JP Morgan, a valaha élt leghatalmasabb bankár kalandos élete

John Piermont Morgan, a világ valaha élt leggazdagabb bankára hatalmas és csúnya ember volt.

Rosaceaban, egy kellemetlen bőrbetegségben szenvedett, sebes orra, gyulladt csomói miatt nem szerette, ha fényképezték. A méretes ember nem riadt meg a barátságos orrcsavarásoknak, hátba veregetéseknek álcázott testi fenyítésektől sem, kollégái szinte menekültek előle.

Olyan ember volt, mint a ismert dollármilliárdosai, Rockefeller, Rothschild, Carnegie, az üzletben kőkemény, másokat eltipró ragadozó volt, ugyanakkor bőkezű adakozó, az episzkopális egyház lelkes és nagyvonalú tagja, egyetemek, könyvtárak, múzeumok alapítója. Ez a kettősség máig minta a vadkapitalista verseny és az alapítványok (foundations) és az adakozás (donation) kettősségében mozgó amerikai üzletemberek előtt.

Minden sikerült neki

Mondhatjuk, hogy JP Morgan született mázlista volt, akinek minden sikerült, nemcsak az üzleti életben „jött be” minden, de például bár volt jegye, az utolsó pillanatban nem szállt fel a Titanic hajóra, ám valójában azért akadt tragédia és rengeteg jogos, vagy olykor nemtelen támadás is az életében, első szerelme például nagyon fiatalon meghalt.

Egykori nagyságát jól jelzi, hogy John Pierpont Morgan (innen jön az ismert JP rövidítés) nevét a mai napig két gigantikus amerikai pénzügyi cég, a JP Morgan Chase és a Morgan Stanley is viseli.

Fiatalsága

JP Morgan nem a kor, több gyakorlatilag a nulláról felkapaszkodó milliárdosának csodasztoriját írta, ő 1837-ben egy jómódú családba született. Szülei, Juliette Pierpont és Junius Spencer Morgan gazdagok voltak, apja egy londoni bank amerikai képviselője volt, később látni fogjuk JP valóban ebbe a helyzetbe ült bele, hiszen sokáig apjával együtt építette az üzletet.

A fiatal JP minőségi amerikai iskolákban tanult, de egy súlyos, magas lázzal járó betegség miatt meg kellett szakítania tanulmányait. Egy év lábadozás után a remek levegőjű Svájcban, majd Németországban, illetve Nagy-Britanniában folytatta tanulmányait, így kortársaival és talán

a mai amerikaiakkal ellentétben franciául és németül is megtanult, mindig is otthonosan mozgott Európában.

Szakmai start

A képzett, tehetséges és nagyon okos fiú előbb Londonban, majd New Yorkban kezdett el bankárkodni, Az Egyesült Államokba visszatérve, elvette gyerekkori szerelmét, Mimit, majd amikor kirobbant az amerikai polgárháború, (1861 és1865 között) meglapult, a besorozás és a háborúskodás helyett megfizetett egy csavargót, aki helyettesítette.

A háború a tömegeknek mindig szenvedést hoz, de a keveseknek pedig hatalmas profitot (lásd Jókai Mórtól Az arany embert). JP Morgan is ügyesen nyerészkedett, nagy kockázatot vállalt, akár hadbíróság elé is kerülhetett volna furcsa fegyverügyleteiért, de ehelyett méretes vagyont szerzett. Alighanem a profitból a hatóságok megvesztegetésére is jutott némi pénzmag.

Közben súlyos tragédia is érte, egy évvel az esküvő után elhunyt a felesége, ezt nagyon nehezen dolgozta fel, igaz három évvel később elvette Fanny-t, akitől később négy gyermeke született.

A bankár

A mindenkori bankjai egyre sikeresebbek lett, sokáig partnerekkel dolgozott, és még nem egyedül vitte a különböző házakat, hanem a bankok nevében is felbukkanó és gyakran cserélődő üzlettársakkal, ám ezektől sorra megvált, majd amikor a mentora, legkedvesebb üzlettársa is meghalt, a bank felvette JP Morgan nevét.

Ekkor indult legendás tranzakciós karrierje, a bankár voltaképpen állandóan „kavart”, bankokat vett, integrált, holdingban vezetett, nemcsak az Egyesült Államokban, de Európában is.

Okos volt és agresszív, valahogy mindig ő járt jól, üzleti partnerei már nem mindig mondhatták el ugyanezt, ő lett a kor legnagyobb „tranzakciós” guruja, M&A szakembere.

A válságmenedzser

Egyre gazdagabb lett, és már olyan ereje volt, hogy több ízben is előfordult, hogy ő (vagy ő és a szövetségesei, például Rothschildék) mentették meg az Egyesült Államokat a pénzügyi krízisekben, akár a csődtől is. Természetesen, amikor magát az államot kezdte finanszírozni, mindig jól járt ő maga is végül, de azzal, ahogy az államot kisegítette arannyal, vagy kölcsönnel, esetleg kötvénykibocsátással végre nemcsak pénzt keresett, de valamelyest elismertséget is szerzett. Ezek után egy időben a fél világ, milliárdosok, bankok, államok fordultak hozzá tanácsért, miként őrizhetnék meg, növelhetnék vagyonukat, Morgan pedig segített és közben gazdagodott.

