Két hadvezér, akik lerohanták Európát, mégis egész más ma a megítélésük 

Sok hasonlóság

Meglepően sok a hasonlóság a két történelmi személy karrirjének kezdete, hatalomra jutásuk, országuk hatalmának egész Európára való kiterjesztése, majd teljes bukásuk között. Mégis van néhány rendkívül lényeges körülmény, ami miatt egyiküket az utókor egészen eltérően ítéli meg, mint a másikat.

A hasonlóságok már a kezdeteknél jelentkeznek: mindkettő átlagos emberként született, Napóleon a még szabadságáért küzdő Korzikán, Hitler az Osztrák-Magyar Monarchia osztrák felében, közvetlenül a nem sokkal korábban sok kis államból egyesült Németország határán. Első éveiket így egyikük sem abban az országban töltötte, melyet később birodalommá alakítottak, és melynek uralmát átmenetileg a kontinensre kényszerítették.

Katonaként kezdték

Ugyancsak hasonlóság, hogy mindkettejük későbbi politikai pályája is kezdeti katonai pályafutásukhoz köthető: Napóleon a francia hadseregbe lépett be és futott be gyors karriert, míg Hitler az első világháború kitörésekor a német hadsereghez csatlakozott. Itt azonban van már egy lényeges eltérés: Napóleon a hadseregnél maradt, tiszt lett, és hadvezési sikerei vezettek a hatalomra jutáshoz. Hitler viszont az első világháborús német veszteség után csak rövid időt töltött a hadseregben, jóllehet ottani kapcsolatai tették lehetővé, hogy politikai pályára lépjen, és uralma alá hajtson egy induló kis pártot, amit aztán kellően nagyra tudott növelni ahhoz, hogy később megragadja vele a hatalmat.

Alkalom a hatalom megragadására

A körülmények hasonlósága, hogy amint az 1789-es forradalom utáni Franciaország, úgy az első világháború utáni német Weimari Köztársaság is egy labilis politikai alakzat volt, ahol egy-egy erős ember végül át tudta venni a hatalmat, és ezt sokan a bizonytalanság végének tekintették. Így lett Napóleonból több lépésben császár, Hitlerből pedig korlátlan hatalmú birodalmi vezető.

Nagy eltérések

Teljhatalmuk kezdetén megjelenik az első igazán nagy különbség: Napóleon modernizálja a politikai rendszert, bevezeti a polgárjogi törvénykönyvet, melyet kezdetben Napóleon törvénykönyvének is neveznek, míg Hitler rögtön terrorizálni kezdi népe egyrészét, akiket ilyen vagy olyan okból üldözendőnek tart. Ez a döntő különbség aztán hódító hadjárataik során is megmarad: Napólen a meghódított területek egy részén is bevezeti a polgári egyenlőséget hirdető törvénykönyvet, sőt, Lengyelországban ő maga hajtja végre a jobbágyfelszabadítást. Hitler a meghódított területeken az ellenkezőt teszi: a népeket rabszolgasorba hajtja, miközben népirtást is végrehajt.

Napóleon esetében az emberveszteséga csatákban jelentős, a civil lakosságot azonban nem éri bánódás, eltekintve egy-egy olyan túlkapástól valamely hadjárat során, ahol a hosszan vonuló sereg egy részére Napóleonnak nincs is közvetlen ráhatása, hisz semmilyen távkommunikáció nem létezik még. A csaták rövid ideig, legfejlebb 2-3 napig tartanak, ugyanakkor Hitler idején a harc folyamatos, legfeljebb néhol megmerevednek a frontok, így az egész háború sokkal pusztítóbb.

Ami a meghódított országok közül Napóleon csak néhányat von közvetlen uralma alá, mégpedig rokonainak, köztük jórészt testvéreinek a királyi trónra ültetésével, míg Hitler birodalmi helytartókat nevez ki, többnyire brutális embereket, akik terrorizálják a lakosságot.

Hadvezetés

Ami a hadvezetést illeti, van egy ugyancsak jelentős eltérés: Napóleon majdhogynem csak maga az egyszemélyes zseni, míg Hitlernek vannak jó meglátásai, de alapvetően tábornokai alakítják ki a kezdetben ügyes stratégiát, amibe Hitler gyakran beleszól, azt módosítja, és ez közvetve vagy közvetlenül egy-egy hadművelet kudarcát is okozza.

Moszkvai fordulat

A fordulat aztán megint csak inkább hasonlatos: a sok meghódított országot, népet, kényszerű szövetségest nehéz volt uralom alatt tartani, ráadásul mindkét hódító telhetetlennek bizonyult, és ez leginkább a méreteit tekinteve szinte végtelen Oroszország felé indított hadjáratukban mutatkozott meg. Hitler ugyanúgy Moszkvánál akadt el, ahogy Napóleon is, aki ugyan bevonult a kiürített és leégetett városba, de ezzel nem jutott semmire, hisz a Szentpéterváron tartózkodó cár szóba se állt vele, a hatalmas francia hadsereg a hidegben, élelem nélkül halálra volt ítélve.

A bukás

Innentől már hiába volt egy-egy átmeneti győzelem, mindkét hadurat egyre inkább szorongatta az egyre több tagból álló egyesült ellenség, és mindkettőt egész oroszlánbarlangjukig üldözték. Napóleont Párizsig, amelyet el is foglaltak az orosz-porosz-osztrák seregek, maga a cár is megjelent a helyszínen, de ő méltányos bánásmódra számított, és az Elba szigetére történő számüzetés akár tekinthető is annak. Hitler berlini bunkerébe vonult vissza, ő azonban semmilyen kegyelemre nem számíthatott, ezért öngyilkos lett.

Napóleon, aki túlélte a bukást, sikerrel kísérelte meg, ami lehetetlennek tűnt: visszatért a hatalomba, még egyszer megütközött egyesült ellenségeivel, de ők ezúttal is viszonylag méltányosak voltak, csak ezúttal olyan távolra száműzték megfelelő őrizet mellett, ahonnan akkor már nem tudott többször visszatérni.

A lengyel hős

A két ember közti legnagyobb különbséget, ami miatt leginkább megmaradt mai, teljesen ellentétes megítélésük, a lengyel néphez való hozzáállásuk mutatja legjobban. Míg Hitler lerohanása után rabszolgasorba szánta a lengyel népet (ahogy az ukránt, oroszt, sőt, hosszabb távon a magyart is), addig Napóleon felszabadította a Lengyelország központi, addig porosz uralom alatt lévő részét. A lengyelek háláját mutatja, hogy egyik nemzeti hősüknek tekintik, akit a lengyel himnuszban is megemlítenek, az érintett versszak magyar fordítása:

A Wartáig, Visztuláig
Szabad lesz a lengyel,
Bonaparte álma válik
Tettre győzelmeddel.