Honnan lesz áramunk a következő két-három évtizedben? 

Az áram, a villany, a villamosenergia szinonima, és ezen a piacon szintén létezik tárolás is, de azért ez nem olyan praktikus itt, mint az üzemanyag-, vagy a gázpiacon. Hiszen az üzemanyagot betehetjük hordókba, a földgázpiacon pedig hatalmas tárolókban várakozhat a molekula.

A villamosenergia-piacon a termelésnek és a felhasználásnak állandóan egyensúlyban kell lennie.

A legfontosabb kihívások az árampiacon

Magyarország áramfelhasználása folyamatosan nő, az ipar igényei is gyarapodnak, de az elektromos közlekedésnek, vagy a fűtéskorszerűsítéseknek is van kereslet-élénkítő hatása. Eközben az unió 2050-es környezetvédelmi céljai (nettó zéró) miatt a mai termelőkapacitásokból legalábbis a szenes erőművet ki kellene már vonni.

A gáz ugyan eltüzelhető, de azért jellemzően elég drága és az ismert geopolitikai feszültségek miatt sem jó túlságosan ráhagyatkozni.

A napenergiát mindenki szereti, de azért a hálózat küszködik vele, és a hektikus termelés miatt nem is olyan egyszerű azt megoldani, hogy napos időben nappal sok van belőle, este meg semmi.

A szél visszatérhet, de azért rögtön nagy kapacitások nem tudnak belépni.

A nukleáris áramtermelés pedig a már említett geopolitikai kockázatok, illetve a nagy atomprojektekre mindenhol jellemző költségemelkedés és időbeli csúszás miatt nehezen tervezhető.

Végül lehet áramot importálni is, de ha a környező országok is hasonló gondokkal bajlódnak, akkor vak vezet világtalant.

Jelentősen nőhet az áramigény

Egyszóval a mix elemei egyáltalán nem könnyűek. A közelmúlt energetikai hírei ráadásul elég vegyesek voltak. A Covid alatt eltűnt a kereslet, még negatív árak is kialakultak. A háború előtt és közben válság alakult ki, egekbe szökő árakkal, bizonytalansággal.

Ez tehát a közelmúlt, de a következő 10 évben borítékolható lesz, hogy a téma velünk marad, csak a kérdések alakulnak át: lesz-e elég uniós, vagy saját forrás a vezetékek fejlesztésére, a szükséges áramtermelési kapacitások kiépítésére, ha lehet ezeken belül is a megújulók preferálására, tudunk-e hatékonyságot javítani, például a lakások szigetelésével, korszerűsítésével?

Valójában Magyarország energiaigénye összességében nem fog nagyon változni. Ennek millió és egy összetevője lehet, érkező gyárak, csökkenő népesség, jó esetben az életszínvonal emelkedése, és megint jó esetben az alkalmazott technológiák, fűtés, közlekedés, háztartási eszközök energiahatékonysági javulása.

Ha tippelni kellene, szinte biztosan még kevesebb szenet, olajat, gázt (fosszilis energiahordozókat) fogunk elfogyasztani, ugyanakkor a sokféle energiatípuson belül már akár tíz éven belül is másfélszeresére nőhet az áramigény.

A hazai energiamix

Magyarországon éles vita bontakozott ki arról, hogy hasznos-e az országnak a sok (elsősorban ázsiai) akkumulátorcég invitálása. A támogatók szerint, ha eddig a magyar gazdaságban az autóipar meghatározó szektor volt, akkor maradjon is az, haladjunk együtt azzal a változással, hogy a fosszilis üzemanyagokat felváltja az elektromos autó.

A kritikusok szerint ugyanakkor ennek az ágazatnak környezeti kockázatai vannak, és sem a munkaerő, sem az energia nem áll megfelelő mértékben a rendelkezésre. Ebben a cikkben mi az utóbbival foglalkozunk.

A ma ismert tervek mellett a magyar áramtermelés gerincét a nukleáris energia adja majd. Ha a Paks 2 projekt időben (2030) megépül, akkor akár az is előfordulhat, hogy a magyar árampiac még egy ideig exportálni is tud, amikor a régi és az új blokkok együtt termelnek, de utána is ez lesz a legfontosabb 0-24 órás egyenletes termelést lehetővé tevő alaperőmű.

Az alapforgatókönyvben ezt a brutális termelést egészítené ki még viszonylag sok földgáz, amely a rendszer rugalmasságát is segítené, és ehhez három nagyon erőmű is épülne (e projektek munkaneve a Mátra és a Tisza), illetve még növekvő mértékben a nap.

A szén elégetése eltűnne a magyar energiamixből, ami önmagában is örvendetes, de az még inkább, hogy az áramtermelés harmada már megújuló forrásból érkezhetne (elsősorban napból, de mellette szélenergiából, biomassza égetéséből és egy nagyon kicsi részt vízerőművekből).

Nagyon sok beruházás kell

A nehézség csak az, hogy amikor a tervezett magyar áramigény 43 TWh-ról pár év alatt 60, majd 80, végül 100 TWh-ra emelkedhet, akkor még ez sem feltétlenül elég, és minden elemnek valóban meg is kellene épülnie.

Vagyis rengeteg beruházás szükséges, amelyeknél nagy kérdés, hogy magyar forrásból kell majd megvalósítani őket, vagy lehet számítani az RRF uniós helyreállítási eszköz finanszírozására. De kérdés, hogy mi lesz középtávon a gázzal. Az orosz kapcsolatok stabilak maradnak, esetleg visszaépülnek, vagy túlságosan is nagy kockázatot jelentenek és leépülnek?

Ha az utóbbi következik be, akkor számíthatunk-e az európai LNG-terminálokból más forrásokra, mi lesz ezeknek az ára?

De a legszimpatikusabb, megújuló láb is rizikós. A naperőművek piacán olyan tervek is ismertek, hogy a mai kapacitások duplázásával, triplázásával 12 GW-ra nőhetne a hazai létesítmények teljes kapacitása. Ez remek, Európában is nagyon magas arányt jelentene, de azért ez a hektikus (időjárásfüggő) áramforrás nem igazán illeszkedik egy 7*24 órában termelő gyár igényeihez. Valamit mindig lehet segíteni a tárolással, de ilyen méretekben ez nemcsak, hogy drága, de technológiai korlátokba is ütközhet.

Körforgásos gazdaság

A szakcikkekben emellett mindig elhangoznak ígéretes irányok. Ilyen a legtisztább, Magyarország adottságaihoz jobban illeszkedő geotermia. nagyon aktuális kérdés, hogy a hulladékkezelés reformja után biztosan hatékonyabbá váló hulladékégetés mennyit segíthet a gőz-, vagy az áramtermelésben. Esetleg beérik-e jobban a nagyon modern zöld hidrogén gyártás. Ám reálisan ezek vagy nem termelnek elég volument, vagy a fejlesztések még nem tartanak annyira előrehaladott állapotban, hogy áttörést hozzanak.

Pedig áramra szükségünk lesz. Jönnek az új ipari létesítmények, szinte biztosan folytatódik a közlekedés elektrifikációja, szélesebb lesz a töltőhálózat, terjednek az elektromos autók, buszok és trolibuszok. És mivel a legjobb energia az el nem fogyasztott energia, abban is bízhatunk, hogy az energia-hatékonyságban is javulunk, a hulladék jobb újrahasznosításával, a körforgásos gazdasággal, a megújuló energia projektekkel. az épület-rekonstrukciókkal, ám az szinte biztosra vehető, hogy a 2050-ig tartó magyar gazdasági pálya egyik legfontosabb kérdése marad az, hogy honnan lesz elég áramunk?