Ismerje meg a leggazdagabb kínait, aki letaszította az Alibaba tulajdonosát a trónról

Csung San-san (angolosan Zhong Shanshan) 1954-ben született kínai üzletember immár hivatalosan is a leggazdagabb kínai. Csöcsiang tartományhoz, és annak 20 milliós metropoliszához, Hangcsouhoz kötődik egész élete, itt született, itt volt újságíró, ma is itt lakik és itt van a cége.

A Forbes folyamatosan közzéteszi aktuálisan is hogy kinek mekkora a vagyona, A kínai ásványvízkirály október végén 68,9 milliárd dolláros vagyonával a 13-ik leggazdagabb ember volt a világon, javarészt csak a digitalizáció nagyágyúi (Jeff Bezos, Elon Musk, Bill Gates, Mark Zuckerberg és társaik) előzték meg.

Két tőzsdei cége is van

Az üzletember két leghíresebb vállalkozása már tőzsdén is jegyzett, a Nongfu Spring („a farmer tavasza”), amely palackozott vizeket (illetve teákat és gyümölcsleveket) gyártó cég, 2020 szeptembere óta a hongkongi tőzsdén forog, míg a Beijing Wantai Biological Pharmacy nevű trendi gyógyszercég már 2020 áprilisa óta a hazai, vagyis a sanghaji tőzsdén adható-vehető. A tőzsdét azért is fontos hangsúlyozni, mert az üzletember vagyonosságában döntő faktor, hogy cégei a tőzsdén méretődnek meg, biztosra nem lehet venni, hogy a rengeteget drágult papírok árfolyama nem fog egyszer csak összeomlani, de a mai értékelések alapján ő a leggazdagabb.

A Hangcsouban született Csung San-san kalandos életet élt, de túl sokat nem is mozdult el a Jangce híres torkolatának vidékéről.

Gyerekként az iskoláiból kényszerűen kimaradt, volt építőmunkás, újságíró, majd egy italcég értékesítője, mielőtt saját vállalkozásával nem várt sikereket ért el.

A kínai gasztroforradalom

Egy pillanatra hagyjuk az üzletembert és mutassuk meg Kína gasztronómiai változását! Kína fogyasztási szokásai ugyanis meglepőek, de változnak. Aki egy hazai kínai büfé kínálatából szeretne messzemenő következtetéseket levonni, alighanem nagyot téved.

Ha esetleg az Asia Center, vagy a vadregényes ázsiai piacok kifőzdéiből tájékozódunk, akkor már egy kicsit közelebb járunk a kinti, vagyis az autentikus valósághoz, de a helyzet így is összetettebb.  

Egyrészt nincsen olyan, hogy „a kínai konyha”, hanem legalább négy nagy regionális konyha keveredik, amiről van is egy elég leegyszerűsítő kínai mondás:

„A Kelet édes, a Dél sós, a Nyugat savanyú, az Észak csípős.”

Hogy ez pontosan mit jelent, nehéz értelmezni, de a kínai konyha tényleg nagyon összetett, semmiben nem emlékeztet a szegény évtizedek marék rizs leegyszerűsítésére, és tényleg van kontinentális, van tengeri, illetve van édeskés és fűszeresebb konyha is, és az európaiaknak szánt kínai ételek és italok tényleg nem nagyon emlékeztetnek a hazai ízekre.

Kávé helyett tea

Van azonban egy pár pont, amit általánosságban is el lehet mondani:

A kínaiak nem isznak kávét, ők teát isznak.

A kínaiak nem szeretik a tejet, a tejtermékeket.

Nem nagyon rajonganak a sóért, a csokoládét kifejezetten utálják, de mindenben veszik fel a nyugati fogyasztási szokásokat.

Ezt a trendet összefoglaló néven hamurger-effektusnak nevezik, vagyis a gyorséttermi kajakultúra tényleg hódít.

De valójában a kínaiak minden ellenkező híreszteléssel szemben nem különösebben rajonganak a szárnyasokért, bármennyire is híresek a kacsa, a csirkeételeikről, vagy éppen hírhedtek az állítólagos galambfogyasztásukról.

A kínaiak nem a baromfit szeretik, de nem is marhaevők, hanem notórius sertésfogyasztók, annak viszont minden porcikáját elfogyasztják.

Ha a kínaiak elkezdenek valamit kedvelni...

Éppen ezért nem meglepő, hogy amikor tombol a világban egy sertésbetegség, mint legutóbb az afrikai sertéspestis, akkor mindenki arra figyel, hogy Kína honnan fogad árut, mert ez a trend az egész világpiacot befolyásolja. 

Ha egy 1,77 milliárdos (vagyis a világ ötödét jelentő) piacon valami megváltozik, az eszméletlen sok pénzt is jelent. Volt ilyen trend a luxusiparban, amikor mindenki Kínában szeretett volna értékesíteni, de volt ilyen például a vajfogyasztásban is, annyira népszerű lett Kínában a vaj, hogy az EU-ban hiányjelenségek voltak, és lassan volt mostanában egy ilyen robbanás az ásványvíz-fogyasztásban is.

