A jelek azt mutatják, hogy Macron elnök nemrégiben tett határozottan Európa-párti kijelentései nem hullottak termékeny talajra Prágában. A cseh politikusok ugyanis sorra tesznek olyan barátságtalan gesztusokat Kína irányába, amelyek megnehezítik kontinensünk és Kína közötti együttműködések sikerének előmozdítását. Mindeközben az Európai Unió és Kína közötti gazdasági kapcsolatok jelentősége még sosem volt olyan nagy, mint a jelenlegi hullámzó világgazdasági környezetben.
Li Fej kínai kereskedelmi miniszterhelyettes nemrég egy sajtótájékoztató során elmondta, hogy Kína Kelet és Közép-Európa országaiba irányuló befektetései 148 százalékkal nőttek 2023 első negyedévében, 2012 óta pedig évente 8,1 százalékkal nőtt a kereskedelem volumene, ez idő alatt pedig 9,2 százalékkal nőtt Kína térségbeli importja. A növekedés mértéke konkrét összegekre átváltva azt mutatja, hogy a kétoldalú befektetések értéke megközelítette a 20 milliárd dollárt, a kereskedelem összege pedig 33, 3 milliárd dollárra emelkedett.
Kína azonban nem csak térségünk, hanem egész Európa számára kiemelten fontos gazdasági partner, a 2022-es adatok alapján az Európai Unió és Kína kereskedelmi forgalma meghaladta a 860 milliárd eurót.
Az EU gazdasági motorjaként számon tartott Németországnak is Kína az elsőszámú kereskedelmi partnere, tavaly a 2600 milliárd eurós német külkereskedelmi forgalom majdnem tíz százaléka származott a Kínával folytatott kereskedelemből.
Hatalmas összegek fordulnak meg a Kínával folytatott kereskedelemben, érthető tehát, hogy Magyarország évek óta azon dolgozik, hogy a kínai nagyvállalatok legfőbb belépési pontjává váljék Európa irányába.
Az utóbbi években egy sor milliárdos értékű kínai beruházás valósult meg hazánkban, amelyek a jelentős mennyiségű működő tőke beáramlása mellett több ezer munkahelyet teremtettek.
A jelenlegi turbulens világgazdasági időszakban, illetve a világrend átalakulása közepette Európa eminens érdekévé vált, hogy a gazdasági kapcsolatokat tovább erősítse Kínával, különösen igaz ez annak tudatában, hogy az európai versenyképesség évről évre romlik ázsiai és amerikai partnereihez/versenytársaihoz viszonyítva.
Korábbi elemzések azt mutatják, hogy az Európai Unió 2000-ben a világ GDP-jének a 24, 2020-ban 16, 2050-re a 10 százalékát termeli meg. Az USA 2000-ben a világ GDP-jének a 31, 2021-ben 16, 2050-re várhatóan 12 százalékát termeli meg. Kína ezekkel szemben azonos időszakban 2000-ben még 3,6, 2021-ben 18, 2050-re pedig több, mint 20 százalékát termeli meg a világ GDP-jének.
A kínai kapcsolatok jelentőségét mutatja, hogy nemrég a Financia Times által idézett holland kereskedelmi minisztert, Liesje Schreinemacher elmondta, hogy Kína nélkül az európai zöld átállása lehetetlen lesz. Az ázsiai ország ugyanis a zöld technológiák egyik éllovasa, közreműködése nélkülözhetetlen a kitűzött klímacélok elérésében.
A világban jelenleg súlypont-átrendeződés zajlik, mely folyamat közben az emelkedő pályán levő partnerrel fenntartott kapcsolat jó minősége sorsdöntő fontosságú lehet.
Ez persze nem jelenti azt, hogy Európának teljes mértékben hátat kell fordítania az USÁ-nak, csupán annyit, hogy egészséges gazdasági és politikai kapcsolatokat tartson fenn a világelsőség megszerzésére készülő ázsiai óriással. Ennyi és nem több.
Európának ugyanis semmiféle vitája nincs Kínával, érdekeink nem keresztezik egymást, semmi okunk arra, hogy elszigeteljük magunkat a kölcsönösen előnyös együttműködések lehetőségétől.
Ebbe az irányba mutatnak Emmanuel Macron nemrég nagy feltünést keltő szavai is, miszerint Európa nem válhat Amerika vazallusává, saját érdekeit kell szem előtt tartsa.
A kijelentés egyértelműen a Kína-Európa kapcsolatok Amerika szája íze szerinti formálódására vonatkoztak, pontosabban arra, hogy az európai közösség a saját érdekei szerint kell alakítsa nemzetközi kapcsolatait. A francia köztársaság első embere ugyanis kifejezte véleményét arra vonatkozólag is, hogy Európa nem ártja bele magát a két versengő nagyhatalom Tajvant érintő viszályába.
A legrosszabb dolog az lenne, ha mi, európaiak azt gondolnánk, hogy követni kéne a tajvani kérdésben bárkit is, és alkalmazkodnunk kellene az amerikai ritmushoz és a kínai túlreagáláshoz
– mondta Macron egy francia gazdasági lapnak adott interjújában.
Nyilván való ugyanis, hogy az utóbbi hónapokban felmelegített tajvani konfliktus egy jól előkészített csapda Kína számára, amelyben az egyes európai politikusoknak a csali szerep jutott. Azonban az ukrajnai háború árnyékában Európa számára egy ázsiai hadszintér létrejötte gyomorrúgással lenne egyenértékű.
