Észak-Koreában éheznek, de atomfegyvereik száma egyre nő

A tavalyi árvizek, tájfunok, a műtrágyahiány tönkretették a rizstermés tetemes részét. Az áttekinthetetlen COVID-19 vírushelyzet is nehezíti a tiszta képalkotást arról, mi történik a terrorral kormányzott diktatúrában.

Észak-Korea hivatalosan nem ismer el egyetlen koronavírus megbetegedést sem, a határok periodikus lezárását-újranyitását a külföldiek által esetleg behurcolt vírussal indokolják.

Noha Joe Biden amerikai elnök a minap Oroszországot emlegette egy régi hasonlat kapcsán („egy atomfegyverekkel felszerelt Felső-Volta”), ez a meghatározás sokkal inkább Észak-Koreára illik. A roppant szegény, a lakosság döntő többségét terror-eszközökkel mérhetetlen nyomorban tartó távol-keleti diktatúra, amelyet bezárkózása folytán az ősi Remete Királyság (Hermit Kingdom) névvel illetnek,

a Stockholmi Békekutató Intézet (SIPRI) a minap nyilvánosságra hozott adatai szerint egy év leforgása alatt tíz új nukleáris fegyvert gyárthatott. Ezzel 2021-elejére 40-50 nukleáris fegyverre nőtt a készlete.

Összehasonlításként: Nagy-Britannia atomfegyver-tartaléka idén tavalyhoz képest ugyancsak tízzel nőtt,

Londonnak ma 225 ilyen tömegpusztító fegyvere van.

Észak-Koreában az egy főre számított bruttó hazai termék (GDP) tavaly körülbelül 1700 dollárt tett ki. Ugyanez a mérőszám 2020-ban Nagy-Britanniában 46 344 dollár volt.

Joe Biden amerikai elnök bejelentette, ha Észak-Korea, megsértve az ENSZ szankciókat például fegyver kísérleteket hajt végre, ismét ballisztikus rakétákat próbál ki, az Egyesült Államok megtalálja a módját a válaszadásnak.

Mint Biden mondta, a június közepén tett európai körútján (G7-, NATO-csúcs, USA-EU csúcs) megvitatták Észak-Korea kérdését is. Ugyanakkor Biden kijelentette: „kész vagyok valamiféle diplomáciai lépésre ez ügyben”. Nem részletezte, mire gondol.

A témát körbe járva az NBC amerikai tv-csatorna riporternője maliciózusan fogalmazott: az észak-koreai rakétakísérletek kiváltképpen az elmúlt négy év során erősödtek fel, amikor Donald Trump és Kim Dzsong-un között „szerelmes levelek repkedtek ide-oda”.

Adam Schiff az amerikai Képviselőház hírszerzési bizottságának demokratapárti vezetője feltételezi, hogy az észak-koreai rakéták új generációja nemhogy el képes érni az Egyesült Államok területét, hanem esetleg egy-egy rakéta több – akár nukleáris - robbanófejet, vagy a rakétavédelmet megtévesztő ál-robbanófejet hordozhat.

Biden nem fogja elkövetni elődje hibáit, biztosította az NBC-t Schiff. Hozzátette, az ENSZ-nek újabb szankciókkal kellene présbe fognia az észak-koreai vezetést.

A Kim-dinasztia aktuális főképviselője, Dzsong-un a Koreai Munkapárt (az ország vezető ereje, a kommunista párt) június 17-i központi bizottsági ülésén jelentette be, hogy „országunk kész a párbeszédre és a konfrontációra az Egyesült Államokkal”.

Ez a Phenjanból jövő első hivatalos, magas szintű reagálás a Joe Biden vezetés hivatalba lépése óta – olyan nesze semmi, fogd meg jól...

Észak-Koreának ugyan feltételezhetően van olyan ballisztikus rakétája, amely képes lenne akár az USA nyugati partjaiig is elrepülni, de katonai szakértők szerint ez a rakéta rendkívül pontatlan lehet.

A fő szempont: Észak-Koreának elemzők szerint nincs olyan működő nukleáris robbanófeje, amelyet ráilleszthetnének.

Egy különlegesség: annak idején, 2016-ban, amikor a romániai Deveseluban működésbe lépett az amerikai gyártmányú-fenntartású rakétavédelmi rendszer, az Aegis Ashore, hivatalosan azzal magyarázták a telepítést, hogy elfogja az Európa irányába indított észak-koreai ballisztikus rakétákat (is). Amelyek körülbelül abba a kategóriába tartoznak, amelyek az USA nyugati partjait fenyegetik. Más kérdés, hogy Kim Dzsong-un eleddig sohasem említette, hogy esetleg rakétái programozott irányító-rendszerébe európai célpontok koordinátái is bekerülhetnek.

Phenjan felhőkarcolóival, széles utcáival, a ritka autóforgalommal, a Kim Ir-szen (Kim Il Sung) által alapított uralkodó dinasztia meghalt vezéreinek tizenöt emeletes szobraival csak a kirakat. Miközben a fővárosi alkalmazottak, diákok szervezett csoportjai rituálisan hajlonganak a gigászi szobrok előtt, a vidék elképesztően szegény.

