Hogyan lehet a munkahelyeket újjáépíteni a koronavírus-válság közepén?

Elemzések2020. jún 26.Növekedés.hu

Az állami, a magán- és a szociális szektor vezetői sürgős lépéseket tesznek a gyorsan változó munkahelyi válság kezelésére. De további gyors és proaktív lépésekre lesz szükség a McKinsey tanulmánya szerint.

A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet előrejelzése szerint a világjárvány 2020 második negyedévében közel 7 százalékkal csökkentheti a globális munkával eltöltött időt, amely 195 millió teljes munkaidős foglalkoztatásnak felel meg.

A becslések szerint Afrikában, Európában és az Egyesült Államokban a munkaerő minimum egyharmada kitett a válság következtében bekövetkezett jövedelemcsökkenésnek vagy elbocsátásoknak.

A több millió munkahely eltűnése viszont nagymértékben csökkenti a fogyasztást, negatívan hatva a gazdaság egészére. Még azokban az országokban is, ahol széles szociális háló van, a munkanélküliség társadalmi és pszichológiai problémája komoly kihívásokat okoz. A munkahelyek elvesztése pedig aránytalanul érinti az alacsonyabb fizetésből élőket és a kisvállalkozásokat - olvasható a Pallas Athéné Geopolitikai Kutatóintézet elemzésében.

A köz-, a magán- és a szociális szektor vezetői már így is jelentős lépéseket tettek, de a McKinsey stratégiákkal és a bevált gyakorlatokkal kapcsolatos világméretű kutatásai azt mutatják, hogy további lépéseket kell tenni a következő két területen:

  • A gazdaság szereplőire lebontott képpel kell rendelkezni arról, hogy kinek szükséges segítséget nyújtani a munkája megtartása, vagy új munkahely keresés érdekében. Különös figyelmet kell fordítani a kisvállalkozásokra és a legsebezhetőbb munkavállalókra, ideértve az informális szektorban dolgozókat is.
  • Kreatív, ágazatspecifikus megoldásokra van szükség, amelyet gyorsan lehet eljuttatni azokhoz, akik szükséget szenvednek. Amint a kormányok felkészülnek a gazdaság újbóli megnyitására, kreatív módszereket kell találniuk a foglalkoztatás maximalizálása és az új fertőzésekkel szembeni védelem érdekében, a globális és a helyi közegészségügyi hivatalok globális irányelveit követve. Különös figyelmet kell fordítani a kisvállalkozások újraindítására és támogatására, amelyek az országok nagy részében a legtöbb munkahelyet biztosítják. Ugyanakkor a kormányoknak és a vállalkozásoknak új mechanizmusokat kell létrehozniuk annak érdekében, hogy segítsék az embereket, hogy olyan foglalkozásokba irányítsák át őket, amelyekben a munkakereslet továbbra is meghaladja a kínálatot, ehhez gyorsan meg kell teremteni az új munkájukhoz szükséges készségeket.

A gazdasági szereplőkre bontott kép fontossága

A gazdaság szereplőire lebontott képpel kell rendelkezni arról, hogy azonosítani lehessen, kinek kell segíteni.

A vizsgálatot érdemes három kulcsfontosságú dimenzióban meghatározni: ipari ágazat és foglalkozás; a demográfiai mutatók (például jövedelem, iskolai végzettség és életkor) és a vállalkozás mérete szerint.

Európában és az Egyesült Államokban a szolgáltató ipar a kiszolgáltatott munkahelyek körülbelül 40 százalékát adja. Hatékony módszer lehet például a hőtérkép készítése egy egész ország, régió, város vagy városrész szintjén is. Értékük abban rejlik, hogy feltárják a lehetőségeket a munkaerőpiaci átcsoportosításra. A hőtérképeket rendszeresen frissíteni kell, hogy megragadják a munkaerőpiac dinamikus jellegét, figyelembe véve a járvány fejlődését és a kormányok erre adott válaszait.

