Így írná újra a világrendet Kína

A napokban Sanghajban, az első Kínai Nemzetközi Import Expón gyűltek össze 130 ország képviselői, köztük a magyar miniszterelnök is. Ennek apropóján megnéztük, milyen módszerekkel terjeszti ki befolyását Kína a világban.

A világszervezetekben uralkodó amerikai kontrollt ellensúlyozandó Peking a globális kereskedelmi hídfőállások kialakításával és a viszonylagos hatalmi vákuumban lévő, de geopolitikailag megkerülhetetlen országoknak adott hitelezéssel erősíti befolyását. A kereskedelmi háborúra Peking a hatalmi befolyásának kiterjeszkedésével válaszol, melynek első terepe Dél-kelet-Ázsia volt, majd Afrika következett. Afrikában egyenesen az elmúlt néhány év legsikeresebb országaként tekintenek rá, igaz vannak, akik túlzottnak tartják erőteljes jelenlétét a fekete kontinensen. Kína afrikai sikereit Tarrósy István, a Pécsi Tudományegyetem Külügyi Igazgatója és a Bölcsészettudományi Kar Politikatudományi és Nemzetközi Tanulmányok Tanszékének egyetemi docense és Eszterhai Viktor, a Pallas Athéné Innovációs és Geopolitikai Kutatóintézet szenior kutatója elemezte a Trend fm rádióban.

A műsorban elhangzott, hogy Kína, ezen a területen is – mint minden más esetben is – hosszú távra tervez. Az ezredforduló óta három évente Kína-Afrika fórumot rendeznek, ahol a kontinensnyi ország és Afrika aktuális problémáit, lehetőségeit elemzik, illetve tervezik a jövőt. A legutóbbi konferencia idén szeptemberben zajlott, ahol Peking bejelentette, hogy 60 milliárd dolláros csomagot különít el a kapcsolatok fejlesztésére. Jól mutatja Peking hozzáállását, hogy az összeg felhasználásáról a támogatottak dönthetnek, hiszen ők tudják, mire van szüksége országaiknak. Kínát egyébként is gazdasági pragmatizmus jellemzi, úgy igyekszik a kapcsolatokat alakítani, hogy az mindkét félnek hasznot hozzon.

Sokan ugyan újfajta gyarmatosítással vádolják a távol-keleti országot, de a szakértők szerint az az attitűd, ahogy Kína a kapcsolatokhoz áll, sokkal szimpatikusabb az afrikai országoknak, mint a valódi gyarmatosítók, a fehérek felsőbbrendű, “én mindent jobban tudok hozzáállása”.

Kína azzal érvel, hogy én is szegény voltam, s ezért meg tudom mutatni, miként lehet kilábalni a bajból. Ugyanakkor az is tény, hogy érdekeit szigorúan megvédi, többek között erre szolgál katonai erejének fejlesztése, a felvásárolt kikötőkben időnként erőt demonstráló hadihajók megjelenése, ugyanakkor fontos, hogy nem telepít Afrikába hadsereget, mint például az USA.

Afrika többek között azért került távol-keleti ország figyelmének középpontjába, mert a fekete kontinensen hatalmi űr alakult ki, amelyet a terjeszkedő Kína kihasznált.

Jól mutatja Peking pragmatikus politikáját, hogy folyamatosan növekvő gazdasági erejére támaszkodva legalábbis egyenlő pozíciókat kivívni magának, de ahol dominál, ott is törekszik a korrekt partnerségre. Az Afrikában kipróbált modellt, a soft powert (puha erő) pedig – amelynek tapasztalatain alapul például a 16+1 kezdeményezés is – igyekszik a világ minden régiójában elterjeszteni.

De a terjeszkedés jól bevált eszköze például a több mint 500 Konfucius Intézet is, amelyekben a kínai nyelvet és kultúrát terjesztik.

Ezzel együtt Peking a hagyományos szervezetekben is igen aktív, azokban is igyekszik teret nyerni. A puha erő modell lényege, hogy abban hosszú távra terveznek, a globális kapitalista logika alapján. S bár az utóbbi időben egyre több a tiltakozás a növekvő kínai jelenlét ellen Afrikában, azt tudni kell, hogy Peking a saját érdekei védelme mellett igyekszik a másik fél érdekeit is figyelembe venni. Nem adósítják el például tudatosan a partnert, mert tudják, hogy hosszú távon az nem kifizetődő. Többek között ezért határozták meg szeptemberben 60 milliárd dollárban az Afrika számára biztosított támogatás összegét. Amennyiben egy ország felismeri ezt az üzleti logikát, akkor nyerhet az ügyön, hiszen ügyes szabályozással képes lehet saját érdekeit érvényesíteni a kapcsolatokban. Ha azonban erre alkalmatlan egy-egy ország vezetése, abból komoly problémák lehetnek, hiszen így egyoldalúvá válhat a kínaiakkal fenntartott kapcsolat, ami növekvő ellentétekhez, elégedetlenségekhez vezethet.