Sokat segíthet egy termék vagy szolgáltatás népszerűsítésében egy a közösségi médiában aktív „közszereplő”, vagy ahogy mostanság hívják: influenszer. A hirdetők rá is kaptak a lehetőségre, az influenszerek közösségi oldalain vagy egyéb felületein sorra jelennek meg a termékelhelyezések. Az ilyen együttműködésből a reklámozók komoly bevételekre tehetnek szert, ám arról kevesebb szó esik, hogy ezek után hogyan kell adózni. A témában Baranyi Gábor, a Deloitte adóosztályának partnere segített a Növekedésnek eligazodni.
Az online marketing egyik mostanság rendkívül népszerű formája a közszereplők közösségi oldalakon aktív, kiterjedt követőtáborát célzó hirdetés. Ezek a közszereplők „influenszerekké” válnak azáltal, hogy a posztjaikban látható termékekkel/szolgáltatások igénybevételével jelentős hatást gyakorolhatnak követőik fogyasztási szokásaira. Az ilyen marketingtevékenység lehet alkalmi, de egyes szereplők például márkanagykövetként akár huzamosabb ideig is népszerűsíthetik egy vállalkozó termékeit, vagy szolgáltatásait.
Ez a tevékenység régóta biztosít bevételi forrást, ám az ilyen típusú bevételszerzés adóztatásának nincsenek tételes szabályai, ami miatt problémás helyzetbe kerülhet az adófizetési kötelezettségét nem megfelelően teljesítő influenszer.
Amennyiben a jövedelemszerzés magánszemélyként valósul meg, 15 százalékos személyi jövedelemadót kell fizetni.
Baranyi Gábor: Az influenszerként szerzett jövedelemek helyes adózása
számos kérdést vethet fel
Ehhez, főszabály szerint, hozzájön a 18,5 százalékos társadalombiztosítási járulék is - hívja fel a Növekedés.hu figyelmét Baranyi Gábor, a Deloitte adóosztályának partnere. Mint mondja, az adó- és járulékterhek azonban az adott jogviszony formájától, illetve a megszerzett jövedelem mértékétől függően eltérőek lehetnek!
A jogviszony kapcsán vizsgálni kell azt, hogy az influenszerek milyen szerződés alapján végzik tevékenységüket.
Szakértőnk szerint talán az a legegyszerűbb, ha megbízási szerződés jön létre. A megbízási jogviszonyból származó jövedelemre ugyanis egyértelmű rendelkezéseket tartalmaz a személyi jövedelemadóról szóló törvény: a bevételből tételes költségelszámolással vagy 10 százalékos átalányköltség alkalmazásával állapítható meg az adóalapot képező jövedelem.
Gondosan kidolgozott szerződés nélkül is felmerülnek azonban adókötelezettségek. Amennyiben a jövedelemszerzés jogcímét vizsgálva az adott bevétellel kapcsolatos adókötelezettségre a törvény nem tartalmaz kifejezett rendelkezést, az egyéb jövedelemre” vonatkozó szabályokat szükséges alkalmazni. Ez azonban az adózók számára kedvezőtlenebb, mivel az egyéb jövedelem tekintetében a személyi jövedelemadó mellett, 2022. júliustól 15 százalékos (korábban: 15,5%) szociális hozzájárulási adó kötelezettség is felmerül - hangsúlyozza Baranyi Gábor.
Más a helyzet, ha az influenszer, mint vállalkozó adózik. Többnyire a KATA, azaz a kisadózó vállalkozások tételes adója előírásai alapján.
Szakértőnk tapasztalatai alapján az influenszerek nagyon gyakran „KATA”-s vállalkozóként teljesítették az adózási kötelezettségeket. Az erre az adónemre vonatkozó, 2021 januárjától hatályba lépett változások jelentősen szűkítették ennek az adózási formának az alkalmazhatóságát. Idén januártól egyrészt megszűnt a „többes katázás” lehetősége: ugyanaz a személy csak egy vállalkozásban lehet kisadózó.
