A valóság (pót)költségvetése

A Pénzügyminisztérium nemrég elkészült az idei költségvetés felülvizsgálatával, amelyet véleményezésre átadott a Költségvetési Tanácsnak.

A felülvizsgálat alapján a kormány az elmúlt évek gyakorlatától eltérően augusztus végéig pótköltségvetést terjeszt az Országgyűlés elé, amely a valóságnak megfelelően módosítja a tavaly júniusban elfogadott 2026. évi költségvetési törvényt.

Ez növeli a transzparenciát, a kormánnyal szembeni bizalmat, egyszersmind reális alapot teremt az októberben elfogadni tervezett 2027. évi büdzsé számára. Kármán András pénzügyminiszter szerint a Tisza kormány által megöröklött, az időarányosnál jóval kedvezőtlenebb egyenleg következtében az idei esztendő költségvetési hiánya akár a GDP 8,3 százalékára is nőhetett volna, ezzel pedig az EU tagállamok között az utolsók lettünk volna. A magas hiány fő oka valójában nem a prognosztizált „repülőstartos” gazdasági növekedéstől való elmaradás, hanem az első három hónapban az előirányozottat jócskán meghaladó kormányzati kiadásokból fakad.

A Tisza-kormány a korábbi pazarlás és a túlárazások megszüntetésével eddig 400 milliárd forintot takarított meg, és az év hátralévő részében további 300 milliárd forintos megtakarítás elérését tervezi.

Eközben a kormány első szociális intézkedései – köztük az iskolakezdési támogatás és a vényköteles gyógyszerek áfacsökkentése – 63 milliárd forinttal terhelik meg a költségvetés egyenlegét. Emellett a világgazdaságban kialakult kereskedelmi feszültségek, a háborús konfliktusok és az energiahordozók kínálatának szűkülése, a hazai villamosenergia-termelés kihívásai, valamint az ezekből következő energiaár-emelkedés, továbbá a súlyos aszály csökkentette a gazdaság növekedésének várható ütemét, és ezek miatt jelentős összegű, előre nem látható kiadások is szükségessé váltak.

Ezeknek a kiadásoknak a fedezésére tartalékként a kormány egy 500 milliárd forintos Havária Alapot hozott létre. Ha nem lesz szükség a teljes alap felhasználására, akkor a költségvetési hiány kisebb lehet, mint a most számított 7,5 százalék. A pótköltségvetés előirányzatai egy olyan – most kidolgozás alatt álló – középtávú költségvetési pályához illeszkednek, amely hitelt érdemlő programot tartalmaz a költségvetés folyamatosan csökkenő ESA-hiányára és az eladósodottság tartós csökkentésére.

A deficit lefaragása és az adósság csökkentése nem csupán az Alaptörvény előírása miatt kötelező, hanem három további okból is elengedhetetlen:

1. el kell kerülni, hogy a hazánkkal szemben indított túlzott hiányeljárás magasabb fokozatba lépjen,
2. az euróövezethez való csatlakozás lehetősége érdekében és végül, de nem utolsósorban
3. a magyar államadósság hitelminősítésének lerontásának megelőzése érdekében.

A Költségvetési Tanács megvitatta a felülvizsgálat eredményeit. Ennek során figyelembe vette az előzményeket s felhasználta a Pénzügyminisztérium által készített számításokat. Ezek mellett áttekintette a nemzetközi szervezetek (Európai Bizottság, OECD, IMF, Világbank) és más mértékadó piaci elemzők gazdasági elemzéseit is. A Tanács egyetértett azzal, hogy az idei várható gazdasági növekedés 2,0 százalék körül alakulhat, de intett arra, hogy ez a mérték az előrejelzések felső sávjában helyezkedik el. A mostani prognózis a realitásokon alapul szemben az ez évi költségvetés kidolgozása során alapul vetteknél, azonban a világgazdasági környezet és a klimatikus viszonyok bizonytalanságai miatt fennállnak az alacsonyabb növekedés irányába mutató kockázatok.