A parasztok úgy élnek, mint kétezer évvel ezelőtt – és úgy is művelik a rizsföldeket, nagyrészt kézzel, egész nap lábszárközépig-derékig a hideg vízben állva, palántázva.

A múlt század második felében az odatévedni engedett külföldieket az országban csak éjjeli vonatokkal, a kupéban lehúzott zsalukkal közlekedtették a néhány megnyitott nagyváros és a Kümgang-san, a Gyémánthegység zárt turista látványosságai között.

A vonszani, phenjani pártvezetés a világon az elsők között, a múlt század hetvenes évei elején vásárolt méregdrágán, amerikai cégektől fémszerkezetű, hurkokat leíró hullámvasutat (roller coaster), amit persze a nép nem használhatott, csak az odalátogató külföldi notabilitásokat ültették fel rá.

Azaz Phenjan néhány nagyváros bemutatva afféle gigászi Patyomkin-faluként igyekezett a valóságtól 180 fokkal elfordult, idilli képet festeni az észak-koreai szocialista-kommunista rendszerről.

Az csak hab a tortán, hogy az észak-koreai propaganda éppen Dél-Koreát, Szöult vádolta azzal, hogy nem létező gazdagságot akar tükrözni a külvilágnak és a dél-koreai főváros épületei tulajdonképpen kartonpapír-bádoglemez építmények…

Dél-Korea ma a világ vezető katonai-hadiipari kapacitásokkal rendelkező államai közé verekedte fel magát, és a közelmúltban – félig-meddig titokban – feloldották az ország által kifejleszthető rakétákra vonatkozó tilalmat.

Észak-Korea emiatt pánikban lehet, hiszen a déli gazdasági-ipari kapacitás majdnem két nagyságrenddel múlja felül az északit.

A nagyon megbízható német, hamburgi statista.com feldolgozott statisztikákat közlő honlap szerint

tavaly a dél-koreai bruttó nemzeti termék, a GDP 54-szerese volt az északinak. Mindeközben Észak lakossága 2020-ban elérte a 27,7 milliót, Délé az 52 milliót. És Észak aktív fegyveres erőinek a létszáma mintegy egymillió, amelyet kiegészít több millió tartalékos, félkatonai szervezeti tag. Dél-Korea hadserege valamivel több mint félmillió.

Noha a „szocializmus” nevében egyenlőséget hirdettek, talán csak a Közép Afrikai Köztársaság a múlt század hatvanas-hetvenes éveiben hírhedt diktátora, az emberevés hírébe keveredett, önmagát császárrá koronázó Jean-Bédel Bokassa hozott létre országában olyan mérvű társadalmi egyenlőtlenségeket, mint amilyenek Észak-Koreát jellemzik.

A vezetés elképesztő luxusa áll szemben a tömegek mérhetetlen szegénységével.

Az észak-koreai kormány által 2021. június 16-án közreadott kombókép Kim Dzsong Un elsőszámú észak-koreai vezetőről, a Koreai Munkapárt főtitkáráról 2021. február 8-án (b) és június 15-én Phenjanban. A dél-koreai sajtóban megjelent találgatások szerint Kim Dzsong Un népszerűségi okokból fogyhatott, miután az országban élelmiszerhiány és gazdasági válság is van. MTI/AP/KCNA/KNS

A kilencvenes évek közepén az akkor 22 milliós Észak-Koreában roppant súlyos gazdasági-agrárválság uralkodott, az országban éhen haltak számát negyedmillió és három és fél millió közé becslik dél-koreai források.

Észak-Korea ma ismét rendkívül súlyos gazdasági helyzetben van, az NK Pro Dél-Koreában működő észak-koreai ellenzéki hírszolgálati iroda szerint az árak az égbe szöktek, egy palack hajmosó samponért 200 amerikai dollárt, egy kiló banánért pedig 45 dollárt kérnek Phenjanban az észak-koreai fővárosban. A Szabad Ázsia Rádió (RFA) minapi jelentése szerint az alapvető élelmiszer, a rizs ára 24 óra alatt 10-15 százalékkal emelkedett.

Mint a Frankfurter Allgemeine Zeitung június 16-i cikke írja, az észak-koreai vezetés gyakran él a nehézségek külföldre továbbított hírei felnagyításával, hogy szánalmat keltsen, aktivizálja a nemzetközi segélyszervezeteket.

Közismert, hogy a nyugati segélyszervezetek egy ideje ragaszkodnak hozzá, hogy az ő embereik osszák szét a segélyeket a helyszínen, nehogy a kormány rátegye a kezét az élelmiszer-adományokra. Mi történik valójában?

Amint a segélyszervezetek emberei kocsiba ülnek és elindulnak a főváros felé, a házakban megjelennek a kormányzat ügynökei és elkobozzák a néptől a frissen kapott adományokat. Ezek egy része az állami tisztviselők, más része a hadsereg ellátását szolgálja.

Észak-Korea ma is a világ egyik legszegényebb országa.

A világ 193 országát átfogó listán a 179. helyen áll, felülről Haiti, Sierra Leone, alulról Togo, Madagaszkár, Dél-Szudán fogják közre.

