Katinka-film: “Abban növünk fel, hogy van egy olimpiai álom...”

A filmben nem csak a háromszoros olimpiai-, huszonhatszoros világ- és harmincnégyszeres Európa-bajnok életútját követhetjük nyomon, de az emberét is, aki az Iron Lady maszkja mögött mindvégig meghúzódott.

A film párhuzamosan mutatja be Katinka elmúlt két évét, melyet a stáb végigkísért, és igyekszik élete legfontosabb állomásait is bemutatni. Először Bajára kalauzol el minket, számos archív felvételt is láthatunk, például olyan korai felvételeket, ahol Katinka először ismerkedik meg a vízzel. Majd a családja meséli, miként ismerték fel először, hogy mégiscsak van valami ebben a lányban.

A stáb Amerikába is elkísérte az úszónőt, ami élete egy nagyon meghatározó fejezetéhez repíti vissza a nézőt, amikor David Salo edző kezei alatt fejlődhetett a Dél-kaliforniai Egyetemen. Elmondása szerint az amerikai, optimista látásmód átvétele nagyban hozzájárult, hogy bajnok lehessen. Ezután indul be igazán karrierje, aminek állomásait legtöbben már ismerjük.

Hosszú Katinka a 2022-es vizes világbajnokság megrendezéséről tartott tájékoztatón Budapesten 2022. február 7-én. 

A film összesen 560 millió forintból készült, – míg egy átlagos dokumentumfilm nagyjából 15 millióból – ami szinte minden eddigi kritika alaphangját megadta, de egy valóban igényes, világszínvonalú kivitelezésről beszélhetünk. 

Emellett a másik visszatérő kritikai pont a hitelesség kérdése.

Visszatérő elem, miszerint semmi többet nem tudtunk meg az Katinkáról, mint amit eddig is tudatosan megosztott közönségével. A dokumentumfilm pedig hagyományosan arra lenne hivatott, hogy olyan részleteket tárjon fel, – elfogulatlanul  – melyek új fényt vethetnek tárgyára. Ebből a szempontból nyilván nem szerencsés, ha a főszereplő olyan aktívan vesz részt  a kreatív munkálatokban, ahogy az a Katinka esetében történt.

El kell vetnünk az illúziót, miszerint a Katinka egy tényfeltáró dokumentumfilm lenne. Semmit sem tudunk meg valójában a közegről, a társadalomról, amelyben Hosszú Katinka azzá válhatott, aki. Hogy miként alakult a helyzete a magyar nézők szemében. Nem kapunk valódi kritikai képet az élsportról sem, vagy hogy milyen hatalmi helyzetek alakulhatnak ki az egyesületekben. Annak ellenére, hogy az elmúlt években sokan és sokat beszéltek ezekről a problémákról. Néha megkaparjuk a felszínt, érezzük, hogy itt még sincs valami rendben, ám ezeket a filmben nyíltan nem látjuk megjelenni.

A film egy mítosz felállítására hivatott, ennek ellenére így is képesek lehetünk a mélyebb rétegekhez hozzáférni. Bár a Katinka által felépített, gondosan alakított brandhez képest valóban nem sok újat tudunk meg, az érzékeny néző egy-egy mozzanatból, félrenézésből, vagy elejtett szóból mégis következtethet egy nagyobb képre.

A film egyik legerősebb szála a főszereplőben versengő két identitás bemutatása, hogy miként élheti meg a nőiességét az élsportoló, aki elsősorban mindig élsportoló marad.

Megkérdőjeleződik, hogy egyáltalán képes-e  megmaradni embernek, amikor a győzelem mindennel szemben elsőbbséget élvez. Ha rossz májúak akarunk lenni, akkor akár magyarázkodásként is értelmezhetjük a filmet, amiért Katinka úgy döntött, hogy nem akarja tovább folytatni a versenyzést.

Egy hihetetlen pálya méltó lezárásának szánt film tétje, hogy miként tud az ember elengedni olyasmit, ami többé nem szolgálja, és ami mégis identitásának és önbecsülésének egyik legfontosabb bázisa. Hogyan tudja a nő saját boldogsága érdekében elengedni a vágyat, hogy megfeleljen, hogy elég jó legyen. Katinka pedig arról szeretne meggyőzni minket, hogy neki már nem kell nyernie, hogy elmondja magáról: elég vagyok.

A film alapján feltehető a kérdés: elég hasznosak a mítoszok, vagy az igazság a fontosabb minden esetben. Mindenesetre Hosszú Katinka korábban többször elmondta, hogy gyerekként vagy ezerszer látta az Egerszegi Krisztináról készült dokumentumfimet, ami egész életében példaként szolgált.

A film pedig elhiteti velünk, hogy a világ legjobbja bárhonnan jöhet. Már csak ezért is talán megéri a mitológia ápolása.