Az történt ugyanis, hogy Kína gazdagodott, szélesedett a középosztály, több információja lett az embereknek, és ahogy vagyonosabbak is lettek, rájöttek, hogy megéri palackos ásványvizet vásárolni, nem pedig azt a csapvizet inni, amely Kínában legendásan rossz minőségű.

A vízkirály

Aki pedig ezt a trendet a legjobban meglovagolta, vagyis Csung San-san mára a világ egyik leggazdagabb embere lett. Eszméletlen pénzt csinált a vízből, illetve még mindig azt lehet mondani, hogy nem is csak a vízből, hanem abból a tőzsdei várakozásból is, hogy ez a trend fennmaradhat.

Lássuk röviden az élettörténetét. Csung San-san, a mai kor legsikeresebb vállalkozója a kulturális forradalom idején kényszerből, családja üldöztetése miatt, még az általános iskolát sem tudta elvégezni, kimaradozott és dolgozni kényszerült.

Bár a kínai sajtó által csak „magányos farkasként” nevezett üzletember nem szeret az életéről „fecsegni”, de annyit azért lehet róla tudni, hogy fizikai munkás volt az építőiparban, aki munka mellett végezte korábban elmaradt iskoláit, majd a Csöcsiang Egyetemre, beiratkozott, ahol kínai szakon és újságíróként végzett, dolgozott is a helyi napilapnál.

Kína, ha még emlékezünk, a keleti blokk más országaihoz képest később nyitott a magánvállalkozások felé, de Csung San-san már 1988-ban (a hírhedt Tienanmen téri vérengzés előtt egy évvel) üzleti tevékenységbe fogott.

A dél-kínai, tengerparti Hainanba költözött, gombát, garnélát és teknősökből készült élelmiszereket, táplálék-kiegészítőket árult. Első gyógyszercége is innen datálódik, feltéve persze, ha a finnyás európai elfogadja gyógyszercégnek a teknősökből készített csodatermékeket.

Itt találkozott az italpiaccal is, mert amikor egyedül nem volt igazán sikeres, a Wahaha italgyártó cégnél lett házaló ügynök.

Vissza Hangcsouba

Csung San-san 1996-ban tért vissza Hangcsouba, és megalapította saját palackozott vizet gyártó cégét, a Nongfut. A társaság negyed évszázados története valódi szárnyalás, hiszen mi lehet jobb, mint egy gyorsan terebélyesedő piacon növelni a piaci részesedésünket? Igaz, bár az egykori újságíró ügyesen tudatosította a kínaiakban a csapvíz veszélyeit, a cégnek a legnagyobb támadásokat is azért kellett kiállnia, mert kritikusai szerint nem volt megfelelő a víz minősége.

Mégis a Nongfu szép fokozatosan Kína legnagyobb vízpalackozójává nőtte ki magát, amely részben akvizíciókkal, részben a legmodernebb üzleti analitikákkal minden nagy versenytársát megelőzte, pedig Kínában is ott voltak már ekkor a legnagyobbak, a Pepsi, vagy a Coca-Cola, de mégis a Nongfu Springé lett a piac negyede.

Nagyjából 2012 óta már piacvezető a Nongfu Spring, de piacvezetőként is minden évben kétszámjegyű növekedést tudott elérni, ami nem is csoda, mert maga az egész piac több nagyságrendet bővült.

A tőzsde átértékelt

Az igazi nagy ugrást azonban a tőzsdére lépés hozta. Amikor 2020-ban Csung San-san tőzsdére vitte két vállalkozását, gyakorlatilag a Forbes listáján hirtelen háromszorosára ugrott a vagyona, mert kiderült, hogy a korábbi becslésekhez képest a tőkepiac sokkal nagyobb cégértéket ítélt jogosnak.

Mindez érthető, mert a jelen és a jövő még mindig ígéretes.

Kínában ugyanis korábban 1 liter palackozott ásványvizet ivott meg egy általános polgár, ma már 40 liter körül fogyaszt.

Ettől függetlenül persze az is lehet, hogy Csung San-san vagyonában túl nagy növekedési potenciált áraznak, mert a növekedési ütem nem tartható fenn örökre, de még évtizedekig sem. Igaz, ezt a cég is érzi, mert mindenféle termék, gyümölcslevek, teák, joghurtok, kávék irányába is nyitott és globális szereplője lett a nemzetközi reklámpiacnak, például a Nemzetközi Úszószövetséggel (FINA) is két éves támogatási szerződést kötött.

A visszahúzódó dollármilliárdos

Eközben Csung San-san végtelenül szerény, visszahúzódó alkat maradt. Talán a korábbi leggazdagabb kínai, Jack Ma sorsa is figyelmeztető lehetett számára, aki nyíltan kritizálta a kínai vezetést, aztán eltűnt és némileg lehalkulva tért vissza, ha egyáltalán visszatérésnek lehet nevezni, hogy azóta is megjelent már róla pár kép. 

De a leggazdagabb kínai alighanem alkatilag is ilyen, máig a vállalatához közel egy szép, de nem olyan feltűnő lakásban él, lehet tudni, hogy három gyermeke van a feleségétől, de mérhetetlen vagyona ellenére semmilyen ismert hobbija, vagy költekezése nem került be a lapokba. Ahogy ő maga is mondta egyszer szórványos megszólalásainak egyikében, az üzlet önmagáért érdekli.