Mely társadalmi rétegek a legsebezhetőbbek?

Az Egyesült Államokkal kapcsolatos elemzés kimutatta, hogy az alacsony keresetűek és azok az emberek a legsérülékenyebbek, akik nem rendelkeznek pénzügyi tartalékkal.

Európában elsősorban az oktatás van jelentős hatással a rövid távú munkahelyi kockázatokra. A veszélyeztetett munkahelyek négyötöde olyan állás, amely nem igényel felsőfokú diplomát. A felsőfokú végzettség nélküli alkalmazottak munkája kétszer annyira veszélyeztetett, mint az egyetemi végzettséggel rendelkezőké.

Európában leginkább a fiatal korosztály (24 éves vagy annál fiatalabb munkavállalók) munkahelyei vannak a legnagyobb kockázatnak kitéve a válságban.

A célzott programokra felhozható például Brazília, ahol mintegy 610 millió dollárnyi extratámogatást juttattak a Bolsa Famíliahoz, egy kormányzati programhoz, amelyet 2003-ban vezettek be a szegénységben élő brazíliai családok támogatására, lehetővé téve ezáltal további egymillió ember elérését. Egy másik beavatkozási példa a kanadai sürgősségi juttatás, amelynek célja, hogy havonta kb. 1 440 amerikai dollárnak megfelelő adóköteles jövedelemtámogatást biztosítanak a legfeljebb négy hónapig munkanélküliséggel küzdő és foglalkoztatásbiztosításban nem részesülő munkavállalók támogatására.

A jövedelmi szinten és az iskolai végzettségen túl kifejezetten érintettek lehetnek a kisebbségi és a női munkavállalók is. A feltörekvő gazdaságokban különösen figyelmet kell fordítani az informális szektorban működő munkavállalókra, akik a teljes munkaerő jelentős részét adják.

Hogyan érinti a válság a kisvállalkozásokat?

Különös figyelmet kell fordítani a kis- és középvállalkozásokra (kkv-k), amelyek a legtöbb gazdaságban a munkahelyek többségét adják. Ausztráliában például a kkv-k a kockázatnak kitett munkahelyek 68 százalékát adják. Az Egyesült Államokban a kkv-k fele bocsátott már el munkavállalókat.

Még kitettebb helyzetben vannak a kkv-k a fejlődő gazdaságok esetében. Afrikában a kkv-k a foglalkoztatás 80 százalékát adják, szemben az Európai Unió 50 százalékával és az Egyesült Államok 60 százalékával.

A feltörekvő piacokon sok kisvállalkozás működik az informális szektorban, ezért kritikus fontosságú, hogy a gazdaság újjáélesztésére irányuló erőfeszítések kiterjedjenek a gazdaság informális részeire is.

A kisebb vállalkozások általában alacsonyabb tartalékokkal rendelkeznek.

Az Egyesült Államokban a medián kisvállalkozásnak csupán 27 napig van tartaléka, míg a kkv-k negyedének csupán 13 nap vagy annál kevesebb a pénzügyi puffere.

Elsősorban az idegenforgalom és a kiskereskedelem érintett, mindenekelőtt a vidéki térségekben. Az informális szektor ebből a szempontból is különösen érzékeny, ugyanis a kormányok előtt láthatatlan, amely megnehezíti, hogy hozzáférjenek a támogatásokhoz.

Kreatív, ágazatspecifikus megoldások

Azokban az országban, ahol sikerül lelassítani vagy megfordítani a fertőzések növekedési ütemét, felkészülhetnek az új szakaszra való áttérésre, a gazdaság ellenőrzött újranyitására. Az ágazati és foglalkozási szintű hőtérkép kulcsfontosságú eszköz lehet ebben az erőfeszítésben: minden egyes kockázatnak kitett iparág vagy szolgáltatás esetében a kormányok merész és gyors beavatkozásokkal indíthatják be a gazdaság működését. A beavatkozások középpontjában a fogyasztói kereslet ösztönzése és a bizalom helyreállítása kell álljon. A korábbi válságokból fontos tanulságok vonhatóak le a jelenre. Például számos ország, amelyet terrortámadás ért, a bizalom és a kereslet helyreállítását célzott utalványokkal vagy kedvezményekkel tudta helyreállítani. Egyes országok azonban ezt nem engedhetik meg maguknak, ezért a helyzet kreatív megoldásokat és a magánszektor bevonását igényli.

