Iparűzési adó: csak nálunk és Olaszországban van, egy hajszálon múlt, hogy megszüntessék
ElemzésekA helyi iparűzési adó unikum: mivel a forgalom alapján számítják, így a veszteséges vállalatokat is terheli. Másfél évtizeddel ezelőtt pont ezért még az is felvetődött, hogy az uniós szabályok megsértése miatt megszűnik az adónem. Erre végül nem került sor, most azonban az adó megfelezése kihívások elé állítja az önkormányzati költségvetéseket. Ennek fő oka, hogy nem vezettek be komolyabb ingatlanadót a pótlására, miközben a helyben maradó szja-t lenullázták.
A helyi iparűzési adó (HIPA) éveken keresztül a viták középpontjában állt a kétezres évek közepén, amikor a magyar önkormányzatok is attól tartottak, hogy az unió azt jogszerűtlennek tartja azt, és megszűnik ez az adónem, amely egyik legfontosabb bevételük volt.
A lavinát egy olasz regionális bank indította el, amikor egy, a magyar helyi iparűzési adóhoz hasonló regionális adó, az IRAP létjogosultságát vonta kétségbe, mondván az forgalmi jellegű fizetési kötelezettség, márpedig az uniós szabályozás szerint ilyen jellegű adó országonként csak egy lehet.
Első körben, 2005 márciusában az Európai Bíróság főtanácsnoka által közzétett vélemény szerint megállja a helyét a bank érvelése. Miután a főtanácsnoki véleményt általában előrejelzi a bírósági döntést, sokan már az adónem eltörlésével számoltak, ami hatalmas hiányt okozott volna a magyarországi önkormányzatoknál, hiszen a magyar iparűzési adó is hasonló elveken alapszik, mint az olasz regionális adó, az IRAP (Imposta Regionale sulle Attivitá Produttive). 2006 októberében aztán döntött a bíróság.
Eszerint az olasz IRAP mégsem minősül forgalmi típusú adónak, mert az adót befizető vállalkozások az ügyfelekre háruló terheket nem tudják minden esetben beépíteni az árba.
Miután hasonló érveléssel magyar nagyvállalatok is támadták a HIPA-t, az Európai Bíróság ezt az ügyet is napirendjére tűzte, és egy évvel az IRAP-ra vonatkozó döntést követően a magyar adó ügyében úgy határozott, az szintén nem forgalmi jellegű fizetési kötelezettség, így annak kivetése nem ütközik uniós jogszabályokba.
Idén ősszel azért került ismét a figyelem középpontjában a HIPA, mert Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) elnöke felvetette, a járvány következtében kialakult válságban azzal lehetne a kisvállalkozásokat segíteni, hogy elengedik az iparűzési adót. Ha nem is az egészet, de a felét végül valóban elengedte a kormány, ami várhatóan komoly forráshiányt okoz számos önkormányzatnál.
A 25 ezer fő alatti településen ugyan a központi költségvetésből ellensúlyozza a kormány a kiesett bevételeket, az ennél nagyobb lakosságszámú településeken viszont egyedi tárgyalások indulnak arról, jár-e, és ha igen, akkor mekkora összeg juthat az önkormányzatnak.
Egybehangzó vélemények szerint a HIPA megfelezése hozzávetőlegesen 100-150 milliárd forint bevételkiesést jelent a helyhatóságok számára. Annál is inkább gondot jelent ez számukra, mert gépjárműadó elvonása is részt ütött az önkormányzatok költségvetésén, illetve mert a rendszerváltás óta folyamatosan csökkennek a hozzájuk eljutó adók.
Az önkormányzati rendszer indulásakor még a személyi jövedelemadó befizetések teljes egészében az önkormányzatoknál maradtak, ez az arány 1998-ban 40 százalékra olvadt, de ennek csak fele maradt az önkormányzatnál, a másik felét az önkormányzatok közötti kiegyenlítésre használták.
Egy évvel később a helyben maradó rész már 15 százalékra esett vissza, végül a 2010 után teljes egészében elvonták az önkormányzatoktól a személyi jövedelem adó bevételeket.
Az így megmaradt saját önkormányzati bevételek között még megfelezve is az iparűzési adóból befolyó összeg a legnagyobb, mintegy háromszorosa a második legnagyobb önálló bevételnek, az építményadónak. A telekadóból befolyó összeg még a telekadónak is alig hatoda és hasonló nagyságrendbe tartozik az idegenforgalmi adóból beszedett összeg.
Vagyis úgy tűnik, különösebben a nagyobb települések önkormányzatai számára jelenthet komoly kihívást, vajon milyen forrásból finanszírozzák feladataikat, illetve hogy mely területeken tudják meghúzni a nadrágszíjat, hogy mégis csak kijöjjenek a szűkebb költségvetésből.