Egyes európai vezetők mindezek ellenére lelkesedéssel vetik bele magukat a Tajvan körül keltett mesterséges konfrontáció sűrűjébe. Tipikus példája ennek a magatartásnak az, ahogy a cseh politikai vezetés alakítja politikáját a kérdés kapcsán.
Az idei évet azzal indították Párágában, hogy az újonnan megválasztott cseh elnök, Petr Pavel telefonon egyeztet Caj Jing-ven, a tajvani terület vezetőjével.
Az esemény Peking heves tiltakozását váltotta ki, mivel a hivatalos jellegű tárgyalással Petr Pavel megsértette Kína nemzeti érzékenységét.
A cseh elnöki kabinet pedig hiába próbálta bagatellizálni az ügyet, a nemzetközi jog egyetlen Kínát ismer el, Tajvan nem rendelkezik önálló állami státussal, így hivatalos államfői egyeztetések részesévé sem válhat.
A diplomácia világában pedig alapvetés, hogy Peking szinte egyetlen elvárása partnereivel szemben, hogy tartsák tiszteletben területi integritását.
Az is közimert tény, hogy az egy Kína elv nemzetközi elismerése a térség békéjének a garanciája, amelynek szellemében egyetlen nyugati ország – Vatikán az egyetlen kivétel – sem tart fenn diplomáciai kapcsolatot Tajvannal, az ENSZ-ben sem rendelkezik képviselettel, illetve a nyugati vezetők jellemzően kerülik a nyilvános kapcsolatfelvételt a tajvani politikusokkal, mivel a sziget hivatalosan Kína egy szakadár tartományaként létezik.
Érdemes tudni, hogy a kínai államvezetés a lehető legnagyobb udvariassággal kezeli külkapcsolatainak alakítását. Ez azonban nem csak a politikai elitre, hanem a kínai kultúra jellegzetessége miatt az átlagemberre is igaz, amely egészen odáig terjed, hogy az egyértelmű elutasítás, a határozott nem kimondása is modortalanságnak számít, így a legtöbb esetben a visszautasítást is körmondatokban fejezik ki, nehogy megsértsék a másik felet. Kína ilyen, udvarias, körülményes, ravasz, de alapvetően békés.
A cseh elnöknek mindezek ellenére sikerült az egyetlen érzékeny pontra tapintani, amely azonnal kiváltja Peking ellenállsását. Kína területi integritása ugyanis a fentebb vázoltak szerint sérthetetlen, a tajvani szoros mindkét oldala Peking fennhatósága alá tartozik. Pont.
Petr Pavelnek néhány napjai sikerült újra belevonni hazáját egy agresszív Kína-ellenes diskurzusba. A cseh elnök nemrég kijelentette, hogy a nyugatnak Oroszország mellett Kínával is szembe kell szállnia. Jelentsenek bármit a Petr Pavel szavai, az biztos, hogy nem tesznek jót sem régiónk, sem Európa Kína-kapcsolatának.
Ha tekintetbe vesszük, hogy Petr Pavel NATO katonából lett politikus, érthető, hogy személyiségén ragadt némi harcias attitűd, azonban egy EU-tagország első embereként teljesen más viszonyulással kell viseltetnie kontinensünk egyik elsőszámú gazdasági partnere felé.
A cseh elnök csetlő-botló magatartásán és szerencsétlen kijelentésein azonban Kína képes nagyvonalúan túllépni, azon azonban már sokkal kevésbé, hogy a cseh alsóház elnöke, Markéta Pekarová Adamová nemrég Tajvanra látogatott, ugyanis ezzel a lépéssel a cseh kormány egyértelműen megsértette az említett kínai érzékenységet.
Véletlenről, szándékosság nélküli tapintatlanságról szó sincs, a cseh politikus tajvani útjára ugyanis az után került sor, hogy Nancy Pelosi félévvel korábban már súlyos diplomáciai összeütközést – amely majdnem valódi fegyveres konfrontációvá fajult – okozott azzal, hogy a szigetre látogatott hivatalos minőségében.
A nemzetközi kapcsolatok iránt érdeklődők számára világos, hogy a cseh politikai elit magatartása az USA irányába tett hűségeskünek felel meg. Ami azt jelenti, hogy a washingtoni elismerés sokkal fontosabb Prága számára, mint a hosszútávú cseh, regionális, illetve az európai érdekek. Az érdek szót pedig kétszeresen alá kell húzni.
Kérdés ugyanis, hogy mi értelme két lábbal belegyalogolni a világgazdaság motorjaként számon tartott Kína érzékenységébe, miközben nem csak Európának, hanem Tajvannak sem származik belőle semmiféle érdeke.
Tajvan meghatározó nemzeti pártja, a KMT is a Kínával történő békés megegyezésre törekszik. Nemrég a párt egyik magas rangú politikusa Kínába is ellátogatott, jelezve, hogy a jelenleg hatalmon levő tajpeji vezetés viszonyulása nem fejezi ki a tajvani kínaiak álláspontját.
A felmérések is a KMT álláspontját támasztják alá, ugyanis a lakosság többsége a status quo fenntartásában és a békés egyesülésben érdekelt.