A kezdődő támadások

JP Morgant valójában soha nem győzték le, vagy törték meg végleg, de a hagyományos amerikai politikai felosztásban az egyik oldal, a demokraták elkezdték intenzíven támadni, mondván az állam túlságosan összefonódik vele. Így lett Morgan - némileg kényszerből - elkötelezett republikánus.

Amikor azután 1890-ben édesapja, korábbi bankártársa, a francia Riviérán autóbalesetben meghalt, övé lett az addig töredezett teljes családi vagyon és ekkor az óvatos, kockázatkerülő, bankármentalitású üzletember hirtelen a reálszféra felé fordult.

Megjelent az acéliparban, a médiapiacon, a mezőgazdaságban, ő lett a nagy vasútépítések fő finanszírozója.

Vadnyugat

Akkor még megtehette, de mai szemmel, rengeteg szabálytalanságot, gazdasági bűncselekményt is elkövetett, nemtelen szövetségek, titkos találkozók, kartellek jellemezték munkásságát mindenesetre ő lett a tőzsde, a Wall Street királya.

Pályája csúcsán óriási hatalma lett, mindenkit ismert, mindenkin segített, mindig jól járt.

A mai napig fennálló angolszász pénzügyi modell, a kereskedelmi bankok és a befektetési bankok szétválasztása ugyanúgy az ő elképzelései mentén alakultak ki, ahogyan a kereskedelmi bankokat óvó központi bank, a FED is.

Hatalmas irodaházba költözött, és egyre erősebbnek tűnt, ami a támadásokat is felerősítette. Pedig ebben az időben már sokszor volt valóban pozitív szerepe a válságok megelőzésében. Egy krízissel ugyanis annyit bukott volna, hogy olykor önként vállalta a gyengébb bankok felkarolását, csak ne legyen válság.

Közben nem tudott leállni, elkezdte érdekelni az eletronika. A kor két nagy cégéből, az

Edison Electric Comoany és a Thomson-Houston cégekből összegyúrta, a General Electric (GE) elnevezésű mamutot, amely máig e szektor vezető cége.

Benne volt a vasútépítésben, Carnegie pedig kiszállt az acéliparból,

Morgan bábáskodásával jött létre a US Steel acélipari óriás, amely valaha elképesztő erejű monopólium volt egy nagyon fontos iparágban.

Azért minden nem sikerülhetett

Ebben a gigantikus üzleti birodalomban természetesen kudarcok is érték. Nagyot bukott a londoni metróépítéseken, de

a legismertebb kudarca a szerb-amerikai feltalálózsenihez, Nikola Teslához kötődik.

A zseni Tesla (akinek Belgrádban érdekes interaktív múzeuma is működik) a mai Horvátország területén született, de egy szerb ortodox papi családban, később Budapesten dolgozott Puskás Tivadar főmérnökeként, de ő Edisonnal szeretett volna dolgozni és valóban eljutott az Egyesült Államokba, ahol több mint száz szabadalmát jegyezték be,

A zseniális képességű, de kissé fantaszta elhívatott tudós 1900-ban meggyőzte Morgant, hogy érdemes lenne egy transzatlanti, vezeték nélküli távközlési rendszerbe invesztálnia. Morgan mai értéken 4,5 (1,3 milliárd forintot) összeget adott a projektre, de aztán nem sikerült semmi. Tesla nem vállalkozóként gondolkodott, hanem mindig újabb és újabb tervekkel állt elő, amihez még több pénz kellett volna.

Végül összevesztek,minden befektetett pénz elsüllyedt és a projekt 1906-ban teljesen leállt.

A tengerekkel nem volt szerencséje

Morgan nagyon szerette a vizet, sorra vásárolta a jachtokat, de befektetőként nem volt szerencséje a vízzel. Belebukott tengeri szállítmányozó cégébe ugyanúgy, mint a Titanicot is tulajdonló White Star Line hajózási társaságba.

1911-ben maga Morgan is utazni szeretett volna a frissen vízre bocsátott, Belfastban megépített Titanic első útján, de valamiért meggondolta magát és megmenekült. A bankár egész életében érdeklődő maradt, érdekelték a művészetek, a fotográfia. Elképesztő befolyása és kapcsolatrendszere volt.

Annyira híres műgyűjtő volt, hogy amikor 1911 áprilisában a párizsi Louvre-ból (mint később kiderült olaszok) ellopták Leonardo da Vinci Mona Lisa című festményét, a sajtó azonnal JP Morgant gyanúsította.

Hatalmas képgyűjteményeit később nagyrészt felajánlotta múzeumoknak, például a New York-i Metropolitannak.

1913-ban, a 76-ik születésnapját ünnepelte volna a Grand Hotel Plazában, Romában, amikor különösebb előzmények nélkül, álmában érte a halál.

Halálhírére a New York-i tőzsde is bezárt egy rövid időre, végül Hartfordban, szülővárosában temették el.

Gazdagabb emberek biztosan éltek JP Morgan után, de olyan hatalmú bankár, aki képes volt egy személyben a világ legnagyobb gazdaságát uralni, irányítani, ha kellett, megmenteni, nos ilyen bankár, vagy üzletember aligha született azóta.