott, akkor általában messze a kíváncsi tekintetektől végezték ki. Az arisztokratáknak, ha csak nem valami súlyos árulást követtek el, nem kellett hosszú haláltusától tartaniuk. Nekik rendszerint a leggyorsabb halálbüntetés járt: a lefejezés.

Az egyszerű gyilkosoknak viszont nem járt ez a kegy. Az ő haláluk valóságos attrakció lett.

Tömegek gyűltek össze hogy lássák a véres kivégzéseket, amelyek olykor egészen brutálisak voltak. Néha több kivégzési formát használtak egyetlen bűnösön. Volt rá példa, hogy miután az elítéltet egy lóhoz kötve végigvonszolták a városon, felakasztották, de még mielőtt a szerencsétlen meghalt volna leszedték a kötélről csak hogy megkínozzák és lefejezzék.

Macskaégetés

A középkori hiedelmek szerint a macskák a gonoszt szolgálják. Mivel a megítélésük nem volt a legfényesebb, ezért a cicusokat százával végezték ki a középkori Európában.

A franciáknál volt hogy zsákba varrva dobálták őket a máglyára abban bízva, hogy a lángoló házi kedvencek majd szerencsét fognak hozni.

De ahogy mondani szokták: ahány ház annyi szokás. Belgiumban, Ypres városában például, amikor jött a tavasz a templomtoronyból dobálták ki a macskákat.