Előtérben a háttér - elolvastuk Frei Tamás új könyvét
ElemzésekFékezett habzású akció, rengeteg geopolitika - így lehetne röviden összefoglalni Frei Tamás új könyvét. A Puccs Moszkvában mégis jó könyv, még ha nem is azért, amiért az André-sorozat korábbi darabjait szerettük. Talán nem ez lesz a kedvencünk, de erről nem az író tehet, inkább a világ lett rosszabb hely 2015 óta, a szokásos betekintés a színfalak mögé viszont ezúttal is működik.
Új könyvvel jelentkezett Frei Tamás, eladás szempontjából praktikusan közel az ünnepekhez, így az akcióregények kedvelőinek máris elkezdődött a karácsony. A műfaj koronázatlan királya Magyarországon kétségkívül Frei, aki képes elérni, hogy olyanok is megvegyék a könyvét, akik egyébként nem sűrűn fordulnak meg könyvesboltban, és a könyvtárban is ritka nagy szerencse kell ahhoz, hogy sorozatának akár csak egyetlen példányát is bent találjuk.
Az eddigi kötetei nagyjából 150 ezres példányszámban keltek el, ami egy tízmilliós országban nem akármilyen eredmény, ezzel az egyik legsikeresebb magyar írónak számít.
A friss, ropogós regény címe Puccs Moszkvában, alcíme pedig Putyin végnapjai – André Calvi visszatér, amitől garantáltan mindenkinek megdobban a szíve: akik veszettül gyűlölik az orosz elnököt, azoknak az eleje tetszik, a rajongóknak viszont a második fele okoz határtalan örömöt.
André Calvi visszatért, ideje volt…
Tulajdonképpen nem volt rossz a szerző négy évvel ezelőtt megjelent regénye, a Bábel, amely hozta a szokásos formát - bepillantás a kulisszák mögé, akció, dráma, ráadásul egy igazán aktuális és megosztó téma adta a hátteret: a migráció. Főhőse azonban nem a korábbi négy regényből ismert magyar exlégiós, a cuvée katona, André Calvi volt, hanem egy új figura, Marco Boretti, és ez, lássuk be, nem tett jót az amúgy izgalmas regénynek.
Talán ezt maga Frei Tamás is érezhette, ezért harangozza be már az alcím is a nagy visszatérést. Mert így most azok is garantáltan megveszik, akik a Bábelt némileg csalódott utóízzel tették fel elolvasás után a könyvespolcra, hogy aztán ott is maradjon.
Világkörüli út helyett geopolitikai sakkjátszma
A szerző egy korábbi interjúban úgy nyilatkozott, „engem a nagy játszma érdekel, mert minden, ami történik a kicsi színpadokon, az a nagyszínpados események lehullámzása csupán, mint amikor a kavicsot eldobják, és eljut a hullám messzire.”
És csakugyan nagy fába vágta a fejszéjét, ugyanis nem kevesebbre vállalkozott, mint az orosz-ukrán háború mögött húzódó geopolitikai sakkjátszmák megfejtése - mindezt egy Vlagyimir Putyin elleni merénylet cselekményén keresztül kibontva.
Frei Tamás a már említett interjúban azt mondta, hogy sem Zelenszkij, sem Putyin nem örülne ennek a regénynek, és az író világértelmezése csakugyan messze esik a mainstream háborús narratívájától.
“Ukrajnában ez most már nem a Nyugat háborúja Oroszország ellen. Téved, aki így gondolja. Mert a színfalak mögött valójában amerikai-kínai háborúról van szó”
- mondja a történet egy pontján Emmanuel Macron francia elnök. És előkerül minden, amit az átlagember leginkább csak megsejteni tud a függöny mögött zajló folyamatokról: az Oroszország kifárasztásán mesterkedő Egyesült Államok, és a régi nagy cél, Európa és Oroszország közeledésének a megállítása, Eurázsia létrejöttének megakadályozása. Igen, meglepő módon még az is felsejlik, hogy voltaképpen Amerika tuszkolta bele a háborúba Oroszországot, geopolitikai érdekeinek megfelelően.
Ez nekünk, magyaroknak nem éppen újdonság, hiszen a háborúról folyó diskurzusnak a kezdetektől fogva része volt ez is, nem lett tabusítva, csak egy elenyésző kisebbség igyekezett putyinbérencnek címkézni. Ám a regény a tervek szerint angolul is megjelenik, a szerző amerikai megjelenésben is gondolkodik, ott azért vélhetően másképp csapódik majd le a mondanivaló.
Talán éppen ezért Frei Tamás számára rendkívül fontos volt, hogy ezt a grandiózus hátteret kellő alapossággal rajzolja fel, ha valami negatívumot tudunk mondani az új regényről, akkor az éppen ennek a már-már túlzó térnyerése az akciójelenetek rovására.
Az első, nagyjából száz oldal finoman szólva sem nevezhető adrenalinbombának, és a későbbiekben sem jön az a világ körül cikázó, egyik egzotikus helyszínről a másikra ugró vad hajsza, mint például a 2010-es “A megmentő”, vagy a 2012-es “A Bankár” olvasásakor annyira megfogott,
pedig ettől lehetett volna a könyv igazán letehetetlen. Nincsenek már háttérben futó, kibogozásra váró rejtélyes szálak, felsejlő, majd bizonyossággá váló összefüggések.
Van még tovább?
André az immár ötrészes sorozat alatt megküzdött már mindenkivel, kezdve az orosz bűnözőket, majd eggyel magasabb szintre lépve a politikai-gazdasági elittel, mostanra eljutott odáig, hogy két világ, Kelet és Nyugat harcában kapott sorsdöntő szerepet.
Családja már csak említés szinten kapott helyet a regényben, az emberi kapcsolatok immár másodlagosak, ahol nem a nagy geopolitikai megfejtésekről van szó, ott szinte minden űrt kitölt az orosz-ukrán háború borzalma, a szabotázsakcióktól az atomfegyver bevetéséig terjedő nyers kegyetlenség.
Az egykori légiós maga sem hisz már abban, hogy javíthat az arányokon, csak az elszabadult őrületet, a negatív energiákat, a romboló elmebajt igyekszik megfékezni egy kilátástalan, sötét világban.
Ezt gyakorlatilag lehetetlen fokozni, mégis reméljük, hogy lesz folytatás. Mert Frei Tamás regényeit olvasni mindig jó, még akkor is, sőt, talán leginkább akkor, amikor egy nehezebb olvasmányt tesz le elénk.
Ki tudja, legközelebb éppen azzal lep majd meg minket, hogy visszatalál az eredeti hangulathoz. Talán akkor már Ukrajnában is béke lesz, azért pedig csak imádkozni tudunk, hogy ne a harmadik világháború kitörése adja az új regény apropóját.