Ugyanakkor a GDP növekedését az év hátralévő részében a reálbérek emelkedéséből eredő erős fogyasztási dinamika, valamint a beruházások várható bővülése is segíti. A beruházási kilátásokat egymással ellentétes hatások befolyásolják: egyfelől a bizonytalan nemzetközi környezet lohasztja a beruházási kedvet, ugyanakkor az üzleti bizalmi indexek erősödése javulást vetít előre, továbbá az elérhetővé váló EU-források lehívása is élénkítheti a hazai beruházási aktivitást.

A gyenge exportpiaci kereslet a vártnál visszafogottabb kivitelt eredményez, így az év végére csupán 0,1 százalékos lehet az export éves változása, míg az import 2,3 százalékkal bővülhet. Bár a geopolitikai konfliktusok miatt Magyarország felvevőpiacainak növekedése az előzetesen vártnál lassabb lehet, észlelhetők növekedési fordulatra utaló jelek is. Az év első felében egyes autóipari és egyéb vállalatok termelésbe állása már tükröződik az ipari termelési adatokban, aminek köszönhetően négy év után ismét pozitívvá vált az ipari ágazat GDP-hozzájárulása. Az elkövetkező években a kiegyensúlyozott gazdasági növekedés egyik kulcskérdése a nemzetgazdasági bruttó átlagkereset alakulása lesz. A prognózisok szerint a bruttó átlagkereset idén 9,5 százalékkal emelkedhet. A gazdasági növekedés ütemét jócskán meghaladó, a termelékenység növekedésével alá nem támasztott béremelkedési ütemhez hozzájárult a minimálbér év eleji 11 százalékos emelése, a fegyverpénz januári kifizetése, valamint a közszférában végrehajtott ágazati béremelések.

A Pénzügyminisztérium számításai alapján idén a bruttó reálbérek 7,8, a nettó reálbérek pedig – a fogyasztói árak kedvező alakulásának köszönhetően – 9,4 százalékkal emelkedhetnek a nemzetgazdaságban.

A 2024 végén kötött minimálbér-megállapodás 2027-re viszont jelentős, 14 százalékos minimálbér-emelést ír elő. Ilyen erőteljes minimálbér-emeléshez dinamikus gazdasági növekedésre és a termelékenység javulására is szükség lenne, ám az előfeltételek teljesülésének egyelőre nem észlelhetők a jelei.

Ha viszont a feltételek hiányában valósulna meg a jelentős béremelés, az az infláció újbóli élénkülésével, a kamatszint emelkedésével, számos kkv ellehetetlenülésével és a munkanélküliség növekedésével fenyeget. Bár sokaknak van ötlete, hogy a központi költségvetés kiadásait hol és milyen célokra kellene növelni az egészségügy, az oktatás, a közlekedés vagy az infrastruktúra területén, a pótköltségvetés sikeres végrehajtása után is az marad a fő kérdés, hogy hol lehet még spórolni, és hogyan lehet az egyensúlyt megőrizni ennyi kiadási vágy, szükséglet mellett. Ráadásul úgy, hogy mielőbb tágítani kell az önkormányzatok pénzügyi mozgásterét, mert egyfelől a jelenlegi szabályok mellett egyes önkormányzatokat a pénzügyi ellehetetlenülés veszélye fenyegeti, másfelől a szubszidiaritás elvének meghirdetett következetes betartása sem válik lehetővé. Gyorsan előre kell lépni a vízgazdálkodás terén is: erősíteni kell a vízmegtartást az agráriumban és ki kell küszöbölni a vízközműhálózat évtizedeken át halogatott felújítása következtében kárba vesző tetemes vízmennyiséget.

Hasonlóképpen hatalmas erőfeszítésekre van szükség az ország energiabiztonságának növelése érdekében is. Ez utóbbi téren az EU által felszabadított források jelentős fejlesztések megvalósítását teszik lehetővé. Ám önmagukban ezek nem lesznek elegendőek a kitűzött célok eléréséhez. 

Olyan intézkedéseket is meg kell hozni, amelyek segítik és sarkallják a lakossági és a közületi energiafelhasználás takarékosabbá tételét.

A hazai energiatermelés növelése, az energiaimport csökkentése, valamint a fajlagos energiafelhasználás javítása ugyanis csak együttesen eredményezhetik az ország erős energiafüggőségének mérséklését, az energia-külkereskedelmi mérleg javítását, az energiafelhasználás hatékonyabbá tételét és a vállalkozások nemzetközileg versenyképes áron történő energiaellátását. 

