Hihetetlenül sokan, 1,8 millióan élnek Magyarországon tartós betegséggel

Tartós betegséggel (pl. magas vérnyomással, allergiával, mozgásszervi betegségekkel) élőnek vallotta magát több mint 1,7 millió fő, a kérdésre választ adók 27%-a. A fogyatékossággal élők csoportja részben átfedi az előbbit, de lényegesen kisebb: 270 ezer fő, a válaszadók 4%-a sorolta magát ebbe a kategóriába.

A korlátozottság nem közvetlenül az egészségi állapotról ad képet, hanem arról, hogy az emberek mekkora nehézségeket tapasztalnak meg mindennapi életük során az egészségi állapotuk, fogyatékosságuk miatt (egy betegség, fogyatékosság miatt megtapasztalt nehézség függ a kapott egészségügyi ellátástól, az igénybe vehető segédeszközöktől és a környezet támogatásától is). A népszámlálás az ún. funkcionális korlátozottságot, az alapvető tevékenységekben megélt nehézségeket vizsgálta a látás, hallás, járás, önellátás, emlékezés és kommunikáció terén. Súlyosan korlátozottnak számít, aki a vizsgált területek legalább egyikében nagy nehézséggel küzd, vagy nem képes az adott tevékenységre; mérsékelten korlátozott pedig az, aki legalább az egyik területen kisebb nehézségeket tapasztal meg. 

Közel 460 ezer fő, a válaszadók 9%-a számolt be súlyos korlátozottságról, míg mérsékelten korlátozottnak 1,8 millió fő, a kérdésre válaszolók 27%-a vallotta magát. A fogyatékossággal élők több mint fele (58%), a tartós betegek negyede (25%) él súlyos funkcionális korlátozottsággal. 109 ezer fő, a válaszadók 2%-a súlyosan korlátozott, fogyatékossággal élő és tartós beteg egyszerre.

A középkorúaknál ugrik meg a súlyosan korlátozottak aránya

A súlyos korlátozottság jelenléte a funkcionális korlátozottság egyik területén sem haladja meg az 1%-ot gyerekkorban és fiatal felnőttkorban. A negyvenes életévek közepétől kezdődik a súlyos nehézségekkel küzdők arányának markánsabb növekedése, elsősorban a járási nehézségekben megmutatkozó mozgásszervi panaszok esetében, amelyek aránya a 45–64 éves korosztályban közel ötszöröse a 25–44 évesek közt tapasztalhatónak. A középkorúaknál a járás mellett a hallás és a látás a legtöbb nehézséget okozó terület.

A nyugdíjas korosztály legmeghatározóbb nehézségei is a járás, hallás és látás terén jelentkeznek. Minden ötödik idős súlyos járási nehézségekkel él, hallás és látás terén is minden tizennegyediknek vannak nagy nehézségei.

A középkorúakhoz viszonyítva a többi területen is többszörösen magasabb a súlyosan korlátozottak aránya. Különösen nagy, közel ötszörös a különbség az önellátás terén, ahol a nyugdíjas korúak közül minden huszadik nagy nehézségekkel szembesül. 

Összességében a súlyosan korlátozottak aránya az 5–44 éves korosztályban 3%, a 45–64 éveseknél már 8%, a 65 év felettieknél pedig 26%.

A súlyosan korlátozottak közt életkortól függetlenül magasabb az alapfokú és alacsonyabb a közép-és felsőfokú végzettségűek aránya

A súlyos korlátozottság hátrányt jelent az iskolázottság és azzal összefüggésben a munkaerőpiaci lehetőségek terén. A súlyosan korlátozottak körében a nem korlátozottakhoz viszonyítva jelentős mértékben felülreprezentáltak az alapfokú végzettségűek (44%, szemben a nem korlátozottakat jellemző 15%-kal) és alulreprezentáltak a felsőfokú végzettségűek (12%, a nem korlátozottaknál 29%). 

Ez a különbség különböző mértékben, de minden korcsoportban megfigyelhető. A 25–44 éves súlyosan korlátozottak közt a nem korlátozottakhoz képest feleakkora a felsőfokú végzettségűek aránya, viszont két és félszeres azok aránya, akik csak alapfokú végzettséget szereztek. A mérsékelten korlátozottak iskolázottsága sokkal közelebb áll a nem korlátozott népességhez, és a fiatalabb korcsoportok felé csökken a különbség közöttük. A munkaképes korúak között a nem korlátozottakhoz viszonyítva kissé alacsonyabb a felsőfokú végzettségűek, ugyanakkor magasabb a középfokú végzettségűek aránya.