Költségvetési helyzetkép: a második negyedévben fordult a kocka!

Helyzetkép

Amikor az aktuális költségvetési helyzetet értékeljük, akkor kétfajta adat érkezik a segítségünkre. Egyrészt a Pénzügyminisztérium által minden hónapban közölt pénzforgalmi adat, amit össze lehet vetni a költségvetési törvényben szereplő hiánycéllal – ez milliárd forintban van kifejezve, előnye, hogy gyorsan rendelkezésre áll, hátránya viszont, hogy az eredményszemléletű hiánycél meghatározásához még több korrekciót végre kell hajtani rajta, jobban befolyásolják egyedi tételek.

A másik hiányszámot a KSH (illetve előzetesen az MNB) közli. Ez egy negyedéves gyakoriságú adat, ez az eredményszemléletű hiány – ennek kell 3 százalék alatt lennie GDP-arányosan a maastrichti kritériumok szerint. Vagy legalábbis kellene. Ez az a fő szám, amit leginkább figyelemmel kísérünk. Ezen adat hátránya viszont, hogy lassabban készül el – a második negyedévre vonatkozóan  például október 1-jén fog megjelenni, bár nagyon előzetes adat az MNB pénzügyi számláiból már rendelkezésre áll.

Ha arra vagyunk kíváncsiak, hogy hogyan áll az idei költségvetés, akkor mindkét adat nagyjából hasonló képet mutat: túl vagyunk egy nagyon költekező, nagyon laza első negyedéven, míg a második negyedév már szigorúbb, takarékosabb volt.

Kezdjük az első negyedévvel. Az első negyedévben az eredményszemléletű hiány a GDP 9,0 százalékát tette ki – ebből kellett volna kihozni az év egészére a költségvetési törvényben tervezett 3,7 százalékos deficitet. A 9,0 százalékos hiány úgy jött össze, hogy a bevételi oldal alakulása minden pénzügyminiszter álmának beteljesülését jelentette: 11,5 százalék volt a növekedés. Ennél is jobban, 18,7 százalékkal nőttek azonban a kiadások. Ennek magyarázata a választások előtti költekezés, a különböző jóléti intézkedések – aminek jelentős része persze nem jelent meg a költségvetésben. Ez az idősor 1999-es indulása óta a negyedik legnagyobb első negyedéves hiány GDP-arányosan – a 2005-ös, a 2006-os és a 2023-as volt nagyobb ennél.

A pénzforgalmi hiány az első három hónapban 3420 milliárd forintot tett ki – ez az egész évre tervezett hiány 80 százalékát jelenti. A helyezt április végére tovább romlott, ez az arány 91 százalékra nőtt. Bár igaz, hogy ebben vannak szezonális hatások, mint például a 13. és most már 14. havi nyugdíj kifizetése, de jól mutatja a hiánycél tarthatatlanságát, hiszen a december is magas hiányt szokott hozni, amit messze nem tud kompenzálni néhány hónap többlete.

A második negyedévben fordult a kocka. Egy kormányváltás mindig okoz egy természetszerű lassulást az államigazgatásban, ami azt jelenti, hogy a kiadások is lassabban csordogálnak – különösen is, ha az új kormányzat kétszer megnézi, hogy az elődje költéseiből mit folytasson. Bár az eredményszemléletű adatok még nem állnak rendelkezésre, ennek az MNB által közölt pénzügyi számlák többé-kevésbé jó közelítését adják. Ez alapján a második negyedéves hiány a GDP 2,6 százaléka körül alakulhatott, azaz az első félév egy 6 százalék alatti összesített hiányt hozhatott.

A pénzforgalmi szemléletű számokon szintén látszik a fordulat: május és július között az államháztartás 992 milliárd forintos többletet ért el – ez persze jól mutatja, hogy ez az adat egy kicsit csalóka, hiszen ennyire valójában nem áll azért jól a költségvetés, ebben szerepe van egyedi tételeknek, például a társasági adó beérkezésének. Az persze, hogy az idei 3,7 százalékos hiánycél nem lesz tartható, régóta tudott volt – és nem csak az előző kormányzat prognózisában szereplőnél kisebb növekedés miatt – sőt, az a problémának csak egy kisebb része, hiszen a fogyasztás bővülésével és a bérek emelkedésével nincs probléma, márpedig elsősorban ezek határozzák meg a bevételi oldalt. A 3,7 százalékot meghaladó hiány persze az elemzőknek nem jelentett újdonságot – jómagam már a januári eleji Reuters-felmérésbe 6,6 százalékos hiányt becsültem.

A 2026-os költségvetés módosítása

Tudtuk tehát, hogy a 2026-os költségvetés nem lesz tartható, a hiány az eredeti terveknél érdemben magasabb lesz. Bár azért a választások után még volt némi optimizmus a nemzetközi szervezetek részéről: a Moody’s legalább 5,2 százalékos, a FItch 6,4 százalékos, míg a Standard and Poor’s 6,8 százalékos hiányt jósolt az idei évre.

