Hajlandók ingázni a magyarok? Térképen mutatjuk a munkaerőpiaci központokat

A legtöbben továbbra is a lakóhelyüknek megfelelő településen dolgoztak, az ő arányuk azonban 66%-ról 58%-ra esett vissza 2011 és 2022 között. Emellett egyre gyakoribbá vált az otthoni munkavégzés, elsősorban a megyei jogú városokban és a fővárosban jellemzően.

A saját otthonukban dolgozók aránya 3,8%-ról 6,7%-ra nőtt a két népszámlálás között, feltehetően a koronavírus-járvánnyal összefüggésben.

A Budapesten és a megyeszékhelyeken foglalkoztatottak összlétszáma közel 0,5 millió fővel, 1,8 millióról 2,3 millióra bővült 2011 és 2022 között. Az összes foglalkoztatott 47, illetve 49%-a dolgozott e települések valamelyikén a két időpontban.A munkaerő-mobilitás és az ingázás intenzitásának emelkedésével párhuzamosan a centrumtelepülések munkaerővonzó képessége is tovább növekedett.

Míg a kisebb lakosságszámú települések többnyire munkaerő-kibocsátó, addig a népesebb centrumtelepülések, így a főváros, illetve a megyeszékhelyek munkaerő-befogadó településeknek számítottak 2011-ben és 2022-ben is.

Munkaerőpiaci szempontból a centrumtérségek vonzáskörzetébe azokat a településeket soroltuk vizsgálatunk során, ahol a foglalkoztatottaknak legalább harmada a centrumtelepülésen dolgozik.

A vonzáskörzetek közül a legnagyobb a fővárosi, amely 169 települést foglal magában, de a miskolci, illetve a pécsi vonzáskörzet is 100-nál több településből áll. A kisebb körzetek közé tartozik a tatabányai (14 település), a békéscsabai (17 település) és a szolnoki (23 település).A munkaerőpiaci körzetek igazodnak a vármegyehatárokhoz, csak egy-két olyan település van az országban, amely a szomszédos vármegye megyeszékhelyének körzetéhez tartozik.

Kivételt képez ez alól a fővárosi munkaerőpiaci körzet, amely nemcsak Pest vármegyén nyúlik túl, de még az azzal nem szomszédos Veszprém, sőt Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye néhány településére is kiterjed.

2011-hez képest a budapesti, a miskolci és a szombathelyi vonzáskörzet nőtt leginkább (17, 14, illetve 9 településsel), a legnagyobb csökkenés pedig a salgótarjáni, az egri és a zalaegerszegi körzeteket jellemezte. Ez utóbbiakban 10, 8, illetve 6 település került ki a munkaerőpiaci vonzáskörzetből.

2022-ben a vidéki munkaerőpiaci központok közül a fővároshoz közelebb eső Székesfehérváron és Veszprémben a foglalkoztatottak közel fele (48, illetve 49%-a) más településekről járt be dolgozni.

A távolabb eső, nagylélekszámú megyeszékhelyeken a foglalkoztatottak több mint kétharmada helyben lakott, ez az arány csak Szeged (71%) esetében haladta meg a 70%-ot, Pécsett 68%, míg Debrecenben 67% körül alakult.Összehasonlításként, 2011-ben még 8 munkaerőpiaci központ esetében alakult 70% felett a helyben lakó foglalkoztatottak aránya, amely a legmagasabb Szegeden (79%), Debrecenben (78%) és Budapesten (76%) volt.

Bár a legalacsonyabb arány már akkor is Székesfehérvárt jellemezte, az is még bőven 50% felett alakult.

Mindemellett 2011-ben még 141 olyan település volt hazánkban, ahonnan egyetlen foglalkoztatott sem ingázott a megyeszékhelyek valamelyikére vagy a fővárosba, 2022-ben már csak 14 ilyet találtunk. E települések jellemzően Zala és Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye aprófalvas térségeiben helyezkednek el.

Adatok forrása: KSH, népszámlálás (2022).

A fővárosban és a megyeszékhelyeken a foglalkoztatottság bővülésének negyede a helyben lakóknak, közel harmada pedig a munkaerőpiaci vonzáskörzetek lakóinak volt köszönhető, a bővülés legnagyobb részét, összesen 43%-át azonban a távolabbi települések lakói biztosították.

Ennek hatására a centrumtelepüléseken 28%-ról 38%-ra nőtt a bejáró foglalkoztatottak aránya, amelynek több mint harmadát a vonzáskörzeten kívülről bejárók adták.

Mindegyik munkaerőpiaci központ esetében csökkent a helyben lakó foglalkoztatottak aránya, de míg Zalaegerszeg esetében mindössze 2,0%-kal, addig 6 város esetében a 10%-ot is meghaladta a visszaesés: a legnagyobb mértékben Kecskeméten (12%), Veszprémben (12%) és a fővárosban (11%).A legtöbb munkaerőpiaci központ a vonzáskörzetéből és azon kívülről is növelte a foglalkoztatottak létszámát, ugyanakkor Salgótarján, Veszprém, Székesfehérvár, Zalaegerszeg és Eger esetében kifejezetten a vonzáskörzeten túlról érkező munkavállalók biztosították a növekedést.

Adatok forrása: KSH, népszámlálás (2011, 2022).

Összességében megállapítható, hogy a magyarországi munkaerőpiac bővülése területileg egyenlőtlen módon ment végbe 2011 és 2022 között.

A centrumvárosok munkaerővonzó képessége a vonzáskörzetükön kívül is jelentősen erősödött, ami a munkahelyek koncentrálódását jelzi.