Hogyan alakult az iskolát korán abbahagyók aránya?

A legrosszabb érték, 16,8 százalék Romániában, a legjobb, 2,0 százalék Horvátországban volt. A cseh érték 5,4, a lengyel 4,1 és a szlovák 7,5 százalék, vagyis a V4 országok között a magyar adat a legrosszabb. Az EU által 2030-ra elérendő célérték 9 százalék.

2014-ről 2024-re az EU egészében 1,8 százalékkal csökkent az iskolát korán abbahagyók aránya. A magyar értékek  az utóbbi három évben folyamatosan javultak: 2022-ben 12,2, 2023-ben 11,6 és 2024-ben 10,3 százalékon álltunk. 2024-ben a férfiak esetén 10,7, a nők esetén 9,9 százalék az arány, vagyis nincs jelentős eltérés a férfiak és nők körében az iskolát korán elhagyók aránya között.

A román adat viszont 2022 óta folyamatosan romlik: 2022-ben még 15,6, 2023-ban 16,6 és 2024-ben 16,8 százalék volt az érték.

Érdekes a nagyon magas, 12 százalék feletti német érték is, aminek magyarázatát valószínűleg a fiatalkorú bevándorlók alacsony képzettségi szintjében, és a bevándorlók gyermekeinek korai iskolaelhagyásában kereshetjük.

Az Eurostat további érdekes adatokat is közöl. Esetünkben jó hír, hogy a teljes lakosságon belül a 18-24 évesek aránya 2024-ben 10,3 százalék volt, ami a 7. legmagasabb érték, jobb az EU-s átlagnál (9,3 százalék) és a V4-ek között is, Csehország után (10,4 százalék) a második legmagasabb érték.

Ez a korosztály egyébként – az érdekesség kedvéért – 2001 és 2007 között született.

Meglepő viszont, hogy 2024-ben ebben a korcsoportban azok aránya, akik egyáltalán nem akarnak dolgozni 3,2 százalék, ami a 6. legmagasabb arány. Az EU-s átlagérték 2,1 százalék.

Az iskolát korán abbahagyók még mindig magas aránya egyrészt arra figyelmeztet, hogy ezzel az alacsony végzettséggel nehéz és egyre nehezebb lesz elhelyezkedniük. Ezen tudna segíteni a továbbképzés, a felnőttképzés. A 18-24 éves korcsoportban nem formális képzésben résztvevők arányával kapcsolatos legutolsó Eurostat adat 2022-ből való.

Ekkor a magyar érték rendkívül alacsony, 3,6 százalékos volt. Például a dán érték 20,4, a horvát 38,7 vagy a belga 24,9 százalék. Sajnos a többi V4-es ország adata nem áll rendelkezésre.Az EU-s átlag 7,6 százalék.

A német adat alig jobb, mint a magyar, csupán 4,5 százalék, miközben nagy az iskolát korán elhagyók aránya. Nem véletlenül hívja fel például a Draghi-féle versenyképességi jelentés is a figyelmet a rossz német felnőttképzési és továbbképzési adatokra.

A fiatalkorúak minél szélesebb körének iskolában tartása, illetve a kiesők továbbképzésének biztosítása nemzeti ügy, hiszen tudáslemaradásuk egyet jelent a jobban fizető munkahelyekről való kiszorulásukkal és általános társadalmi lemaradásukkal.

A vállalkozások ugyanakkor munkaerő hiánnyal küzdenek, de ezeket a fiatalokat nehezen tudják alkalmazni, hiszen alacsony tudásszintjük miatt nem felelnek meg az egyre  magasabb tudásszintet ígénylő munkahelyi követelményeknek. Másrészről viszont sikeres továbbképzés esetén növelnék a képzett munkaerő arányát, amivel javíthatnák a humán vagyon minőségét.

Erre azért is nagy szükség lenne, mivel a különböző nemzetközi versenyképességi jelentések egybehangzóan a humán vagyon képzettségével kapcsolatos elmaradásban – legyen az a felsőfokú képzésben résztvevők alacsony aránya, vagy az iskolát korán abbahagyók magas aránya – keresik versenyképességi lemaradásunk egyik fontos okát.

A svájci IMD Versenyképességkutató 2024 évi tudásversenyképességi tanulmánya szerint Magyarország a vizsgált 67 ország között csak az 50. helyen van a tudásversenyképesség tekintetében. Ugyanakkor Ausztria a 10., Csehország a 30. és Lengyelország a 36. helyen van. Igaz, Szlovákiát három hellyel megelőzzük.

Az általános helyezésnél is rosszabb a pozíciónk a rendelkezésre álló humán erőforrásokat jellemző és a jövő gazdasági sikerei szempontjából kiemelkedően fontos jövőre való felkészültségi képességek tekintetében.

Ebben a mutatóban csak az 59. hely a miénk. Ausztria a 17., Csehország a 38. és Lengyelország a 39. helyen van. Szlovákiát erre a mutatóra is három pozícióval előzzük meg. Hasonló problémára mutat rá az EU Innovációs Eredménytábla tanulmánya is, amelynek összefoglaló rangsorában 2024-ben a 21. hely a mienk, de a humán vagyon tudásszintjére már hátrább, a 25 helyre kerültünk a 27 tagország között.A magyar gazdaság sikere, az új technológiák sikeres alkalmazhatósága ma már nem elsősorban az úgynevezett fizikai beruházások függvénye, hiszen ezek hatékony hasznosítása  – még a digitalizáció előrehaladtával is, sőt talán éppen amiatt – egyre magasabban képzett munkaerőt igényel.

Ennek elérése a GDP-arányos tudásberuházások jelentős bővítését tenné szükségessé, aminek segitségével az iskolából való kimaradások arányát is jelentősen lehetne csökkenteni, illetve a kimaradók felzárkóztatására is több forrást lehetne fordítani.Összességében pedig a tudásalapú gazdaság megteremtéséhez nagyon nagy szükség lenne egy olyan humán vagyon fejlesztési stratégia mielőbbi megalkotására, amely a maga teljességében foglalkozna a teljes magyar humán vagyon helyzetével, az említett témák mellett a felsőfokú képzettségűek, ezen belül az úgynevezett STEM (tudomány, technológia, műszaki területek, matematika) végzettségűek alacsony arányának, a felnőtt lakosság alacsony továbbképzési arányának és a jelentős regionális tudáskülönbségek problémáival és azok megoldásával is.Enélkül ugyanis nehéz lesz szintet lépnünk: a jelenlegi, inkább az összeszerelő munka túlsúlyával, az alacsony helyi hozzáadott érték előállítással, -  aminek egyik oka a helyi tudásteremtés alacsony szintje -,  jellemezhető gazdaságról áttérnünk az általánosan magasabb életszínvonalat és életminőséget biztosító tudásalapú gazdasági berendezkedésre.

Ilyen átfogó stratégia kimunkálása azonban egy, a humán vagyon egészének fejlesztéséért felelős szervezet létét is igényelné.