Kína szédületes iramban építi a tengeri Selyemutat

Elemzések2019. feb 12.Növekedés.hu

A kínai gazdaság hosszú évek óta tartó kiugróan gyors gazdasági bővülése miatt a csendes-óceáni térségben soha nem látott mértékben megnövelte a befolyását. Az USA, Ausztrália, India és Japán alkotta úgynevezett Quad-csoport próbálja ezt ellensúlyozni.

A távol-keleti ország terjeszkedését az Egyesült Államokkal a múlt év eleje óta kereskedelmi háborúval próbálja lassítani, a németek pedig jogszabályokkal igyekeznek útját állni a német technológiai vállalatok kínai tulajdonba kerülését. De a közvetlen szomszéd, és az utóbbi időben szintén szépen fejlődő India is tart Kína terjeszkedésétől, különösen, mióta a távol-keleti ország az Egy övezet, egy út kezdeményezés keretében sorra építi ki az Európába vezető kereskedelmi útvonal mentén gazdasági és hadi támaszpontjait.

Ennek eszköze sok esetben a felvásárlás, ahol ez nem megy, ott hitelnyújtással, majd a fizetésképtelenné váló adós vagyonának, például egy-egy kikötő felvásárlásával jutnak geopolitikailag fontos objektumokhoz.

Hogy milyen jelentős és szerteágazó a kínai terjeszkedés, azt jól illusztrálja, hogy a csendes-óceáni szigetvilágban – Mikronézia, Melanézia és Polinézia – is hasonló eszközöket alkalmazva igyekszik az eddig a térséget uraló Ausztráliát háttérbe szorítani. Annak ellenére sikereket ér el a térségben, hogy

az USA vezetésével Ausztrália, India és Japán 2007-ben létrehozta a Négyoldalú Biztonsági Párbeszédet, angol rövidítéssel Quadot, amelynek célja Kína hatalmának ellensúlyozása a csendes-óceáni térségben.

A kezdeményezés később szinte teljesen elhalt, majd másfél évvel ezelőtt új életet leheltek az együttműködésbe, de az mégsem működik hatékonyan, mert az USA kivételével az összes tagország annyira függésben van a kínai gazdasággal, illetve piaccal, hogy nem mernek határozottan fellépni a távol-keleti országgal szemben.

A csendes-óceáni szigetvilágban zajló folyamatok a Trend FM rádióban is szóba kerültek, ahol Csenger Ádám, a Pallas Athéné Innovációs és Geopolitikai Alapítvány kutatója beszélt a kialakult helyzetről. A műsorban elhangzott, hogy a térség ugyan hagyományosan Ausztrália érdekszférájának számít, az utóbbi években azonban Kína befolyása a régióban egyre látványosabban nő, így Ausztrália magától értetődő vezető szerepe megkérdőjeleződött. Erre válaszul Ausztrália ellenlépéseket tesz.

Az ausztrál Lowy Institute becslése szerint Kína 2006-2016 között közel 1,8 milliárd USD támogatást nyújtott a csendes-óceáni térségnek, aminek mintegy 70 százaléka kedvezményes kölcsön lehetett.

Ezen a kínai kölcsönök azzal a veszéllyel járnak, hogy az – alapvetően külföldi tőkére szoruló – országok nem tudják visszafizetni, illetve nem megfelelően használják fel őket.

Az erősödő csendes-óceáni kínai jelenlét miatt Ausztrália lépéseket tesz a kínai befolyás ellensúlyozására: többek között vállalta egy tengeralatti internetkábel lefektetését a Salamon-szigetek, Pápua Új-Guinea és Ausztrália között – kiütve ezzel a nyeregből a Huaweit –, továbbá egy Amerikával közös haditengerészeti támaszpont létrehozásáról is döntött a Pápua Új-Guineához tartozó, stratégiai fekvésű Manus-szigeten. Az ausztrál kormány tavaly novemberben meghirdetett egy új tervet is, amely Ausztrália és a csendes-óceáni szigetvilág kapcsolatainak szorosabbra fűzését célozza. Ennek keretében többek között rekordméretű, 970 millió USD támogatást ígért a térségnek, valamint egy új, 1,4 milliárd USD-os infrastrukturális alap létrehozására is ígéretet tett. Ezen túlmenően öt új diplomáciai képviselet megnyitását is bejelentették, továbbá egy, eddig három szigetországra kiterjedő ausztrál munkaprogram további három országra – majd fokozatosan valamennyi térségbeli szigetországra – való kiterjesztését is megígérték.

Ausztráliának mindazonáltal nem lesz könnyű befolyásának megőrzése és növelése, hiszen a csendes-óceáni szigetvilág országai rengeteg hitelt kaptak az elmúlt időszakban,

így nem sok kapacitásuk maradt további hitelek felvételére, az ausztrál kölcsönök tehát nem feltétlenül bizonyulnak majd vonzónak. Ausztrália hitelességét a térségben pedig ronthatja, hogy a csendes-óceáni szigetországok időnként úgy érzik, a kontinensnyi ország lekezelően bánik velük. Bizonyos területeken – például a klímaváltozást illetően, amely kiemelten fontos a tengerszint emelkedése miatt létükben is veszélyeztetett országok számára – pedig szóban ugyan sokat vállal Ausztrália, a gyakorlatban azonban ezek nem valósulnak meg.