Például Dél-Afrikában üzletemberek létrehoztak egy ún. Future Trustot, hogy 55 millió dollár összegben kínáljanak támogatást a világjárvány által sújtott kkv-knak. A beindítást követő első napokban több mint 10 000 pályázat érkezett be, és az ország legnagyobb bankjaival együttműködve megkezdődött a támogatások kiutalása.

Ugyanakkor a kormányoknak és a vállalkozásoknak új mechanizmusokat is meg kell teremteniük, amelyek segítenek azoknak az embereknek, akiknek át kell képezniük magukat. Ez a folyamat csak akkor lehet sikeres, ha példátlan sebességgel és flexibilitással történik.

A munkahelyek megóvása és újrateremtése célzott átcsoportosítás és átképzés révén

Már a Covid–19 válság előtt is jelentős strukturális változások voltak folyamatban (automatizálás, a zöld energia felé történő elmozdulás), amelyek új készségeket igényeltek a munkavállalóktól. Az előrejelzések szerint növekedni fog az IKT szakemberek, a digitális írástudás és a kognitív, társadalmi és érzelmi készségek iránti igény. Ezzel párhuzamosan például csökken az adminisztratív munkakörök szerepe. A Covid–19 válság új paradigmákat vezet be.

Először is, a fizikai távolodás miatt a hagyományos formátumok online módon kerülnek helyettesítésre. Másodszor, a gyors újranyitás is a korábbitól eltérő készségeket igényel. Harmadsorban, egy ilyen mértékű válság gondolkodásmód-változtatást eredményez a társadalom nagyobb érdekei iránt eltolódva, felváltva a korábbi profitérdeket.

Azoknak a cégeknek, amelyek egyébként versenytársak lennének, sok esetben együtt kell működniük, és ipari szintű átképzési lehetőségeket kell biztosítaniuk.

Három fő cselekvési terület javasolt:

  • Növekvő átláthatóság a kereslet, az új munkalehetőségek, a szükséges készségek, valamint a meglévő készségekre vonatkozóan. Az iparkamarák, a munkaerő-ügynökségek és a nagyvállalatok gyorsan létrehozhatnak olyan információcserét biztosító online portálokat, amelyeken a munkaadók új lehetőségeket hirdethetnek meg, míg a munkavállalók megismerhetik, hogy milyen készségekre és ismeretekre van szükség a munkahelyeken. A kormányok és a nonprofit szervezetek az online platformokhoz kapcsolódóan kiegészítő szolgáltatásokat hirdethetnek meg: oktatással, tanácsadással és önéletrajzírások segítésével.
  • Gyors és nagyarányú átképzés. A kormányoknak, iparkamaráknak és oktatási intézményeknek fel kell készülni az új helyzetre. Egyes iparágak átmeneti hanyatlása lehetőséget kínál a továbbképzés tekintetében a jövőorientált területeken. Két külön beavatkozásra van szükség ebben a tekintetben: a rövid távú keresletnövekedésre való felkészülésre egyes területeken (pl. patikák, egészségügy), és a hosszabb távú felkészítés vagy átképzés, amely lehetővé teszi az egyéneknek a jövőbeli készségfejlesztési tendenciákkal összhangban lévő karriert. A hosszabb távú képzések a digitális műveltségre, a társadalmi és érzelmi készségekre is összpontosíthatnak – ezek mind olyan képességek, amelyek relevánsak lesznek a jövő munkaerőpiacán.
  • Hatékony, kormány által támogatott ösztönzők kidolgozása az átcsoportosításhoz és az átképzéshez. A direkt pénzügyi támogatásokért vagy adókedvezményekért cserébe a kormányok megkövetelhetik a vállalkozásoktól, hogy fektessenek be a képzésbe és a munkaerő továbbképzésébe. Például Németországban a közelmúltbeli képesítési lehetőségekről szóló törvény előírja a vállalatoknak a munkavállalók kötelező átképzését az állami támogatás igénylése esetén; a kisebb vállalkozások arányosan nagyobb támogatást kapnak. A mikrovállalkozások képzési költségeinek 100%-át, a kkv-k pedig 50%-át fedezi a támogatás. A kormányok más célokat is elérhetnek, például növelhetik az informális vállalkozások nyilvántartásba vételét és javíthatják a nők gazdasági részvételét pénzügyi támogatás ellenében.