Továbbá, a korábbi tételes adókötelezettségek mellett, az idei évtől a kisadózó vállalkozások bevételét egy új, jelentős adómérték is terheli:
- 40 százalék adót kell fizetnie annak a magyar vállalkozásnak, amely olyan kisadózónak juttat bevételt, amellyel kapcsolt vállalkozási viszonyban áll;
- a kisadózó vállalkozást 40 százalék adó terheli, ha olyan kifizetőnek nem minősülő (pl. külföldi) vállalkozás juttat bevételt neki, amellyel kapcsolt vállalkozási viszonyban áll;
- a juttatás 3 millió Ft-ot meghaladó része után 40 százalékos adót kell kifizetnie annak a magyar cégnek, amely ugyanazon kisadózónak az év elejétől összesítve 3 millió forintot meghaladó összegű bevételt juttat.
Az influenszerek számára ugyanakkor adott esetben kedvezőbb lehet, ha nem közvetlenül magánszemélyként hanem saját cégükön keresztül szerződnek.
Ilyen esetben a jövedelem a társasági adóra vonatkozó szabályok, esetleg a speciális „KIVA” („kisvállalati adó”) szabályok alapján válik adóztathatóvá.
Felmerül a kérdés, hogy adóköteles-e a barter? Sok esetben a juttatás nem pénzbeli kifizetés. Az influenszer bizonyos termékeket vagy szolgáltatást kap véglegesen vagy a reklámkampány alatt időlegesen. A személyi jövedelemadó törvény alapján ez utóbbi juttatások is adóköteles bevételnek minősülnek, így az adókötelezettség ezekben az esetekben is fennáll. Az adókötelezettség teljesítése is jelenthet nehézséget. Ha a bevétel juttatója ún. „kifizetőnek” minősül – ilyen például egy magyar társaság –, akkor a juttatás hónapjában adóelőleg formájában köteles levonni a felmerülő adót a magánszemély adózótól, emellett köteles azt megfizetni, valamint bevallani azt az adóhatóság felé.
Baranyi Gábor szerint ez arra az esetre is igaz, ha megbízási jogviszony alapján, önálló tevékenységként történik a jövedelemszerzés. Amennyiben a kifizető eszerint jár el, akkor az adózó egyszerűbb helyzetben van, mivel az adóhatóság által készített éves adóbevallás-tervezet is tartalmazni fogja a vonatkozó adatokat.
Előfordulhat azonban, hogy a bevétel nem kifizetőtől származik, vagy az adóelőleg levonása nem lehetséges – például termékek juttatásakor. Ez a helyzet adminisztratív többlet terhet ró az adózókra.
Ilyen esetben speciális szabályok mentén, negyedévente kell teljesíteni az adókötelezettséget és az éves bevallás megfelelő elkészítéséről is neki kell gondoskodnia. Ebben az esetben pozitívum, hogy az egyéb jövedelemnek minősülő juttatás tekintetében mind a személyi jövedelemadó, mind a szociális hozzájárulási adó vonatkozásában adóalap-korrekció alkalmazható, így csak a jövedelem 87 százaléka képez adóalapot - emeli ki a szakértő. Mint mondja:
A fentieken túlmenően további megfontolásra érdekes kérdés az influenszerek számára, hogy a jogszabály által biztosított keretek között mely egyéb speciális adózási formát érdemes választaniuk. „Üzletszerű” működés esetén ugyanakkor üzleti és polgári jogi szempontok miatt is megfontolandó lehet egy cég alapítása.
Körültekintően javasolt eljárni azoknak a magánszemélyeknek, akik külföldi forrásból (is) szereznek jövedelmet. Ezzel kapcsolatban egyrészt fontos tudni, hogy a NAV automatikus információcsere keretében a magyar magánszemélyek külföldi jövedelmeiről már rendszeresen kap adatot. Amennyiben a bevallásban egyáltalán nem, vagy csak részben szerepelnek a külföldről származó jövedelmek, úgy a NAV vizsgálatot indíthat. Másrészt a külföldről származó jövedelmek évközi teendőket is eredményezhetnek (az adózási formától függően), például negyedéves adóelőleg fizetési kötelezettség formájában.
