Feledésbe merült rejtekhelyek: igazi kincsek kerültek elő a föld alól

Feledésbe merült rejtekhelyek: igazi kincsek kerültek elő a föld alól

Ma van a régészet napja, melynek központi témájául idén a határokon átnyúló történeteket választotta a Magyar Régész Szövetség. Összegyűjtöttük a legkülönlegesebb érméket, melyek régészeti kutatások során, véletlenül bukkantak elő.

Valamennyi régészeti leletnek megvan a maga története, felfedezésük és feltárásuk olykor különlegességként vonul be a történelembe. Régészeti leletnek nevezzük azokat a tárgyakat, amelyek régészeti korúak, tehát 1711 előttiek és régészeti feltárás során, vagy más körülmények között a földből kerülnek elő. Azonban nem minden 1711 előtti tárgy minősül régészeti leletnek. Azok a régészeti korú tárgyak, amelyek bizonyítottan gyűjteményben maradtak fent, és nem temette be őket földdel az idő, nem minősülnek régészeti leletnek.

Ilyen például a Pénzmúzeumban őrzött, 1603-ban kibocsátott Székely Mózes ötszörös dukát is, amelynek gyűjteményből gyűjteménybe vándorlását jól nyomon lehet követni.

A régészeti leletek között különösen izgalmasak a kincsleletek, melyek jellemzője, hogy általában valaki szándékosan rejtette el őket, később azonban már nem tudott visszamenni érte, a rejtekhely pedig, ahogy telt az idő, feledésbe merült.

A nagyharsányi kincslelet, amely átírta a magyar pénzverésről alkotott elméleteket

Szent István király első verete, a Lancea Regis denár, amelyből múzeumunk 1 darabot őriz, és az állandó kiállításban is megtekinthető, sokáig elkerülte a kutatás figyelmét. 1968-ban azonban, egy Baranya vármegyei településen, Nagyharsányban egy kőbánya területén földmunkákat végeztek, amelynek során különleges kincsekre bukkantak.

Az ékszereket és pénzeket vegyesen tartalmazó kincsleletet a 11. század elején rejthették el, egy cserépedényben, amelyről a kincsben megtalálható, jó keltezőértékkel bíró bajor és cseh veretek tanúskodtak.

A lelet különlegességét azonban mégis az a közel 40 darab ezüstpénz jelentette, amelyekről a kutatás bebizonyította: ezek Szent István királynak a koronázása alkalmából vert pénzei, ezzel kiütve a nyeregből a korábban első magyar pénzként számontartott, körirata alapján Stephanus Rex denárként ismert veretet.

Bár azóta már több helyről is ismerjük Szent István első veretét, a Pénzmúzeum gyűjteményében megtalálható példány nagy valószínűséggel a Nagyharsányban elrejtett kincs részét képezte.

Hunoknak fizetett adó lehetett a bényi éremkollekció

A Garam alsó folyása mellett utazónak akarva-akaratlanul is feltűnik a vidék egyik legjelentősebb, igen gazdag múltú települése, Bény (Bíňa), amely kéttornyú templomával, a falut körülölelő sáncrendszerével a régészek paradicsoma lehet. Bény a régészeti leletek tanúsága szerint igen régóta lakott terület, az időszámítás kezdete óta mintegy négyszáz éven át fennálló kvád települést, de keleti gót közösségek nyomait, avar kori sírokat is találtak itt.

A 11. századtól pedig már jelentős településnek számított, amelyet a Hont-Pázmány nemzetség I. Istvántól (975-1038) kapta, majd e nemzetség képviselői a 13. század folyamán az ország legjelentősebb birtokosai közé tartoztak.

A Bényi éremkincsleletre 1964 szeptemberében bukkantak rá a községben egy régészeti feltárás során. Az összesen 108 darab bizánci solidus egy bikónikus (vállnál megtörő, zömökebb, hasnál szélesedő, vízszintes peremmel és hengeres nyakkal rendelkező) díszítetlen edényben került elő, hozzávetőleg 50–65 centiméter mélyen a földben.

Az éremkincs bizánci császárok és családtagjaik (Arcadius – 377-408., II. Theodosius – 401-450.) veretein kívül nyugatrómai uralkodók (Honorius – 384-423., III. Valentinianus – 419-455.) pénzeit is tartalmazza. A legfiatalabb veret 443-ból való, így elrejtésük az ezt követő időszakra tehető, amely a hunok európai térhódításának ideje, és a leletben előkerült érmék is feltehetően a hunoknak fizetett adókkal állhatnak összefüggésben.