Az nem példa nélküli, hogy az előre meghatározott hiánycélt a kormányzat módosítja- sajnos az elmúlt években erre jellemzően felfelé láttunk példát. Korábban viszont az nem volt jellemző, hogy ezt a költségvetési törvényben is átvezessék, többnyire csak „bemondták” a magasabb hiányszámot, miközben a költségvetés bevételi és kiadási főösszege nem változott. Az, hogy az új kormányzat változtatja a költségvetést, különösen is fontos és kedvező hír az átláthatóság szempontjából, amit a piac mindenképpen értékel – még a magasabb hiány ellenére is. A piac ugyanis az idei évben még tolerálja a magas hiányt – az új kormányzat érvelhet azzal, hogy a magas hiány az elődje miatt van.

És ebben van is igazság, amint láttuk, mindenki tudta, hogy a hiány a 3,7 százaléknál magasabb lesz, még ha az előrejelzésekben 7,5 százalékkal nem is számoltunk. Azt is tudtuk persze, hogy kiadási oldalon bőven lehet mit megtakarítani, így jött ki a 6,5-7,0 százalék közötti előrejelzés. Ezek azok a megtakarítások, amelyek egy részét az új kormányzat végre is hajtotta. De a hiánycél még is nagyobb lett a vártnál – itt persze elkezdhetünk számolgatni, hogy mi hány milliárd, ami nem szerepel kiadási oldalon, de ez egy meglehetősen hosszú lista lenne és a hírportálok korábban ezt már ismertették.

A magasabb hiányszámot alapvetően két tényezővel magyaráznám – és ezek között nem az olyan megígért változások vannak, mint az iskolakezdési támogatás, hiszen annak 40 milliárd forintos költsége államháztartási szinten nem annyira jelentős. Az egyik ilyen, az aszályhoz kapcsolódó kiadásokra elkülönített 500 milliárd forint – ebben benne lehetnek mindenféle támogatások az aszályhoz kapcsolódóan vagy éppen a megnövekedett mennyiségű és drágább áramimport. Ezt nem feltétlenül kell egyébként teljes egészében felhasználni, amint arra a Pénzügyminisztérium tájékoztatója is utal. A másik tényező az lehet, hogy a kormányzat remélhetőleg hagyott valamekkora tartalékot (akár olyan formában is, hogy a kiadási oldalon van még megtakarítási lehetőség), hiszen váratlan kiadás még jöhet az év folyamán. Ez persze azt is jelenti, hogy az év végén el tudok képzelni egy 7,5 százaléknál valamivel kisebb hiányt is, ami mindenképp pozitív üzenet lenne a piacok számára.

Érdemes még néhány szót szólni az államadósságról. Itt a kormány idén a 2,9 százalékpontos növekedésével számol, a GDP 77,5 százalékára. A magas hiány mellett nem meglepő az adósság növekedése - no de miért is nő az adósság, ha számolhatunk az uniós pénzekkel – idén leginkább az RRF-forrásokkal. Egyrészt azért, mert az RRF források nagyjából harmada hitel – bár olcsóbb kamatozású, de hitel. A fennmaradó kétharmad része az, ami tudja csökkenteni az államadósságot – ehhez azonban kapcsolódik kiadás is, illetve egy része korábban a kohéziós programok terhére elszámolt projektek átsorolása – itt tehát a plusz forrás a következő években jelenik meg.

A jövő évi költségvetés

Eddig persze az idei költségvetésről beszéltem, hiszen az ezzel kapcsolatos tervek váltak ismertté. Ez azonban a piac szempontjából kevésbé lényeges – egy rossz kiinduló helyzetből nagyon nagy csodát nem lehet tenni, az idei hiány alacsony nem lesz. A kérdés sokkal inkább az, hogy ezt a magas hiányt milyen ütemben és hogyan kívánja a kormányzat leszorítani. Ha csak azt nézzük, hogy az euró bevezetéséhez szükséges célokhoz 2030-ra 3,0 százalékra kell csökkenteni a hiányt, akkor az idei 7,5 százalékból kiindulva 4,5 százalékpontos mérséklést kell elérni négy év alatt – azaz évi valamivel több mint 1 százalékpontot. Ez azért messze nem lehetetlen, különösen ha van gazdasági növekedés és ha a kiadási oldalon növelik a hatékonyságot és visszább nyesik a felesleges kiadásokat. Sőt, az első évben a magas bázis miatt a 1,5 százalékpontot is elérhetné a csökkentés, hiszen nincsenek olyan választások előtti tételek, mint például a fegyverpénzt.

Persze eközben a korábbi ígéretek több helyen a hiány növelését jelentik – gondolhatunk itt olyan, egyébként teljesen indokolható tételekre, mint a legkisebb nyugdíjak emelése vagy a szociális dolgozók bérének régóta esedékes emelése. Kérdés, hogy a Pénzügyminisztérium e két szempont között hogy találja meg az egyensúlyt – ezt várja most nagyon a piac.