A kiszolgáltatott kisvállalkozások újraindítása

A gazdaságok újbóli megnyitására, valamint a lakóhelyüket elhagyni kényszerült munkavállalók áthelyezésére és átképzésére irányuló kezdeményezések szempontjából különös figyelmet kell fordítani a kisvállalkozásokra. A világ minden táján a kormányok lépéseket tesznek a kisvállalkozások támogatása és védelme érdekében.

Egyesek árukat és szolgáltatásokat vásárolnak, például a készletek felhalmozása céljából. Mások a kiskereskedőkhöz irányítják a fogyasztókat. És vannak olyan kormányok, amelyek a bevételkiesést kompenzálják közvetlen támogatások, adókedvezmények és fizetési halasztások nyújtása révén.

A kkv-k újraindítása és fennmaradása érdekében az alábbi cselekvések javasoltak:

  • Segíteni kell a kkv-knak az online térnyerést. A kisvállalkozások gyakran nem férnek hozzá a piaci információkhoz és a műszaki infrastruktúrához, amely hátráltatja számukra a munkaerő gyors átcsoportosítását vagy szolgáltatásportfóliójának bővítését. A kormányok támogathatják az ismeretek átadását az egyes kkv-k között, tanácsadást nyújthatnak az új lehetőségekkel kapcsolatban is, és technikai támogatást nyújthatnak a szolgáltatások bővítéséhez. Minden ilyen erőfeszítés esetén a kormányok fontolóra vehetik a szabályozási akadályok gyors csökkentését – még akkor is, ha ez csak a válság alatt átmenetileg történik is.
  • A nagy- és kisvállalkozások közötti együttműködések elősegítése. A kormányok és az iparkamarák bevonhatják a nagyvállalatokat és az iparvezetőket, hogy vállaljanak felelősséget az egész szektor ökoszisztémájáért és értékláncáért. A nagyobb vállalkozások egyedi perspektívákat és gyakorlati tanácsokat nyújthatnak a kisebb vállalkozások számára. Például segítik a kisebb vállalkozásokat a távoli munkavégzésre vagy a digitális csatornákra való áttérésben, vagy az átalakuló igények kiszolgálásában (pl. fertőtlenítők, maszkok gyártása). Található arra is példa, hogy nagyvállalatok és a gazdag magánszemélyek csoportja segélyalapot hozott létre, amely befektetési portfóliójában a kkv-kra koncentrál.
  • A kkv-k legsebezhetőbb rétegének a védelme. A kormányoknak gyorsan kell cselekedniük annak biztosítása érdekében, hogy a kkv-kat – ideértve az informális mikrovállalkozásokat is – bevonják a segélyezési és ösztönző csomagokba. A kormányoknak fel kell tárniuk, hogy miként lehetne biztosítani, hogy a kkv-k részesüljenek a keresleti ösztönzőkből, a munkahelyteremtés kiterjesztéséből.

A munkahely-megtakarításra adott válaszokat a jelenlegi helyzetben napokon belül kell megtervezni és alkalmazni, ezáltal jelentősen felgyorsítva a folyamatokat, amelyek normál időben akár hónapokat vesznek igénybe.