Ennek ellenére a mindössze 25 milliós ország a világ negyedik legnagyobb hadseregét tartja fegyverben. A 40-50 atomfegyver mellett igen jelentős vegyi- és biológiai fegyverkészletei vannak.

Fütyül az ezeket a fegyvereket tiltó nemzetközi szerződésekre, miközben tartja a markát az ezeket a szerződéseket megtartó államoknál a nemzetközi segélyekért…

A globalfirepower.com 2021. márciusi helyzetképe szerint a félkatonai szervezetek taglétszámát illetően Phenjan a világ második hatalma.

A mérhetetlen nyomor egyik oka a túlméretezett fegyveres erő, amelyet az ország képtelen fenntartani.

Árnyalja a képet, hogy nemcsak Kínának, de a szomszédos Oroszországi Föderációnak is bizonyos érdekei fűződnek a túlméretezett észak-koreai haderő fenntartásához, amely jelentős dél-koreai, japán és amerikai erőket köt le.

Vagyis Észak-Korea egyfajta ütközőzóna Kína és a Nyugatot, az USA-t a NATO-t, a Quadot (USA, Ausztrália, India és Japán elsősorban katonai együttműködési szervezete) jelképező Dél-Korea között is.

A hatóságok most ismét csökkentik az (élelmiszer) importot, az észak-koreai kikötőket figyelő NK Pro Ship Tracker szerint drámaian visszaesett a hajóforgalom. Észak-Korea nagymértékben ki van szolgáltatva az élelmiszer-behozatal alakulásának, amit a szeszélyes időjárás, a szokatlanul erős tájfunok, áradások csak súlyosbítanak. A koronavírus járvány miatt lezárt, Kínába vezető északnyugat-koreai határátkelők meggátolják a legfőbb kereskedelmi partnertől, Pekingtől az élelmiszer-szállítmányok érkezését.

Észak-Korea a kínai kereskedelem, a segítség nélkül valószínűleg életképtelen lenne.

A kínai segély mértékét, milyenségét nem tudjuk pontosan. Olyasmi, vagy még szorosabb lehet a „Kis testvér – nagy testvér” kapcsolat, mint mondjuk az Oroszországi Föderáció és a vele államszövetségben élő Belorusszia között fennáll. Vagy amilyen kapcsolat létezett egy-két évtizede a frissen önállósodott Ukrajna és Oroszország között. (Az oroszországi politikusok, katonák, hírszerzők a mai napig a falba verik a fejüket, hogy Ukrajnát a szemben álló fél milyen egyszerűen átrántotta a maga oldalára. A Krím csendes, csont nélküli bekebelezése nem ellensúlyozhatta a veszteséget.)

Kína adja a teljes észak-koreai külkereskedelem több mint kilenc-tizedét.

Tavaly példátlan módon beomlott a két ország külkereskedelme, a 2019-es szint mindössze egyötödét regisztrálták. 2017 óta az ENSZ Biztonsági Tanácsa által bevezetett kereskedelmi embargó tiltja az észak-koreai szén, vas- és acéltermékek, tengeri eredetű élelmiszer kivitelét. Vitatott, hogy Kína, mint árufogadó partner megtartja-e ezt az embargót. A Nikkei Asia egyik megbízható forrása szerint a kínai export tulajdonképpen segély.

És Kína figyelmét egy újabb keletű szempont köti le: az olcsóbb észak-koreai munkaerő.

Ahogy Kínában emelkednek a bérek, úgy emelkedik a kínai munkaerővel előállított termékek világpiaci ára, tehát veszítenek versenyképességükből.

Kína most alapanyagokat, félkész termékeket szállít Észak-Koreába, paróka-nyersanyagtól karóra-alkatrészekig, amelyek a Remete Birodalomban ottani munkaerővel válnak versenyképes kínai(!) világpiaci termékekké.

Emellett Észak-Korea hagyományos exportcikkeit viszi át Kínába a széntől, vasérctől a tengeri halakig, textilárukig.

Tavaly januárban az észak-koreai diktátor elhíresült rettegése a fertőző betegségektől afféle csiki-csuki játékra kényszerítette a rabszolgaként engedelmeskedő apparátusát.

Hol lezárták a kínai és az oroszországi határokat, hol megnyitották. Jelenleg átmeneti állapotok uralkodnak, mindenki várja, hogy megnyissák a Jalu folyón át Kínába vezető új hidat, amelyek a közúti és a vasúti forgalom, export zöme fog átáramlani. A híd hét éve kész van, megnyitását az akadályozta, hogy az észak-koreai oldalon nem csatlakozott hozzá közút, vasút – ami mostanra állítólag elkészült.

Mindenesetre nyugati hírszerzők szerint Phenjannak égető szüksége lenne gyógyszerekre (a cukorbetegség, a fertőző betegségek gyógyítására). Noha Észak-Korea hivatalosan nem ismeri el, hogy az országban COVID-19 járvány lenne, kétmillió adag oltóanyagot kért az Egészségügyi Világszervezet (WHO) a szegényebb országok ellátására indított programja, a COVAX keretében.