Aztán előttünk áll még az átmeneti intézkedésként bevezetett ágazati különadók, a kötelező árrés-kulcsok és a kamatplafon már rég esedékessé vált, ám eddig szüntelenül elodázott kivezetése, ami a piaci viszonyokat torzító hatások kiküszöbölése érdekében is elengedhetetlen. Különböző okokból azonban ezek csak fokozatosan valósíthatók meg. A szinte tengernyi megoldandó feladat miatt is le kell számolni néhány népszerűnek tűnő illúzióval. Így például sokan remélik, hogy a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok (kekvák) megszüntetése miatt közvetlen állami tulajdonba visszakerülő vagyonelemek jelentősen javíthatják majd a költségvetés mozgásterét.

A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. által kezelt vagyontömeg ugyan rövidesen több mint 20%-kal fog nőni, ám ebből csak a magas osztalékot fizető részvények azok, amelyek közvetlen pénzbevételhez juttathatják majd a költségvetést.

Ugyanakkor a közérdekű alapítványok megszűnése miatt a valóban közérdekű célokra – például a felsőfokú oktatásra – a jövőben az eddiginél több költségvetési forrást kell szánni.

Az államra visszaszálló dologi javakkal – épületekkel, üzemekkel – pedig gazdálkodni kell, mert csak az eredménye vagyonkezeléssel elért valós hozam tágítja a költségvetés mozgásterét. Azon persze lehet és kell is elgondolkodni, hogy miként lehetne akár versenyeztetéssel az állami vagyon kezelését az eddigieknél jóval hatékonyabbá tenni, ám ennek még oly sikeres megvalósítása sem lesz képes csodákat művelni. 

Sokan bíznak abban is, hogy a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal mielőbbi felállításával és tevékenységének gyors megkezdésével sikerül visszaszerezni a korrupció vagy pazarlás miatt az elmúlt évek során elveszett közpénzek jelentős hányadát. Ám reálisan nem szabad magunkat olyan ábrándba ringatni, hogy pusztán a sikeres vagyonvisszaszerzés révén megoldhatók a költségvetés előtt tornyosuló nehéz feladatok.

A NVVH a legnagyobb nemzetgazdasági hasznot valójában azzal fogja hajtani, hogy már puszta létezésével, és persze tevékenységével, elejét veszi a múltban elkövetett „ügyeskedéseknek” és lopásoknak.

Az ország jobb boldogulásához a korrupció visszaszorításán kívül persze az is elengedhetetlen, hogy a jövőben különböző privilégiumok és kedvezmények osztogatásával vagy szabályok alóli elvtelen mentesítéssel senki se juthasson másoknál kedvezőbb üzleti lehetőséghez és meg nem szolgált jövedelemhez.

Miként persze az is szükséges, hogy az egyes vállalkozások pénzügyi eredménye nyílt versenyben alakuljon ki és a valós teljesítményt tükrözze. Sok tennivaló áll tehát még az ország előtt ahhoz, hogy be lehessen hozni azt a jelentős elmaradást, amit az elmúlt évek során halmozódott fel.

Ezek elvégzését most megkönnyítheti a kormányváltás nyomán az ország jövője iránt bel- és külföldön egyaránt megnövekedett bizalom: a forint erősödése, a kamatszínvonal és az infláció csökkenése, valamint az eddig befagyott EU-s források felszabadítása. Ám bármennyire örvendetesek is ezek a szerencsés körülmények, pusztán ezek segedelmével nem juthatunk előrébb; kemény és következetes munkára van szükség a gazdaság egészében.

Éppen ezért komolyan meg kell szívlelni azt, amire már kereken kétszázötven esztendeje intett Faludi Ferenc Forgandó szerencse című versében: Fortuna szekerén okosan ülj, Úgy forgasd tengelyét, hogy ki ne dülj: Ha szépen vezetett; Ha miben kedvezett, Meg ne örülj: Fortuna szekerén okosan ülj!

A szerző közgazdász, a Pénzügyminisztérium volt államtitkára.