Családi trezor Nógrádmegyeren

A kincsleletek nem mindig régészeti feltárás során kerülnek elő. Sokszor előfordul, hogy a jóhiszemű megtalálók akár évtizedekig is őrizgetik, mire valamelyik múzeumban szakavatott kezek közé kerül. Így történt ez Nógrádmegyeren is, ahol a háziak a sok-sok évvel ezelőtt, kerítésépítés közben talált kincseket – külső unszolásra – végül elvitték múzeumi szakértőkhöz.

Az alapos vizsgálatok során kiderült, hogy a 119 tallérból álló lelet összetétele hűen tükrözi a 17. század első harmadának magyarországi pénzforgalmát, így II. Rudolf (1552-1612) 5 darab és II. Mátyás (1608-1619) 1 darab, körmöcbányai veretei mellett számos külföldi veret is megtalálható a tallérleletben: a teljesség igénye nélkül többek között Alsó-Ausztriából, Stájerországból és legnagyobb számban – 41 darab – az ezüstbányáiról híres Tirolból, főleg Ferdinánd főherceg (1529-1595) vereteiből szerepel a kollekcióban.

A lelet legfiatalabb verete II. Mátyás Kuttenbergi tallérja 1617-ből. A lelet akkor kezdett csak igazán izgalmassá válni, mikor Majcher Tamás régész hitelesítő ásatást végzett a területen. A feltárások során megtalálta ugyanis az összedőlt ház pontos helyét, és be tudta azonosítani azt a gödröt is, ahonnan az éremkincs előkerült, sőt ahhoz a helyhez közel, szintén elrejtve még további aranypénzeket is találtak. A feltárások tanúsága szerint az ott élők családi vagyonukat őrizték elásva.

Egy kereskedő elrejtett vagyona Újfehértón 

Minden idők legnagyobb állami pénzjutalmát kapta meg a Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei újfehértói aranypénzek megtalálója. Az akkori nemzeti kulturális örökség minisztere, Görgey Gábor (1929-2022) tízmillió forintot adott annak a férfinek, aki a kerti munkálatok során talált, százmillió forint értékű régészeti leletet beszolgáltatta. Az Újfehértói aranykincs a közép-európai numizmatika egyik legjelentősebb lelete a 15-17. századból.

A 2002 áprilisában fellelt aranyérmék alig 20 centiméter mélyen voltak a földben. A megtalálók teljes inkognitót kérve tájékoztatták a Nyíregyházán található megyei Jósa András Múzeum munkatársait, akik két héten át vizsgálták a lelőhelyet, és végül összesen 261 aranypénzt találtak.

A múzeum munkatársa, Ulrich Attila történész, numizmatikus szerint ilyen jelentőségű aranypénz eddig még soha nem került elő hazánkban. Az éremkincs a második legnagyobb Közép-Európai aranylelet az 1935-ben felfedezett kassai kincs után. A két kincsben közös még, hogy nagy valószínűséggel ugyanabban az időszakban rejthették el őket.

Régészeti szakvélemények szerint ugyanis az újfehértói kincs egy gazdag kereskedő magánvagyona lehetett, amelyet – talán Thököly Imre (1657-1705) felső-magyarországi fejedelemségének 1684-85-ben bekövetkezett szétesése idején – rejtett el az akkori tokaji kereskedelmi út mellett. Valószínű, hogy később a tulajdonos már nem tudott visszamenni a kincsért, így maradt gazdátlanul az utókorra.

A leletben előforduló legkorábbi érme Luxemburgi Zsigmond (1368-1437) nagyszebeni aranyforintja 1436-ból, míg a teljes kollekció „legfiatalabb” képviselője I. Lipót (1657-1705) magyar király 1684-ben, Körmöcbányán vert aranypénze. A legtöbb pénzérme – 132 darab – a Magyar Királyság területéről származik, de szép számmal megtalálhatóak a leletben külföldi veretek is.

Az éremkincsben olyan különleges ritkaságok találhatóak, mint a többszörös súlyban vert aranyak, így II. Ulászló magyar király (1456-1516) hétszeres súlyban vert guldinere, és II. János Kázmér (1609-1672) lengyel király négyszeres súlyban lévő dukátja. Megtalálható közöttük I. Rákóczi György (1593-1648) tízszeres aranyforintja is, amely 35 gramm színaranyat tartalmaz.

A lelet összsúlya körülbelül 1,3 kilogramm, amelyet a feltárás után 103 millió forintra értékeltek. A kincslelet tudományos feldolgozása 2008-ra fejeződött be.

(Felhasznált irodalom: Tóth Csaba: Pénzek színes világa)